Szerintetek mi a helyes részemről ebben a helyzetben? Ti mit tennétek? (beszélgetés)

hidd el, mindketten. Egyik kutya, másik eb, ha ilyen helyzet kialakulhatott....

talán ezért is ragaszkodnak ennyire egymáshoz az életben....

(max. te azt látod, h nem jó nekik így, pedig mégis. Különben szétváltak volna útjaik)

"Bárki megzsarolhat

Talán érzéki csalódás áldozatai vagyunk. A végén nem hiszünk a szemünknek, és másokra hagyjuk, hogy ők mondják meg, mi az egyedül helyes és üdvözítő magatartás. Különösen életünk tekintélyt parancsoló szereplői vannak ránk ilyen hatással, a szüleink, de megzsarolhat bennünket a szerelmünk, vagy egy rajongásig tisztelt barátunk is. Teheti ezt azért, mert eleve a magunkénál nagyobb bölcsességgel és hatalommal ruházzuk fel ideáljainkat. Ha érezzük is, hogy nem egészen tisztességes a kérésük, igazat adunk és engedünk nekik. Különösen azok a nők hódolnak be könnyen, akiknek korán a fejébe verték, hogy női mivoltukban alsóbbrendű lények, akiknek ítélőképessége szükségképpen homályos, szemben a férfiakkal, a logikus gondolkodás megtestesítőivel. Persze működhet fordítva is, ha?

A kétely néha elhomályosítja a tisztánlátásunkat. Hiszen ez veszélyes is lehet, mert roppant horderejű lépésekre kényszerít. Katát gyermekkorában verte az apja, az egész család azt mondta, megérdemelte, mert szófogadatlan volt. Az apja csak jót akart, jóra akarta nevelni. Mi van, ha nekik van igazuk, Mi van, ha tényleg eltúloztam az egészet? A bántalmazott gyermekek gyakran törlik ki a fájdalmas emlékeiket, hogy megszabaduljanak a múlt kísérteteitől.

A szeretetre áhítozó Katát kihasználta az egész család. Mert ő egy jó szóért, dicséretért bármit megtett. A zsarolók szívesen hivatkoznak kötelességérzetünkre, és szívesen felemlegetik, mi mindennel tartozunk nekik. Szentbeszédükhöz nem haboznak segítségül hívni a vallás vagy az erkölcs előírásait.

Erőn felül kell adni neki

De a zsaroló jóval többet vár el, mint amit a hétköznapi alkuk során magunktól adunk. Voltaképpen azt közli velünk, hogy tetszik vagy sem, de tartozunk neki. Elvárásai különösen akkor ejtenek zavarba, ha valóban nagylelkűen bánnak velünk. A szeretet és a hála azonban hamar elpárolog, ha minduntalan kötelességeinkre hivatkoznak.

A zsarolás legtöbbször apróságokkal kezdődik. Nem is vesszük észre, hogy engedményeinkkel - legyen szó akármilyen apróságról - mintegy megjutalmazzuk a zsarolót, lehetetlen viselkedéséért, pozitív visszacsatolással erősítve meg a kellemetlen viselkedésformát. Ez nem azt jelenti, hogy ne teljesítse kedvese, szülei vagy barátja kérését. Inkább arra figyeljen, hogy csak olyasmit tegyen meg, ami ésszerű, ami miatt nem kell "beadnia a derekát", nem kell áldozattá válnia. Ha képes arra, hogy kijelölje a határokat, "eddig és ne tovább" - akkor elejét veheti a zsarolásnak. "

"Jó, rossz és hasonlók

A zsaroló mindent elkövet annak érdekében, hogy önmagát jónak, minket pedig rossznak állítson be. Kiforgatja a valóságot, a maga szája íze szerint adja elő, és mindenkivel igyekszik ezt elhitetni. A leggyakrabban az ép eszünket tagadja meg. Mélyen él bennünk az őrülettől való félelem. Ha nem bízunk eléggé magunkban, könnyen megkérdőjelezzük döntéseink helyességét. Akarunk is bízni a zsarolóban, mert fontos nekünk. A saját véleményét tényként állítja be, logikusan felépített gondolatmenettel bebizonyítja nekünk, hogy teljesen hülyék vagyunk. Képes a szemünkbe hazudni, és bolondnak kiáltani ki minket. Ehhez általában még szövetségeseket is keres. A szomszéd, a munkatárs, a szülő, a bölcs tanítás mind eszközül szolgálhat céljai eléréséhez. Egyre újabb és újabb érveket, támogatókat keres, hogy megtörje akaratunkat. Előszeretettel használja az ilyen kezdetű mondatokat: "Azt hittem, te más vagy, mint...", "Pontosan úgy viselkedsz, mint...", stb. Vannak személyek, akikre egyáltalán nem szeretnénk hasonlítani, erre a félelemre építenek ezek a mondatok.

Egy keveset a zsaroló személyiségéről

Az érzelmi zsarolók rettegnek a nélkülözéstől. A veszteségtől való félelem olyan erősen él bennük, hogyha az élet nem adja meg nekik, ami szerintük jár, akkor erőszakkal megszerzik azt. Érdekes kivételek az elkényeztetett emberek. Ők egyszerűen nem tanulták meg elviselni a veszteséget. Minden mindig az ölükbe hullott, ezért megrémülnek a csalódás legkisebb szelétől is, és érzelmi zsarolást alkalmaznak a helyzet elkerülésére. Ez a magyarázata annak is, hogy miért csinálnak bolhából elefántot. Nem a jelen helyzetre reagálnak, hanem múltbeli sérelmeikre. A hasonló helyzetek felszakítják a régi sebet.

"A büntetés az egyik legerősebb kapocs. A zsaroló mintegy ezzel kényszeríti áldozatát, hogy szüntelenül számoljon személyével, s gondolatai egyre csak körülötte forogjanak."

A legfontosabb az, hogy tudatosítsuk: nem rólunk van szó. Az érzelmi zsarolónak saját magával van baja.

Hogyan kerültünk ebbe a helyzetbe?

Tényleg, hogyan is? Az érzelmi zsaroláshoz két ember kell. Ha mi ellenállunk, nem lesz zsarolás! Az érzelmi zsaroló megtalálja érzékeny pontjainkat. Mi magunk tanítjuk meg neki, mire hogyan reagálunk. A túlzott felelősségérzet, az elismerés iránti csillapíthatatlan vágy, az önbizalomhiány, a félelmek, a bármi áron való béketűrés kiváló táptalaja az érzelmi zsarolásnak. Ha érzelmi zsarolással kerülünk szembe, és bocsánatot kérünk, érvekkel próbáljuk meggyőzni a zsarolót, vitatkozunk, sírunk, könyörgünk és beadjuk a derekunk, akkor ezzel érzelmi zsarolót nevelünk a másikból! Megerősítjük lehetetlen viselkedését. Az érzelmi zsarolások mindig apróságokkal kezdődnek. Lényegtelennek tűnő engedményeket teszünk, melyekkel meggyőzzük a zsarolót, hogy érdemes tisztességtelen eszközeit bevetnie.

A leglényegesebb veszteség, ami a zsarolások következtében ér minket: önbecsülésünk, önbizalmunk rohamos csökkenése. Utálni kezdjük magunkat azért, hogy engedünk neki. Alávalóságunk bizonyítékát látjuk benne. Emiatt a zsaroló még könnyebb helyzetbe kerül, hogy bűntudatunkra hajtva elérje céljait.

Védekezési módszerek

Az első lépések megtétele "könnyű". Elhatározzuk, hogy nem engedünk tovább az érzelmi zsarolásnak. Gondoljuk végig, mi akadályoz meg az ellenállásban, azonosítsuk be félelmeinket! Kérjünk segítséget, ha egyedül kilátástalannak tűnik a harc! Sajátítsunk el néhány önbizalom-növelő módszert! Például álljunk a tükör elé, saját szemünkbe nézve dicsérjük magunkat, vagy mondjuk egyszerűen azt, hogy: "Szeretlek!" A kineziológia is számtalan eszközt kínál a védekezésre. Hatékony segítség a pozitív kép készítése. A homlokunkra és a tarkónkra tesszük a kezünket, és néhány mély lélegzet után elképzeljük, hogy szabadok és függetlenek vagyunk. Bárhogyan is viselkedik velünk szemben a zsaroló, ki fogjuk bírni. Egyre kevésbé és kevésbé hat ránk. Merészebbek azt is képzelhetik, hogy teljesen elszakadnak a zsarolótól, akinek ezáltal semmilyen befolyása sincs rájuk. Érdemes utána is venni néhány mély lélegzetet. A pozitív kép témája a felfedezett félelmünktől való megszabadulás is lehet.

A komoly elhatározást tettek követik. A következő zsarolás alkalmával időt kérünk a döntéshez. A zsaroló az érzelmi nyomást alkalmazva épít az adott hely és idő sürgetésére. Valójában ez az időkorlát benne létezik. Minket nem siettet az idő. Lehetséges, hogy a zsaroló ekkor tovább növeli a nyomást. Tartsunk ki elhatározásunk mellett, és nyugtató szavakkal éljünk, például: "Időre van szükségem, hogy nyugodtan végiggondoljam, mi a legjobb kettőnk számára. Valóban szeretnék helyes megoldást találni. Fontos vagy nekem.", stb. Folyton éljen bennünk ez a mondat: Ki fogjuk bírni.

Az érzelmi zsaroló egy idő után feladja, összezavarodik, és elveszíti nyerő helyzetét.

A döntési időt pedig használjuk ki helyesen. Az érzelmi nyomás alatt általában a kellemetlenség érzése keletkezik bennünk, mintha két tűz közé kerültünk volna. Tudatosítsuk magunkban, hogy ebbe nem halunk bele. A kényelmetlenség érzése megszűnik, ha bedőlünk a zsarolónak, de a feladat az, hogy viseljük egy ideig. Addig, míg fel nem tártuk, mi valójában az eredete. A feszültség feloldódik, ha például eltársalgunk vele, megszemélyesítjük.

Jó módszer, ha az érzelmi nyomás nagyon erőssé kezd válni, ha fizikailag eltávolodunk a zsarolótól. Menjünk ki a konyhába vízért, vagy a mosdóba, stb.

Még néhány stratégia

1. Az érzelmi zsaroló megpróbál ránk ijeszteni, amire mi védekezéssel reagálunk. Helyesebb nem védekezni, hanem felé fordulni. Például: "Megértem az álláspontodat. Igazad van. Tényleg így látod? Hozhatok egy pohár vizet? Látom, valóban felizgattad magad. Beszéljük meg, amikor lehiggadtál." Legyünk tudatában, hogy a zsaroló fél, ezért igyekezzünk biztosítani őt szeretetünkről, nyugtassuk meg.

2. Állítsuk magunk mellé a zsarolót. Például: "Segítenél megérteni, miért olyan fontos ez neked?"

3. Alkudozhatunk is. Ajánljunk fel cserébe valamit, így a felelősség is megoszlik.

4. Éljünk a világ egyik legjobb fegyverével: a humorral. A vicc segítségével elvehetjük a kijelentéseink élét, kimondhatunk "nem kimondható" véleményeket és a feszültséget is oldhatjuk.

Az érzelmi zsarolás csak addig tart, ameddig mi fenntartjuk. Határozzuk el magunkat, és lépjünk ki belőle!"

1: nagy levegő

2 keress egy albérletet

3 cuccolj el olyankor, amikor nincsenek otthon.

Közben olvasgass lelkiterror-elhárító irodalmat.

Amíg egy levegőt szívsz velük, addig hatalmuk van feletted, mert nem tudod nem hagyni. Az az energia, ami felszabadul majd benned éppen elég lesz arra, hogy megoldd az anyagiakat.

Sok sikert!!!

Tegyél rendet a fejedben.

Nálunk a lelki terror olyan, h anyósom jön azzal, hogy "próbáljuk meg széppé tenni azt a kevés időt, ami még neki van". Hááát, szerintem ez nem kiindulási alap, de lelki terrornak remek - lenne, ha hatna.

Te is gondold végig: ne hagyd magad eltaposni, csak mert a családod. Épp azért nem róhatják fel neked, ha elmész, és más életet választasz. Ha meg megteszik, az bántsa őket, ne téged...

Szia, Adry, nagyon gyorsan lelépnék. Húgodtól is. Majd ő megoldja. Egyrészt nem is megbízható, ahogy így leírod, másrészt pillanatok alatt, ahogy kilépsz az életükből, hirtelen mindenki egyedül is megoldja:)

Kénytelenek lesznek. Te meg gőzerővel mehetsz előre az utadon. Lelki terror is csak addig létezik, amíg te hagyod, hogy ezt tegyék veled.

Voltam hasonló helyzetben, megbízhatatlan családtagok, balhék stb. én léptem, mindent otthagytam, azóta is úgy érzem, fellélegeztem és akkor születtem meg igazán, amikor így döntöttem, kész. Ez a könnyedség azóta is megvan az életemben, nem bántam meg. Csak aput "vettem vissza", nálunk nem az volt a felállás mint nálatok, apukámban nagyon megbízhatok, kicsit szerencsétlen bizonyos dolgokban, de az életről nagyon sokat tanultam tőle. Nagyon sok sikert kívánok!:)

Akkor egyedül. Vannak emberek, akiket önmaguktól kellene megvédeni. Csupán önmagadért vagy felelôs, más tettéért, felelôtlenségéért nem.

Mást okolni mindig könnyebb és kényelmesebb.

Az örökség témával nem kell foglalkozni.

Nem tartoztok a "méltatlanság" kategóriájába.