Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Szomorú történet 2. fórum

Szomorú történet 2. (beszélgetés)


Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Szomorú történet 2.

13. Zoria (válaszként erre: 8. - Anika70)
2011. ápr. 7. 12:27

Szép lett a vége! Örömmel olvastam. Gratulálok a kitartásodhoz. Hidd el, hogy soha nincs későn. A 40-50 év közötti időszak a legszebb egy nő életében:))

Ennyi idősen már mondhatom. Majd - remélem -, hogy visszaigazolod:)

12. Zoria (válaszként erre: 1. - Smaca)
2011. ápr. 7. 12:23

Az jön át a soraidból, hogy egy nagyon erős nő vagy! /Annyi idős, mint a lányom, akinek egyáltalán nem lehet gyereke:(/

Érzem, hogy mi az amint keresztülmentél, de kalapot emelek előtted! Köszönöm, hogy megtiszteltél bennünket a bizalmaddal. Bízz abban, hogy ha közös baba nélkül is, de szép és tartalmas lesz a további életetek. Olyan kevesen tudnak annak örülni, hogy feljött a nap, este szépen lement.. Nem tudják a köztes időt úgy eltölteni, hogy az nekik - nem másnak - jó és tartalmas legyen. Kíváncsian várom az életed további alakulását!

11. lendvai mihály (válaszként erre: 10. - Syria)
2010. jún. 3. 08:06

Én is ezt kívánom neki, hogy legyen meg az egészsége. De ehhez átküldtem Neki e-mailt priviben, és én tudom, hogy az, ami ahogy elcsesződött, ugyanazon az úton rendbe is tud jönni.


Szia Kata. Druszák lettünk, és én szorítok neked, mint ahogy nekem is összefogott egy ország. És tudod, sírni csak a győztesnek szabad. És tudod mit? Bőgjünk együtt. Rendben? De ezek már az örömkönnyek lesznek. És tudod, még most is sírok, ahogy ütögetem a betűket.


Az ÉLET egy küzdelem, amit végig kell csinálni. És sokszor vad odakint. A család, a gyerekek mindent megérnek. És még nem teszem a tűzbe a kezem azért, hogy nem lesz közös gyermeketek. Sokan ebben a korban vállalják az elsőt. Fel a fejjel. Gondolom, nehéz ezt lelkileg feldolgozni, és lehet, hogy igazából teljesen nem is lehet. Egyszerűen csodálatos vagy.


Többiek. Olvassátok el.


google/"csoda", vagy utánajárás?


google/ hogyan győtük le a Bechterew kórt.


És, ha valakit ismertek, akik ebben nyűglődnek, írjatok, van belőle kiút. Én már tudom. Üdv: Kata

10. syria (válaszként erre: 9. - Tundeva)
2010. máj. 29. 06:43

Szépen összefoglaltad.


Csak annyit tennék hozzá, hogy nagyon okosan kezelték, hogy nem tudott közös gyerek születni.

Azt kívánom a cikk írójának, hogy a boldogság mellé legyen meg az egészsége is.

2010. máj. 28. 20:19

Szomorú-szép történet, sokan okulhatnak még belőle.

A mozaik darabkák közt előfordulnak néha nagyobb hézagok, de az a lényeg, hogy ha összességében nézed, összeáll egy valós képpé: egészséges gyermekeid vannak és szerető társad. Ezek az élet legnagyobb ajándékai. A mélypontról nagyon magasra jutottál, szeretsz és szeretve vagy. Ez a lényeg. Éld meg minden nap, és legyél boldog, tiszta szívből kívánom :)

2010. máj. 27. 22:17

Szia!


Én is későn találtam meg az igazi boldogságot....



Még fiatalon lekötöttem magam, tíz évig tűrtem az italozást, játékgépezést, a végén már nem is dolgozott a "párom" , én tartottam el. 3o évesen egy idegroncs lett belőlem, gyerekvállalásra gondolni sem mertem ilyen helyzetben.(Mivel volt Anyósom telkén volt egy kis ház, azt újítottam fel, építettem hozzá,hogy normális körülmények között éljünk.Mivel em voltunk összeházasodva, nekem onnan semmi nem járt 10 év után sem.


Hazaköltöztem az Édesanyámhoz. Nekivágtam egyedül az építkezésnek, akkoriban 2 munkahelyem volt, + egy éjszakai takarítás...dolgoztam éjjel-nappal.


Mire kezdtem végre talpraállni anyagilag-lelkileg, a szerelem is beköszöntött az életembe.


Azóta is tart, nagyon boldog vagyok, de a gyermekáldás várat magára :-( Több éve kísérletezünk eredménytelenül...


Még nem adtam fel , a férjem is nagyon szeretné, de eljárt az idő felettem. Mindjárt 40 éves vagyok. Férjemnek van gyermeke az előző házasságából, akit természetesen mindenben támogat.



De boldogsággal tölt el, hogy a sors mégis kegyes volt hozzám. Olyan emberrel élhetek, aki elfogad olyannak, amilyen vagyok. Igyekszik megteremteni mindazt, ami kimaradt az életemből. Árad belőle a jóság és a szeretet.


És nem utolsó sorban: vidám emberré válhattam mellette.

7. webzug (válaszként erre: 6. - Napzuhany)
2010. máj. 27. 21:19
test
2010. máj. 27. 20:49

Szia! Olvasva a történeted csak annyit szeretnék írni, hogyha számba veszem az eddigi életemet, (bár 10 évvel fiatalabb vagyok) én is nagyon nehezen találtam a férjemre és már két babát vesztettünk el. Nincs közös gyermekünk és csak kitartunk és küzdünk, de hidd el, egy jó kapcsolat többet számít a hétköznapokban, mint egy közös gyerek. Egy közös gyerek mellett is elhidegülhetnek a párok és TE NE HAGYD, HOGY ÍGY LEGYEN. Nagyon sokat számít, hogy hogy fogod fel az eddigi történteket. Tanács, hogy ne a mért nem lett foglalkoztasson, hanem a SZÉP ÉLETÜNK, így SZÉP JÖVŐNK legyen a mérvadó. Tudom, hogy mindig lesznek hullámhegyek és hullámvölgyek, nemrég láttam egy filmet: szerelempróba a címe, a HBO adta. Nagyon tanulságos. 40 nap törődése egy férfinak a házasságával, amikor a felesége beadta a válókeresetet. Kívánom, hogy a ti életetekben ezután csak nagyobb összetartás és harmónia jellemezze a hétköznapokat is. Sok szerencsét hozzá és kitartást együtt. A választás a miénk.

Napzuhany

2010. máj. 27. 19:37
A lényeg, hogy megtaláltad a párodat és boldogok vagytok, mégha közös gyerek nem is született! Kívánok örömteli boldog életet Nektek! Remélem egyszer én is megtalálom az igazi párom, akivel megöregedhetek, szeretetben, boldogságba, egészségben!
2010. máj. 27. 19:27
Szomorú a történeted,de úgy látom,hogy mindent összevetve,nagyon jól bírod a sorsodat,és örülsz annak ami megadatott:a családodnak.ami egy nagypn nagy kincs,mindig örülj is Nekik,Ők a legfontosabbak!Sok szerencsét a továbbiakban!
2010. máj. 27. 18:46
Kívánom,hogy ne szomorkodj,hisz az élet örömmel ajándékozott meg,mert van szerető (második)férjed,gyermekeid,szeretnek Téged.Nagy dolog,hogy kijöttél a nehéz,depressziós időszakodból is.Én is tudom mi az,hogy újrakezdeni az életet,de a szépet kell meglátni,ami sikerült és sikerülni fog Neked is.Ehhez kívánok erőt és egészséget,hisz ha a lelked rendben,az egészséged is jobb lesz.
2010. máj. 27. 18:31

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy sokféle szomorú törénetet olvastam már a hoxaportálon, és neked szerencsére a nehézségeken, amin túlmentél és amin keresztül mentél pótolta egy olyan rendes ember, aki melléd állt és jóban rosszban veled volt nem hagyott magadra. Vannak olyan egyedülálló anyák, akik sajnos párjuk nélkül kell megküzdeniük a sokféle akadályokkal és mégis megbirkóznak a gondokkal és egyedül neveli fel gyermekeit. Pedig ő is megérdemelné a tisztelett és megbecsülést, hiszen senkire sem számithatott.

Kivánok neked sok szerencsét, boldogságot.

Üdv.Ágnes

2010. máj. 27. 16:08
Ez a történet már nem annyira szomorú, mert jó a vége, de lehetne jobb is. Bár az előzőhöz képest most már teljesen más az életem, még mindig tündérmesének látom. 2000-ben Pécsre költöztem, mert egyedül maradtam a gyermekeimmel.

Ugrás a teljes írásra: Szomorú történet 2.

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook