Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Szexuálisan zaklattak 1. rész fórum

Szexuálisan zaklattak 1. rész (beszélgetős fórum)


Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Szexuálisan zaklattak 1. rész

1 2 3 4
114. Meha
2020. aug. 15. 23:05

Sziasztok!

Itt az én történetem! Óvodás voltam.....

Sokkal többen vagyunk mint amit a statisztikák mutatnak!


pszichoboszi.blog.hu

113. lglove (válaszként erre: 112. - Giuseppino1)
2014. aug. 22. 12:28
Nem olvastad el? Lelki terrort alkalmaztak.
112. Giuseppino1 (válaszként erre: 1. - Miramira77)
2014. aug. 18. 20:11
Itt vagy m;g Miramira? Szerintenm ez biztosan nem hat ki az egész életedre. A többiek nem maszturbáltak? Egyébként nem értem, hogy mi volt a kényszer? Csak mondták, hogy ezt meg ezt csináld?
111. egy nulla (válaszként erre: 110. - Chelsey)
2014. jan. 18. 17:50
bárcsak így lenne...
110. Chelsey (válaszként erre: 109. - Alicewonderland)
2014. jan. 18. 17:43
Hát ja, mert az ilyesmit csak egyszer próbálják ki, aztán elmegy tőle a kedvük - főleg, ha le se buknak...
2014. jan. 18. 17:01

Én nem hiszem,hogy mást zaklatott volna...Szerintem pillanatnyi rövidzárlata volt akkor.Bár lehet,hogy az agyam hárítja azt,hogy egy közeli rokonom ilyesmire legyen képes.Hogy az én családomban aberrált ember van...

Viszont a testvéremet sosem mertem vele hagyni,és azt sem akartam,hogy hozzájuk menjen nyaralni.Pedig ő fiú...Mégis féltettem.

Ma m?ár azt gondolom,nem befolyásolta az életem a dolog.Igaz,extrém későn kezdtem a szexuális

életet,de nem emiatt.Boldog vagyok a párommal és felszabadult.Eza történet meg az én titkom marad,mert egy nyolcvan éves beteg öregembert már nem kell bolygatni.

2014. jan. 18. 16:59

Én nem hiszem,hogy mást zaklatott volna...Szerintem pillanatnyi rövidzárlata volt akkor.Bár lehet,hogy az agyam hárítja azt,hogy egy közeli rokonom ilyesmire legyen képes.Hogy az én családomban aberrált ember van...

Viszont a testvéremet sosem mertem vele hagyni,és azt sem akartam,hogy hozzájuk menjen nyaralni.Pedig ő sok évvel fiatalabb nálam,és fiú...Mégis féltettem.

Ma m?ár azt gondolom,nem befolyásolta az életem a dolog.Igaz,extrém későn kezdtem a szexuális

életet,de nem emiatt.Boldog vagyok a párommal és felszabadult.Eza történetmeg

107. Chelsey (válaszként erre: 106. - Egy nulla)
2014. jan. 16. 09:23
Nem hibáztatom Alice-t, hogy nem mondta el senkinek gyerekként. Ezért tudják megúszni az ilyenek (lehet, hogy beteg, de akkor meg figyelni kell rá a többi felnőttnek). Ha vele ezt csinálta, biztosan van még a családban, ismerősök stb. között több olyan nő, akit kislánykorában zaklatott ez az ember.
106. egy nulla (válaszként erre: 105. - Chelsey)
2014. jan. 16. 09:05

Sajnos így van :(((

Van egy blogom, ahova leírtam a történteket és meg tudom nézni, hogy milyen kulcsszavakkal találtak rá a blogra és DÖBBENETES!!! Hány családban fordul elő??? Hány gyermek szenved most is emiatt?

105. Chelsey (válaszként erre: 102. - Alicewonderland)
2014. jan. 16. 08:55

És még vajon hányan éreznek így vele kapcsolatban?!

:(((


Az a szörnyű az ilyen cselekedetekben, hogy hiába vagy te egyértelműen az áldozat, mégis úgy érzed, hogy a te hibád volt az egész (abból szűröm ezt le, ahogy írod, hogy szégyelled, hogy ilyen történt). Azt gondolom, hogy nem dolgoztad fel, kísért az egész még mindig...

104. Miss Angel (válaszként erre: 101. - Egy nulla)
2014. jan. 16. 08:47
ez nem kedvesség,mindenki így érzi sztem akiben van egy csöpp empátia!
103. Csipkerózsika (válaszként erre: 78. - Sweetie-pie)
2014. jan. 15. 22:56
Zömében szerintem sehogy. Nem beszéltek, szégyellték magukat, igyekeztek elfelejteni. Megkeményedtek...
2014. jan. 15. 20:48
Közeli,idősebb családtagom volt...10-11 éves korán érő kislány voltam.Nem törtênt ' nagy dolog',a mellemet fogdosta,a bugyimba nyúlt és tapogatott.Nem szóltam senkinek,és magamban is azt szuggeráltam,hogy "ez nemtörtént meg".Utána hosszú ideig bizonytalan voltam,megtörtént-e egy adott esemény,beszélgetés,hatszázszor megnéztem,bezártam-e azajtót,stb.Egy időssebb férfival sem mertem kettesben maradni.Könnyebb lett volna feldolgozni,ha egy idegen csinálja.Ma már idős,beteg,köztiszteletben álló ember.Ma is hihetetlen,hogy megtörtént ez.Már rég megbocsátottam neki.De szégyellem még mindig,hogy ilyen történt.Nem tudom,micsoda rövidzárlat lehetett akkor az agyában...Szerencsére csak egyszer történt,soha többé nem maradtam vele olyan helyzetben,hogy módja legyen rá.
101. egy nulla (válaszként erre: 100. - Miss Angel)
2014. jan. 15. 17:26
Köszönöm, nagyon kedves vagy....
2014. jan. 14. 14:57

ez borzasztó!!!!!

sok erőt kívánok a továbbiakra nézve,mert ekkora traumákkal,ugy érzem,kell erő.

könnyű mondani,tudom,de ne érezd nullának magad.!

magadat gyűlölöd?miért mikor te voltál az áldozat?

szomorúan olvastam ezt a hozzászólást,a könnyem is kifojt....

és ami végképp rettteneset.senki nem volt aki megvédjen,még anyukád se,ezen végképp kiakadtam,meg a szüzesség....hát nem is írok többet,nem is tudnék.mindenesetre tALÁLD MEg azt az embert aki óv,védelmez,szeret és a mélyen sérült lelkeddel együtt szeret és elfogad téged ,vagy ha már megtaláltad,akkor hosszú,nyugalommal és szeretettel teli életet kívánok,szeretettel telit,ami neked sose volt...!

2014. jan. 8. 09:56
ismerős...amikor 11 évesen az apád elkezd fogdosni és nem tudsz mit tenni egy 200 kilós emberrel szemben...és nem tudsz szólni senkinek, mert a saját anyád dobott oda neki...amikor 12 éves korodtól azzal a tudattal kell élned, hogy a saját apád vette el a szüzességedet...senkihez nem fordulhatsz segítségért, mert folyamatos verések és fojtogatások mellett be vagy fenyítve, ha elárulod valakinek, meghalsz...mikor az apád kéjeleg rajtad és nem engedelmeskedsz neki, akkor fojtogat..és mikor már azért nem engedelmeskedsz, hogy elérd azt, hogy megfojtsanak, mert már szövetséget kötöttél a halállal...és te gyűlölöd saját magadat mindezért...igen, sajnos ismerős ez a téma...
2013. júl. 31. 08:09

arra meg,amiket olvasok itt egyesektől,miket éltek át apától,nagybácsitól,ettől attól,zaklatás éveken keresztül,miegymás...na erre tudnám az úristen helyett azt a szót használni ,hogy:TRAGÉDIA!

:(

97. Miss Angel (válaszként erre: 96. - Miss Angel)
2013. júl. 31. 08:06
ja,azért hozzátenném még,hogy nem tudom,mi a történet folytatása,a véleményt arra írtam konkrétan amit eddig leírtál.MAJd ha esetleg lesz időm,olvasom a folytatást.Remélem őszintén azt is,hogy ennél súlyosabb dolgok nem történtek...azt írtad,könnyebb már,hogy írtál róla,és ha ez könnyebbséget ad akkor írd ki magadból..várom a következőt...
2013. júl. 31. 08:02

Kedves Miramira!

nem értem miért hagytad magad,jó oké 11 éves ártatlan kislány voltál.de könyörgöm miért...fenyegetőztek,11 éves gonosz kölykök üres fenyegetőzése,én nem is értem...

nem voltál kiszolgáltatott helyzetben,legalábbis annyira amennyire te érzed,képzeld el azt,mikor egy nálad sokkal erősebb ember kényszerít téged borzalmas dolgokra,olyanokra,amik ellen nem tudsz védekezni!!!!rengeteg ilyen van.(

MOST ITT NEM ARRÓL VAN SZÓ,hogy téged hibáztatnálak,vagy ne sajnálnám ami veled történt,de nem tudok bizonyos dolgokat megérteni.....azt végképp nem-bár nemtom milyen viszonyban vagy/voltál a szüleiddel-hogy miért nem mondtad el ezt otthon,ha már ilyen aljadékok voltak,megérdemelték volna a büntetést.S

jó,szégyellted magad,ezt azért elhiszem....

velem 19 évesen,érettségi előtt próbált egy vénember erőszakoskodni,mivel érezte a kiszolgáltatottságomat,hozzátenném,hogy magántanár volt,akihez felkészülni jártam az érettségi miatt.nem beszélnék róla,de AZ hálistennek nem történt meg.Szerencsés véletlenek szóltak közbe,azért nem...

tényleg sajnálom ami történt,de én úgy érzem,ha mások nagyobb traumákat feledni tudnak/pl szexuális erőszak/,neked is menni fog,ha nem megy magadtól,menj el egy szakemberhez,ha tényleg könnyebbség hogy kibeszéled magadbol,akkor tedd.

Ebben az esetben úgy érzem,lehetséges a "feledés"...ha mást és másképp éled át,akkor már nem lenne az.

azért nagyon kívánom hogy mielőbb lépj túl ezen,sok szerencsét kívánok az élethez!

ja és tudom,közfelháborodást fog kelteni,amit írtam,de nem izgat,azt viszont semmiképp se szeretném,ha gonoszkodásnak vennéd amit ide írtam,mert nem annak szántam...csak 1 vélemény...!!!

95. didris (válaszként erre: 24. - Ildi992)
2013. júl. 29. 14:52
Úristen...! :(
2013. jún. 3. 21:51

Erőt vettem magamon, hogy ideírjak. Köszönöm a sok válasz. Én is szépen eltemettem, inkább csak az utóhatások maradtak meg bennem, nem is a konkrét eset.

Próbálom írni a következő részét az ügynek, de nem megy könnyen. De már így is jobb, hogy "ország-világ" előtt kinyílvánítottam.

2013. máj. 29. 23:30

Abból, hogy ilyen heves vita alakult itt ki, le lehet vonni néhány tanúságot. Az egyik az, hogy mindenkivel más események történnek és azt is ki-ki különbözőképpen éli meg, reagálja le.


Mummybear: Igazat adok abban, hogy az elfojtás nagyon káros és egészségtelen magatartás és joga lenne mindenkinek ahhoz, hogy megfelelő segítséget kapjon a feldolgozáshoz, gyógyuláshoz. DE senkit erőszakkal rávenni nem lehet arra, hogy számára traumatikus eseményekkel szembenézzen, még akkor sem, ha biztosan tudjuk, hogy erre lenne szüksége. Ha valakit erőszakosan szembesítenek ilyesmivel, annak akár teljes összeomlás is lehet a vége...

Tiszteletben kell tartani, hogy ez egyéni döntés, mindenkinek magának kell eljutni oda, hogy felismerje, szüksége van segítségre. Persze sokan meggyőzik magukat, hogy nincs. Tagadnak és elkerülő, védekező pózokat vesznek fel, mert ez sokkal könnyebb, mint szembenézni a tényekkel és az ebből fakadó érzésekkel.

A terápiát én is csak tanácsolni tudom bárkinek, aki hasonló cipőben jár, mivel én magam 13 évig hallgattam és tagadtam magam előtt is, aminek az összes társas kapcsolatom és az egészségem esett áldozatul, mire végre beláttam, hogy muszáj szembenéznem... És a legrosszabb az egészben az volt, hogy a gyógyulásom alatt egy csomószor az járt a fejemben: bárcsak visszamehetnék az időben és jól megrázhatnám magamat, hogy előbb ébredjek már fel! Vagy lett volna valaki, aki jól rálép a lábamra és figyelmeztet, hogy mit csinálok....

Az elfojtás bizonyos szempontból kényelmes dolog, de túl nagy az az ár, amit ezért a "kényelemért" fizetni kell.

Viszont önmagától megmenteni sem lehet senkit (és nem is kell)...


Gbabi50: Igazad van abban, hogy egy egyszeri eset nem hagy olyan komoly nyomot, mint ha évekig megfélemlítés mellett van kitéve valaki erőszaknak, mondjuk egy rokonától. De ettől még a trauma trauma marad és mivel nem dolgoztad igazából fel, valahol mélyen ott motoszkált benned mindig is. Lehet, hogy nem kifejezetten a szexuális életed, de esetleg a férfiakkal való kapcsolatod, az emberekbe vetett bizalmad szenvedte ezt meg. Nem állíthatod, hogy a terápia szükségtelen, ha fogalmad sincs róla, milyen hatása van. És persze érthető az is, hogy ez az eset eltörpült a gyermeked elvesztése mellett. Fogadd együttérzésemet emiatt.

92. 9678a02221 (válaszként erre: 91. - Sweetie-pie)
2013. máj. 29. 15:03

Azok az aldozatok akik nekem betelefonaltak segitseget kertek.Nem kellett oket megyoznom arrol hogy a terapia hasznos..Magyarazhatnam itt napestig de nincs ertelme.

Amig a nok igy gondokodnak mint Gabi addig SAJNOS a zaklatok szabad kezet kapnak:-( Hiszen pont erre alapoznak amit o kepvisel:titokban tartani,nem beszelni rola,az emlekezet legsotetebb sarkaba tenni,'eltakarni' a szegyent.

Ha az aldozatok rogton az elso megmozdulasnal segitseget kernenek,ha arra tanitanak a gyerekuket hogy az elso olyan mozdulatnal ami nekik kenyelmetlen kerjenek segitseget,ne hagyjak magukat megfelemliteni,sokkal kevesebb szornyuseg tortenne.

2013. máj. 29. 14:01
Hu de gyorsan felvette valaki az ingêt... Azert bizom benne, a munkahelyeden tapintatosabban, kedvesebben bansz az aldozatokkal :/
90. mgagi
2013. máj. 29. 12:33

Azt szokták mondani, hogy a tanácsokat meg hallgathatod, de nem kötelező megfogadni. Van aki él az ilyen tanácsokkal és szivesen veszi van aki nem. Ezen nem kell rágodni. Azért írtam, mert csak olyan embereken tudnak segíteni akik hagyják is hogy segítsenek rajtuk. Vannak akik szeretnek saját maguk megbírkozni a rájuk zudulo terhekkel.

Minden ember más!

Ezért nem kell bántani senkit, mert kér a segítségből.

2013. máj. 29. 12:15

Ajanlanam mindenki figyelmebe a Hullamok hercege c. filmet Nick Nolte es Barbra Streisand a foszereplo..Pontosan errol a temarol szol a film mi tortenik azokkal az emberekkel akik struccpolitikat alkalmaznak.Nincs benne nagyitas mellebeszeles..Megrazo ereju alkotas.

a nyers modorrol annyit hogy mivel ez egy NYILT forum nekem is jogom van a TAPASZTALATAIMAT leirni,esmegkerdojelezni egyes velemenyeket..Gabi eleg erdekesen viszonyul a terapiahoz,olvass vissza,sot az elso hozzaszolasi egyikeben aztjavasolta a cikkironak hogy felejtse el ami tortent vele.

Ha a szemelyes tapasztalataim szazadreszet leirnam azok akik nem tapasztaltak meg ezt a szornyuseget nem is hinnek el..

88. sweetie-pie (válaszként erre: 86. - Gbabi50)
2013. máj. 29. 11:07
Kedves Gabi, nagyon szomoru amin keresztulmentel :-((( sok erot kivanok neked, hogy fel tudd dolgozni es valahogy feledni mindezt a sok rosszat. Jol tetted, hogy leirtad, amit erzel, nem irtal semmi hulyeseget, az, hogy te hogyan latod, erzed a dolgokat, leirtad es ennyi, megvan hozza a jogod! Es senkit nem probaltal befolyasolni, hogy ne forduljon szakemberhez. Ez egy NYILT FORUM, ahol mindenki leirhatja a gondolatait, erzeseit, es szomoru, hogy olykor egyesek nyersen reagalnak, hogy finoman fogalmazzak... :/ pedig egy ilyen kenyes tema megbeszelesekor kulonosen oda kellene figyelni mas emberek erzeseire... Akinek inge...
87. 9678a02221 (válaszként erre: 86. - Gbabi50)
2013. máj. 29. 10:57

Ha annyira jelentektelennek erezned amiket ide leirtal akkor nem emlekeznel vissza 37 ev tavlatabol.En sajnalom ami veled tortent,de orulet amit irsz.

Azert mert 15 percig tartott a megeroszakolasod az azt jelenti hogy meg nem tortentnek kell tekinteni?

Fogalmad sincs mit jelent a terapia mivel jar,milyen hatasai lehetnenek az eletedre vonatkoztatva de szerinted folosleges.

Nezd te a struccpolitikat folytatod,a te dolgod.De ne probald kerlek megmagyarazni hogy ez jo es mukodik,mert ez nem igaz.En majdnem belehaltam a struccpolitikaba sot a munkam soran az egyik fiatal lany ongyilkos lett.Van akinek a 'nem veszek rola tudomast' teoria nem valik be..

2013. máj. 29. 00:52
Eg kicsit bánom már hogy igy kitárulkoztam,meggondolatlanság volt.Lehet hogy lelkiszegény vagyok,nem tudom,de az egész dolog csak néhány percig tartott,lehet hogy emiat is sikerült kitörölni,elsülyeszteni,elásni,azért az sem mindegy hogy teljesen ismeretlenek megtámadnak,kb.10-15 percig megaláznak aztán eltünnek,mint az olyan élmény ami sokáig esetleg évekig tart és az aki bánt azt naponta látod,esetleg közeli rokonod.A többi zaklató sem volt rendszeres ,csak próbálkoztak,nem azt mondom hogy örvendtem ezeknek az eseteknek de nagyjából el tudtam kerülni őket.
85. gbabi50 (válaszként erre: 84. - 9678a02221)
2013. máj. 29. 00:19
Szivesen meghalgatom a tanácsódat,szerinted mit kéne csináljak?Menjek szakemberhez és mondjam el?Nem érzem azt hogy az változtatna valamin,jól érzem magam,ha vannak dolgok amik bántanak ,hát azok egyáltalán nem ezek az események,amint írtam lettek utána sokkal rosszab dolgok az életemben ,azok az esetek már eltörpültek ,nagyon elhalványúltak,nem is jutottak eszembe,a gyerekem elvesztése után a többi dolog megszünt,nem is jutott eszembe,tudod ,amikor letörik a körmőd,fáj,de ha leszakad a karod,már a körmödet nem is érzed.
1 2 3 4

Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook