Szerintetek normális vagyok? (beszélgetés)

Látom nem írtak.

Szerintem normális vagy. Sokan fenntartanak egy kapcsolatot -én is voltam így- még akkor is, ha már látni, hogy nincs jövője. Az indítékok sokfélék lehetnek: szerelem, megszokás, félelem a magánytól, attól hogy nem találsz jobbat vagy épp senkit nem találsz...

Könnyen el lehet felejteni az ilyesmit, ha tudatosítja az ember, hogy ezután csak olyanokkal törődik, akik elég jók hozzá, akik megfelelőek. És emellett az elv mellett igenis ki fog tartani.

Szerintem te attól félsz, hogy újra ilyen helyzetbe kerülsz, és nem tudsz szabadulni a "nem megfelelő" pasitól. De most hogy végre sikerült, tanultál a tapasztalatból, és legközelebb éberebb leszel, és határozottabb. Nem kell izgulni.

Sziasztok!

Nem akartam még egy fórumot indítani, ide viszonylag régen írtak, gondoltam, hátha valaki tud nekem segíteni.

A lényeg, hogy együtt voltam T-val majdnem 2 évig, én szakítottam vele. Ennek 3,5 éve. Nem akarom visszakapni, szeretném kitörölni az egészet az emlékeimből, és nem azért mert annyira jó volt... Nem bántalmazott, nem csalt meg (legalábbis nem hiszem), egyszerűen csak az egész annyira béna volt, én nem is értem, mit láttam benne, vagy mit vártam tőle. Nálam 6 évvel idősebb volt (mikor összejöttünk volt ő 29), 24 évesen kezdte a főiskolát, könyvtár szakon, persze fél évet nem dolgozott könyvtárosként, mégis verte a mellét, hogy neki diplomája van. Hónapokig nem dolgozott, csak élt az én, és sajnos Anyuék nyakán. És ezt nagyon-nagyon sajnálom, nem tudom, mi ütött belém, annyira szégyellem az egészet, sem a Szüleimnek, sem Nővéremnek (akivel emiatt igen sok konfliktusunk volt akkoriban) még csak megemlíteni sem merem. Amikor végre munkát kapott egy másik városban (egyébként annyira nem igyekezett, hogy találjon), akkor meg hetente 2x (a hétvégéken kívül) járt haza hozzánk amerikai focizni, este 8-10-ig, fél 11-kor mindig kiálltam az ajtóba, hogy a kutya ne ugasson, ha jön. Már elég régóta szakítani akartam vele, de sajnáltam, én állat. Azt hiszem, ezalatt az idő alatt nagyon megutáltam, ami csak évekkel később jött ki rajtam. Egyszerűen nem viselkedett férfiként az élet egyetlen területén sem. Rosszul vagyok, ha rá gondolok, a kapcsolatunkra, amikor náluk voltam, a szüleire, nem tudom, miért nem tudom az egészet kitörölni. Ráadásul kb. 1 éve visszatérő rémálmom, hogy üvöltve küldöm el a sunyiba, mert a szülei ott tespednek Apuék házában, én meg ki akarom őt hajítani, de nem tudom, mert nem akar elmenni. Ilyenkor mindig felriadok, és csuromvíz vagyok.

Hát "röviden" ennyi. Szerintetek normális vagyok?Ha valaki olvas, és volt már ilyen tapasztalata, vagy tudna nekem segíteni abban, hogy zárjam le magamban az egészet, legyen kedves írjon. Köszönöm.

szerinem meg hiába szerencsétlenkedsz vele ha egyszer nem szeret beléd!

amíg nem élsz egy nővel nem érzed az ízét bűzét :-)) nem ismered igazán!

bele vagy esve abba az ideálba amit gondolsz róla!

próbáld mással,addig nem tudod hogy csak vele jó.....

"amiért én küzdök hónapokig" ez nagyon nem franko ha úgy érzed hónapokig küzdesz ...

érte vele vagy miért küzdesz????????

miért nem magadért .....?????????????????

Nem túlzás egy kicsit ez az istennő? Senki sem tökéletes. Részeges fajta, mármint ha elmegy bulizni, akkor asztal alá issza magát, vagy csak annyit, hogy jól érezze magát? Egyébkén hány éves? Ha annyi, mint te, akkor szerintem lehet, hogy most próbálja kicsit kiélvezni az életet. Inkább most, mint mikor már anyuka lesz, nem? Amúgy pedig szerintem aki buliban ismerkedik, az csak jól akarja érzeni magát egy kicsit, mert kicsi a valószínűsége, hogy ott találkozzon álmai hercegével.

Ott a kulcsmondat, rajta kívül nem ismersz közelebbről csajt. Miért nem? Lehet pont ez a baj. Nézz körül és próbálj ismerkedni más lányokkal is, de ne az lebegjen a szemed előtt, hogy ő lesz életed következő szerelme, hanem kezeld úgy, mint egy jó barátot, aztán majd szép lassan kiderül, mi lesz belőle.

Hát, azért ez kicsit érdekesen hangzik. Vagyis nem tudom, hogy fogalmazzam, de az a célzásod, hogy rajtad kívül más nem fogja szeretni... Talán olyan csúnya lenne, vagy értéktelen lelkileg? De lehet, hogy csak én értettem félre, akkor bocsi.

Amúgy pedig nem minden a külső, egyáltalán nem az a legfontosabb, de sajnos sokszor hiába kedvelünk egy embert, nem mindig van meg az a bizonyos plusz, az a szikra. Ezért nem szabad haragudnod senkire.

Azt pedig ne mondd, hogy téged nem fog szeretni senki. Lehet, hogy csak nem veszed észre. Te csak nézel a távolba, ami elérhetetlen, és közben ki tudja... lehet, hogy ott van az orrod előtt, csak nem veszed észre. Nem szabad magadba fordulnod, mert úgy csak még rosszabb. Ismerkedni kell, új irányba nyitni és hinni benne, hogy megtalálod, akit keresel. Tudom, könnyű ezt mondani, de hidd el, így lesz. Fiatal vagy még. ;)

És ha próbálnád megszakítani vele a kapcsolatot? Nem lenne úgy könnyebb neked? Mint így, hogy beszéltek, meg találkoztok? Ha véletlenül talál valakit magának, akkor csak még rosszabb lesz neked. Nem? Vagy pl. ha elmentek valahova együtt, és mondjuk ott össze ismerkedik valakivel? Vagy csak kicsit "intimebb" kapcs-ba kerülnek? Nem lenne rossz látnod? Gondold át ezeket.

Amúgy attól, hogy ő elutasított, még biztos, hogy van más, aki nem fog. Mindenkinek meg van a maga párja, csak nem mindig találja meg egyhamar. Egyébként szerintem tud róla, hogy mit érzel, legalábbis sejti, a csajok általában ráéreznek az ilyesmikre.

Bocsi ,azt hiszem nem a kérdésre válaszoltam.

Már nem arra :))))

Nem ,nem vagy normális.

Olvasgattam a fórumot, és kicsit másként látom a dolgokat. Most őszintén, miért olyan hihetetlen, hogy az a bizonyos csaj őszintén kedvel, de csak mint barátot? Ha le akarna rázni, már megtette volna. Ti csajok, akik itt írtok, nem voltatok még úgy soha, hogy megismertetek valakit, megkedveltétek, de nem éreztetek ezen kívül többet? Miért kell mindjárt azt feltételezni, hogy ebben az esetben már kihasználja Attilát? Legalábbis ez az én véleményem. Sajnos nem mindig viszonozzák az érzelmeket, amiket táplálunk valaki iránt. Amúgy van egy idézet, ami nagyon igaz: "Attól, hogy valaki nem úgy szeret, ahogy szeretnéd, még nem jelenti azt, hogy nem szeret téged szíve minden szeretetével!"

Jah, és még annyit, miért olyan hihetetlen, hogy valaki nem tud már szerelmes lenni? Talán csak túl sokat csalódott, és akarva vagy akaratlanul, de nem engedi meg magának, inkább csírájában elfolyt minden eféle érzést.

Ez csak az én véleményem, de azért kíváncsi vagyok, mit mondtok erre.

háát te tudod!

amíg nem szenvedsz mellette, illetve ha az amikor vele vagy kompenzálja azt amikor nem vagy fele és szenvedsz akkor uccu neki!

ne legyé malyom!

ha jelentkezik a telefonszámos lány igenis ismerkedj meg vele!

nem kell rögtön ez meg az, de legalább adj neki egy esélyt!

na!

Asszem nem fogok vele összeveszni,mert tényleg kedves aranyos csaj és még mindig normális velem.Nem küldött el a halálba és nem próbált lerázni úgy hogy

ne beszéljünk többé meg ilyenek.Sőt most is ő kezdeményezett beszélgetést velem msn-en.