Szerintetek egy gyermek hány éves korától köszönjön úgy a felnőtteknek, hogy "Csókolom!"? (tudásbázis)

azért már itt is egyre inkább elfogadott.

igazából nem is tudom, hogy én pl kivel beszélek magázódva, talán csak akkor, ha megállít a rendőr, vagy valami nagyon hivatalos helyre kell mennem. de egyébként ismerősök/család/munkahely viszonylatban nyilván mindenkit tegezek, és legtöbbször a boltokban is fiatalok az eladók, tehát velük is tegeződöm. máshova meg nem nagyon járok:)

szóval szerintem ez a tegezés-magázódás lassan kikopik a nyelvből szerencsére:))) (szerintem kb 20 év múlva már ritkaság lesz, ha valaki magázódik. ez pont olyan, hogy találtam egy 60-as évek elején íródott "illemtankönyv lányoknak" c könyvet, még anyukámé volt, aztán abban azon agonizált az író, hogy mennyire illetlen és link dolog a "szia" köszönés, a "szervusz" helyett. ma meg már a szervusz furcsa.)

hát végigolvasva a fórumot, nekem az a következtetésem, hogy erősen szokás függő, hogy ki milyen köszönést szeret.

ha valaki a csókolomozást szokta meg, mert feléjük ez a divat, és neki sem volt gyerekkorában ezzel kapcsolatos negatív érzése, akkor valószínű ő is csókolomoztatni fogja a gyerekét. (és ezt várja el mindenki mástól is:))

aki meg nem ezt szokta meg, vagy valamivel lazább környezetben él, az így is neveli a gyerekét, és nem biztos hogy csókolommal fogja köszöntetni.

ugyanez a tegezéssel-magázással is. alapvetően egyet értek, hogy az óvodában fontos, hogy rend legyen, és a gyerek szót fogadjon a nevelőinek.

de azért azt is tudom, hogy ez nem a tegezésen vagy magázáson múlik, tegezve is lehet tisztelettel beszélni, és magázva is simán el lehet küldeni valakit kenyába:))

szerintem mindenki csinálja azt, ami neki szimpatikus, és hagyja hogy mások is ugyanezt tegyék (itt a mondat második felén lenne a hangsúly:)))

De a hat éves lányodnak lehet, hogy néhány év múlva már nagy gondot fog okozni, hogy akkor most pl a szomszéd bácsinak mit köszönjön. (mert eddig csókolom-ozta, de egy idő után ez már nagyon furcsa, főleg, ha a szomszédbácsi is visszaköszön neki, hogy csókolom:))))))

nem értem mi a baj a jó napot kívánok köszönéssel, egy gyerek miért ne köszönhetne így? (rádadásul ez kortól, nemtől független köszönés, soha nem fogja frusztrálni, és nem fogja a gyerek elkerülni azért a szomszédbácsit, mert nem tudja mit köszönjön neki)

Még annyit tennék hozzá a témához és tényleg nem írok többet, hogy az a gyerek aki a felnőtteknek jó napotot vagy sziát köszön, mit köszön akkor, amikor az óvodás csoporttal mennek ovin kívüli helyre pl. uszodába, múzeumba, ahol a csoporttársai a szokott és elfogadott módon Csókolommal köszönnek.

A hozzászóló anyukák ovisnál fiatalabb gyerekeikből indulnak ki. Nyilván a saját 18 hós kisfiam sem köszön még csókolomot, de a 6 éves lányom igen.

Amikortól megtanítod rá :-)

A lányomék óvodájában az elfogadott formula a :

"Kezétcsókolom óvónéni szervusztok gyerekek" volt. Sztem ez egy természetes köszönési forma a gyerekeknek. Annyit tettem csak hozzá, hogy férfiaknak elég csókolomot köszönni, a kezét szócska elhagyható. Én nem engedtem, hogy idegen embereket letegezzen, nem vagyok ugyanis a feltételnélküli tegeződés híve.

Persze szokás és szocializáció kérdése.

Nemrég a fővárosban töltöttünk pár napot és a kislányom következetesen köszöngetett a metróállomásokon álló ellenőröknek :-) Pozitív élmény, hogy mindenki visszaköszönt neki :-)

nem, szerintem igazad van, nekem is nagyon unszimpatikus ez a csókolomozás, ráadásul emlékszem, hogy gyerekként is utáltam.

nem értem amúgy, hogy miért nem lehet a kisgyerekeknek is jónapot-tal köszönni?

(ha belegondolunk ez a csókolom annak a maradványa, hogy a gyerek megcsókolja a felnőtt kezét, hát, nem tudom hányan szeretnék, ha a gyerekük tök idegenek kezét csókolgassák, pedig ez a köszönés pont ezt jelenti:)))

Manapság igen ritka ilyennel találkozni,nekem is furcsa,mégis könnyeket tud csalni a szemebe a meghatottságtól :)

olyan fenséges hangzata van :))

Már megint egyetértünk:-), csak nem ismerjük egymást?

Nekem sem tetszik a csókolomozás, a Jó napot kívánok! sokkal szimpatikusabb. DE, a lényeg, hogy a gyerek köszönjön, így vagy úgy...

Rendben.:)

Én sem akarlak meggyőzni az én igazamról, köszönöm, hogyha nem is értesz egyet, de legalább elfogadod, hogy máshogy is lehet erről vélekedni.