Szerintetek az elég ok a válásra, ha a férjem nem áll mellém a családjaval szemben? Pl, ha anyósom sérteget, és ő ezt egy szó nélkül hagyja? (tudásbázis)

azért mert neki mondod a csúnyát, pedig nem szabad, hanem az anyjának kell vagy a testvérének.. szerintem ha szereted akkor próbálj meg megnyugodni és aztán felkeresni őt és megbeszélni a helyzetet. biztos nem lesz könnyü. akár azt is szögezzétek le, hogy ő nem áll senki oldalára, és te is kihagyod ezekből a vitákból. És a családot meg amennyire lehet jobb ha elkerülitek, persze ünnepeknél tudom nem lehet, csak azért mondom, hogy megkéne probálni minimalizálni a konfliktust. szerintem ha szeretitek egymást, akkor nem szabad hagyni, hogy ezen csússzon el a dolog..

remélem meg tudjátok beszélni

Ez tényleg szemétség!!!

Sajnállak nagyon!!!

Sosem fog dönteni, választani köztetek. Ő az édesanyja, Te meg a felesége. Te választanál a szüleid és a férjed között? Érdemes ezeket a szoros kötelékeket elszakítani ilyesmiért? Állítsd le az anyósod. Felnőtt vagy már, ne más védjen meg. Neked kell felállítani a határait, hogy mit engedhet meg magának veled szemben.

Ha szeretitek egymás, állj ki magadért, ne kényszerítsd választásra a férjed. A többiek meg csak nézzenek. Sok sikert :-)

szia. előre leszögezem, hogy nincs férjem :) csak azt tudom elmondani, hogy nálunk ugyanez volt a helyzet, mi kiskoromban együtt éltünk a mamámmal, késöbb pedig a szomszédban, és kezdettől fogva utálta/utálja az anyut, folyamatosan beszólt neki, kötöszködött, volt hogy törülközövel megcsapkodta, egyszer még egy bottal is az arcába.. na a lényeg itt elég sok volt a konfliktus ebből adódóan, illetve, én se jöttem ki soha a mamával. Sok cirkusz volt és persze mindenki apuhoz rohangált a bajával, mert mondván "a te anyád..", "a te feleséged.." apu egy párszor próbálkozott csöndesen elsimitani a dolgokat de persze semmire nem ment vele.

Én egyébként még a mai napig ajtocsapkodos vitákat rendezek le a mamával de már nem is mondom apunak, és ott volt a határ, mikor egyszer pár éve mentem panaszkodni, és akkora fájdalmat láttam apu szemében mint már nagyon régen, és csak anynit tudott mondani, hogy higyjem el, tudja hogy milyen, de csak anyjáról van szó, nem fordulhat vele szembe. azóta nem nyaggatom ezekkel a dolgaimmal mert rájöttem hogy igaza van, abban az időben mikor ő gyerek volt még más értékek voltak, a gyerekek nem fordultak szembe a szülökkel, nem feleseltek. valahogy a tiszteletnek sokkal nagyon hagyománya, súlya volt. szóval a lányeg, hogy rájöttem, hogy nem kényszerithetem, hogy mellém álljon, mert az az elveivel ellenkezik. a mama mellé meg nem fog állni mert nekem van igazam.

hu, jó hosszura sikeredett, bocsi érte, remélem a lényeg azért kijön belöle, hogy ha szereted, akkor szerintem inkább vágj vissza te, de azt ne kérd hogy válasszon közted és a családja közt. persze ha nagyon rá lenne kényszeritve gondolom hogy téged választana, de ezzel neki okoznál csak nagy fájdalmat.

Mi általában a gyerekeken, balhézunk össze!

Anyósom, most akarja bepótolni azt az időt, amit annak idején a saját fiacskájánál elmulaszott, és mindenbe bele okoskodik, én meg nem hagyom magam, ilyenkor jól felhúzza magát és puffogva haza megy, Aztán 2 nap múlva bocsánatot kér, mert ő is tudja hogy nekem van igazam.

De még mindig jobb hogy kimarad belőle a férjem, mintha anyósom mellé állna!

Sajna ezt meg kell szoknod!

Nekem alapból semmi bajom az anyósommal, sőt mondhatni szeretem is, de előfordul hogy össze balhézunk nagy ritkán, és a férjemen tudja hogy nekem van igazam,, de ő mindig azt mondja, hogy ebből kimarad, szóval ő sem áll mellém.

Ez azért sokkal bonyolultabb dolog, mint ahogy első olvasatra értelmezi az ember.

Miben nyilvánul meg a sértegetés? Nyíltan, vagy a hátad mögött? Férjed előtt, vagy ő csak Tőled tudja meg? Miért sértegetnek?

A férjed csak ebben nem áll melléd, vagy más helyzetben sem?