Szerinted mi a pánikroham...nem orvosi megközelítésből... (beszélgetés)

Lehet, hogy amit mondani akarsz azzal nincs probléma, csak nagyon durva megfogalmazásban adod elő. Nem kapanyelet kell kínálni, hanem értelmesen megfogalmazni a mondanivalódat.

A stílusoddal van probléma.

Én annyiban élem másként meg ezeket a dolgokat,hogy azt nézem mit lehetne tenni a rossz elkerülésére.

Pl.6 éve életbiztosítást akartam kötni.A biztosító orvosa azt mondta,már 2 év múlva sem fogok élni,olyanok az eredményeim.Két kisgyerekkel nekem még feladatom volt.Jártam a klinikára és nem tudtak segíteni.Alternatív lehetőségeket kerestem és megtaláltam azt a természetgyógyászt aki segített.

Ha vkitől azt hallom ,hogy vmit nem lehet,én mindíg azt keresem,hogyan lehetne.

Lehet,hogy erőszakos is vagyok,de megtanultam:NEKEM kell megtalálnom az utat ahhoz,amit szeretnék.

Ennek nagyon örültem. 4 hónap múlva lekellett vágni a lábát, kétségbe estünk, de terveztük az utána következő "új" életet. Karácsonykor levágták a lábát, de örültünk, hogy túlélte. 2 hónap alatt felépült, elkészült a műláb, de azon a napon újabb érelzáródás lett, fentebb kellett amputálni. Ezt is túlélte és örömömben sírtam. Boldog voltam, hogy él. 2 héttel később belehalt a vérmérgezésbe. Tragédiaként éltem meg, de később beláttam, hogy így én sem akartam volna élni. Vannak tragédiák, de még a tragédiák közben is vannak örömök, csak észre kell venni.

Ehhez idő kell és nagyon át kell gondolni, átértékelődnek a dolgok idővel.

Megbékélést és lelki nyugalmat kívánok mindenkinek.

Sorozatos negatív élmény.... ebbe szerintem itt mindenkinek volt bőven, DE ha mélyen magunkba nézünk, akkor a nehézségek között is talál az ember örömöt, szépet boldogságot.

Ez mint relatív.

Írok egy példát, hogy érthetőbb legyen.

Tragédiák sorozata volt az életemben, így 2008-2009-ben tetőzött. 2008 nyarán úgy volt, hogy édeanyámnak a szíve olyan állapotban volt, hogy azt mondták nem bírja "sokáig", szívkatéterezni kell. Az orvosok sem ajánlották, de mi mérlegeltünk és kértük a bavatkozást. Olyan alapon, hogy így nem élet az élet, vagy ott marad az asztalon vagy jobban lesz. Én így döntöttem volna, ezt elmondtam anyukámnak és beleegyezett. Sikerült és sokkal jobban lett, megrősödött.

folyt.köv.

még kamasz koromban, jártam 2 évig pszihológushoz, de nem igazán tudtam akkor hová tenni a helyzetet.

Úgymond kötelező volt (egy öngyilkossági kísérlet után), de jól esett, hogy valaki törődik velem és figyel rám. aztán ott hagytam a sulit, elmentem dolgozni, saját lábra álltam és feledésbe merült a pszihológus. nem is kerestek, nem tudom, hogy egyébként keresik-e az embert, ha nem megy, annak ellenére, hogy menni kellene....

Nekem egy könyv is sokat segített.A könyv címe:

Így működtesd a Vonzás törvényét.Lépésről lépésre leírja mit tegyél,hogy pozitívan lásd a dolgokat.

Szerintem érdemes elolvasni.Nálam működik.

ÉN TUDOM HOGY SZÜKSÉGEM VAN SEGITSÉGRE,KÉRTEM IRJANAK KI A KÓRHÁZBA, A FELELET NINCS HELY.

EZÉRT MINDENKITŐL SZIVESSEN SEGITSÉGET BÁRMILYEN FORMÁBA ELFOGADOK.

Még ez is segitség hogy itt lehetek. Igen változtassuk meg a tudatalatit pozitivá, de hogyan?

puszilok mindenkit

Az igaz.Csakhogy a betegek jó része nem ismeri el,hogy segítségre van szüksége. És aki segítséget kér is titkolja,hogy "dilidoki"-hoz jár. Én mindenkinek azt mondom,hogy amerikában ezt a felső réteg engedheti meg magának,amit én,hogy saját pszichológusom van. Sőt!!! A fiamnak is kerestem egyet /aki más mint az enyém/ mert FELISMERTEM, hogy meg kell előzni a bajt és velem nem hajlandó sok problémájáról beszélni.

Miért jusson el odáig ameddig én.Én is csak nehezen jutottam ki a gödörből.

Ne haragudj, de mint pszichiáter, ismerős a szöveg.

Tényleg ne tartsd erősnek a szavaimat.

Pszichotikus betegeink 60%-a azt mondja, hogy nem ide kellet volna születnie.

Aztán meggyógyul és jól érzi magát ebben a világban. Ez a gyógyulási arány kb. 80%.

A 20% valóban organikus problémákkal küzd, de nekik is több mint 60%-át rendezni tudjuk.

Nem orvosi megközelítésből a pánikroham egy olyan jelenség, amit az ember hibásan kódolt tudatalattija produkál úgy, hogy neked nincs tudatos ráhatásod a tudatalattid által produkált jelenségekre.

Miért nem orvosi megközelítés ez?

Mert egy orvos a tudatalattit tabuként kezeli, én viszont élő valóságként.