Szeretünk utazni! Hol jártunk már és hova indulunk? (beszélgetés)
Én Mostarban élek...Ausztrália és Afrika érdekel:):)
Én Franciaországban élek és voltam már Romániában, Szlovákiában, Ausztriában, Németországban, Angliában, Olaszországban, Libanonban, Belgiumban, Svájcban. A hétvégén indulunk Martinique-ra nyaralni.
Szeretnék még elmenni Spanyolországba, Peruba, Indiába, és még nagyon sok helyre :)
NDK, Olaszország, Románia, Anglia, Bulgária.
Nagyon szeretnék eljutni Franciaországba, Izraelbe, Tunéziába, Sziciliába, Korfu,- Madaera-, Kréta szigetére pl.
Sziasztok.
En is jartam par orszagban ,
SZLOVAKIA,JUGOSZLAVIA,MAGYARORSZAG,TOROKORSZAG,
DUBAI,BAHRAIN,Szaud-arabia.Volt olyan orszag is ahova tobbszor visza mentunk,es szep volt.pl.Dubai.
Kiléptem a topic-ból, de priviben mindenki írhat:)
Az öcsém se nős még, de jó lenne...:) A fiad még ráér. Szerintem az a fontos hogy közted és a párod között tökéletes legyen az összhang. Akkor az ember sosincs egyedül:)
Egyébként megvigasztaltál hogy előbb-utóbb beáll a sorba.Nagyon remélem hogy így lesz.
Két baráti család van, de mindkettő Pesten lakik.
Egy évben 1-2-szer szoktunk velük találkozni egy-egy közös vacsora erejéig.Egyébként telefonon beszélünk gyakran.Helyben is van két család akikkel szerveztünk régebben közös utakat,de mostanában ez valahogy elmaradt.Azért nincs különösebb gond, ketten is jókat tudunk kirándulni.Mi inkább ilyen aktív pihenők vagyunk,a nyaralás nagyrészt abból áll hogy minél többet lássunk a környékből ahol vagyunk.
:)) előbb-utóbb ő is beáll a sorba:) Látod, szerinted szerencsés vagyok, mások sajnálnak. Legalább azt nem élem meg,hogy kirepülnek a fészekből. Valóban rossz dolog egykének lenni és nálatok ez duplázódott. Barátok nincsenek akikkel össze lehet járni, közös utat szervezni, együtt vacsorázni? Bár mi kettesben is imádunk utazni.
Akkor Te nagyon szerencsés vagy.Nekem nagyon hiányzik a család.Talán majd a gyerekeimben megtalálom.Bár a nagyfiam miatt kicsit aggódom,mert már 25 éves és esze ágában sincs még család.
Látod, minden nézőpont kérdése. Nem biztos hogy az magányos akinek nincs gyereke. Nekem 2 fiú testvérem van, a páromnak 2 lány testvére. A párom szereti a családomat és imádja az anyámat, én szeretem a párom családját és imádom az anyukáját:))
Mostmár én is ilyen gondolat menetet követek. Ha kirepülnek a gyerekek a szülők egyedül maradnak. Nincs garancia arra se hogy a gyerek gondoskodik a szülőkről, ha megöregszenek. Nekünk pedig ott az egész család, a testvérek, azok gyerekei. Ma már félnék attól is hogy milyen jövő elé néznének. Ráadásul hosszú évek óta tartó barátságainkban is úgy alakult, hogy nem született gyerek, mintha az élet akarta volna hogy egymásra találjunk:)) Az állatokat nagyon szeretjük, akkor is szeretnénk őket, ha lenne gyerekünk, de így több időt, szeretetet kapnak talán.
Hát igen, ez jó dolog hogy van családod. Én és a férjem is egyedüli gyerekek vagyunk, nincs testvér ami egész életemben nagyon hiányzott.A gyerekeknek nincs unokatestvér.Szüleim meghaltak,nincs családom,nincs kivel felidézni a gyerekkort,semmit.Én azt mondom egykének nem jó lenni semmilyen szempontból.
A gyerek csak addig a miénk amig ki nem repül.Utána már alig van szüksége ránk,és az emberbe egy fájdalmas hiányérzet keletkezik és maradnak az emlékek meg azok az ünnepnek számító hétvégék amikor hazajönnek.Az űrt ami keletkezik le kell küzdeni és meg kell érteni hogy újra csak ketten maradtunk.Imádom a gyerekeimet,nagyon jó lelküek, de fiuk és nekik a páruk sokkal fontosabb lesz mint a szülő.Ez így van rendjén.Magunkra maradtunk és ráadásul az élet csak egy aggódás,hogy boldogulnak,jó életük lesz-e,megkiméli-e őket a betegség,szerető társra találnak-e,lesz-e unoka és minden rendben lesz-e.
Úgy hogy szerintem ne legyél emiatt szomorú,Te más dolgokat kaptál az élettől és az is csodálatos.Öregségünkre meg igy is úgy is magunk maradunk.Nekem szinte a gyerekeket pótolja a kutyus,lakásban van és mondhatom teljesen olyan mint egy gyerek.Fél éves korára lett szobatiszta,a gyerekeim másfél éves koruk körül.A fogai ahogy nőttek mindent rágott mint a gyerekeim,csak egy kicsit erősebben.Eleinte éjszakázni kellet vele mint a csecsemőkkel.Este ugy alszik el hogy lefekszek mellé,magyarázok neki és akkor elnyulik és bevágja a szundit.Hozza a játékot hogy játszunk vele.Szóval rettentő értelmes,mindent ért csak épp beszélni nem tud.De ha valamit akar vakkangat.Szóval nekem ő segitett átvészelni hogy a gyerekeim kirepültek és ezért hálás is vagyok neki nagyon.Lehet hogy el van kényeztetve, de imádom.
Én a bátyámat a feleségével, vagy az öcsémet viszem (mi fizetjük a párommal).Nagyanyót, azaz anyukámat már nem nagyon tudom kimozdítani, pedig többször hívtuk. Nagyapót, apukámat egyszer sikerült kimozdítani. Mi szeretjük az ilyen családi nyaralásokat is:))
Köszönöm, hogy te legalább így gondolod. Nem én akartam, az élet hozta így és mostmár nem háborgok. A párommal nagyon jó az összhang és az élet próbált kárpótolni azért amit nem adott meg és amire nagyon vágytam. De ez van, mostmár így kell tovább élni. Mivel gyerek nincs, értelemszerűen gondolok a meglévő családomra, gyakra visszük őket magunkkal. Mi pedig élvezzük azt a szabadságot, amit ti most kezdtek újra ízlelni. Az állatokat pedig egyszerűen szeretem, nem a gyerek pótlásra vannak, mindig is voltak házi kedvencek, de természetesen így több időt, energiát ölünk az állatokba. És utazunk, amikor tudunk:)) A wellness hétvége egy párral csodákat művel:)))
Igazad van. A te életednek is megvan a szépsége, egy igazi tartalmas élet.Sokkal több élményben volt részed mint nekünk.Persze a gyerekek kárpótolnak, nekünk 2 fiunk van.Mi is imádunk utazni,jártunk néhány helyen külföldön is de mindig vittük magunkkal a gyerekeket,sőt elég sok helyre Nagyapót is.Gyerekekkel menni is egy szép dolog,de más.Mostmár a fiaink félig-meddig önállóak,tavaly először elmentünk egy wellnes hétvégére ketten.Isteni volt.Igazi kikapcsolódás. A házikedvencekkel megértlek,nekünk egy kutyusunk van,de ugy imádom mint a gyerekeket.A fiuk is tudják hogy ő kistesó.4 hetesen hozta a kisebbik fiam,azóta nagyon sok kép készült róla,saját fotoalbuma van.
Nem kell, ezt hozta az élet.:DD
Nagyon sajnállak,hogy neked a kutyád és a macskád a gyerekeid....
Én is megyek veletek, nem lehet elfelejteni... Igaz, az idei nyaralás majd kárpótol. Nektek melyik az a hely ami nagyon maradandó volt?
akkor gyere velünk. Megszervezzük az utat a Maldívra:DDD
Sziasztok!
Én elég sok helyen megfordultam már, hála szüleimnek, mivel vittek minden felé:)
Voltam Spanyolországban (Pineda de Mar), Görögországban (Makrigialosz), Horvátországban (Brac , Krk), Olaszországban (Velence), Franciaországban (Párizs, Saint Tropez, Marseilles), Cipruson, Tenerifén, Tunéziában (Djerba), és átutazóban Németországban.
Nagyon szívesen elmennék a Maldív-szigetekre, Mauritiusra vagy Amerikába. De ami nem volt, még lehet!:)
Csak ketten, nincs gyerek. A kutyánk és a macskáink a gyerekeink. (Egyszer azt mondta a párom mikor szóltam,hogy esetleg terhes vagyok: Megőrültél,hogy akarsz így utazgatni?) De már a korom miatt nem szülnék,veszélyes lenne a babára. Minden esetre így szabadon könnyű utazgatni.
gyermeketek van? vagy csak kettecskén utazgattok?
Már nem, abba hagytam amikor a párommal megismerkedtem. Mellette nem tudnék utazgatni a munka miatt. Imádtam csinálni, több évig külföldön is idegenvezettem, de nem bánom, hogy már nem csinálom. Fordításokat még időnként bevállalok.
Dolgozol még, mint idegen vezető?
A világlátás átformálja az embert,főleg ha az ország - mint nálunk volt - ahol élsz pórázon tartja az állampolgárait. Én 68-ban utaztam először és szerencsére onna kezdve nem volt megállás:)
Nyilván sok lemondás, de sok kárpótlás is. Aki egyszer belekóstol az utazásba,nem tud leszokni róla. Maldív-szgk gyönyörű, egy álom. Ott kezdtem el búvárkodni. Egy paradicsom. Miért hagytad abba a táncot?
További ajánlott fórumok: