Szeretem a feleségem, de beleszerettem másba (beszélgetés)

Kér variáció lesz

1. Lefekszel azzal a nővel, rájössz ja hát nem is olyan jó vagy jó de inkább a feleséged és ennyi volt.

2. Lefekszel a nővel és még jobban beleszeretsz. És előbb utóbb a házasságban is még jobban meg fog ez látszani, szét fogtok menni nagy valószínűséggel.

3. Nem fekszel le a nővel és egész életedben bánni fogod.

Én nem tudom mit csinálnék.

Nálam is volt ilyen de nekem akkor a házasságom romokban volt, és a másik fél is már válófélben volt így mindössze jöttünk. De nálatok más a helyzet

Nem könnyű helyzet, voltam hasonlóban, bár gyerek nélkül, de egy rossz házasságban, ami kívülről jónak tűnt, mégsem volt meg benne az, ami nekem kellett.

Nem kettejük közül választottam. Elváltam.

Az újjal ismerkedtünk tovább, de korábbi kapcsolataiban sérült, állította nem akar kapcsolatot.

Nekem lett új párom, aki mindent megad, amit a házasságomban nem kaptam meg.

Erre előállt az "új", hogy élete hibáját követte el, hogy elengedett.

Én azért próbálom győzködni magam, hogy nem működött volna, de magamat se nagyon tudom meggyőzni. Igen, 2 férfit szeretek.

Az "újjal" viszont megszakítottam a kapcsolatot, megbeszéltük, hogy mindkettőnknek így a jobb. Aztán az élet majd eldönti ez volt e a jó döntés

Ma jött velem szembe egy írás, amiről ez a fórum (is) eszembe jutott. Ideteszek továbbgondolásra egy részletet:

"Hűség. Amikor kitartok valamilyen viselkedés gyakorlásában, annak ellenére, hogy választhatnám a könnyebb utat, és egyszerűbbé tehetném életemet. Vagy van, hogy a hűség a könnyebb út? „Csak a megszokás él tovább...” - énekli Somló Tamás. Nem szabad összekeverni a kettőt. Az egyik hűségnek hazudott kényelemszeretet, a másik kemény, lemondásokkal teli harci állapot, leginkább önmagunkkal szemben. Fegyelem. Mert mennék - de mégsem megyek.

A hűség a szeretet egyik formája. Amikor háttal állhatunk egymásnak. Összeér a hátunk. És akár körben is védekezni tudunk, hiszen az igazán védhetetlent ő védi. És van olyan is - micsoda fintor! -, hogy elég ebből. Amikor az egyik már várja, hogy a másik lépjen ki először a megállapodás kereteiből, mert úgy érzi, az már nem segíti őt, sokkal inkább gátolja szabadsága megélésében. Nem szabad összekeverni az én hűségemet az övével. Mert nem muszáj, hogy az ő hűségétől függjön az enyém."

Megtörtént eset. Egyik nagy művészünk / valóban nagy nemcsak úgy írom/ beleszeretett egy sokkal fiatalabb , gyönyörű modellbe. Elvált, elvette.

Rövid időn belül kijöttek a nézetkülönbségek, veszekedés, italozás, súlyos betegség, életveszély, intenzív osztály, válás. Itt akár vége is lehetett volna mindennek de szerencsére meggyógyult.

Az intenzíven vette el ismét az előző feleséget és élnek együtt azóta is boldogan.

Emberi anyagból vagyunk, de néhány embernek a hormonjain túl a gondolkodása is fejlett tud lenni .

Kérdés, hogy mit áldoz fel egy ígéretesnek látszó de teljesen bizonytalan kapcsolatért. Ha a jelenlegi kapcsolat tarthatatlanul rossz akkor viszont nem kérdés a tovább lépés még a bizonytalanba sem.

Hát ez egy ilyen sport. Nem irigyellek. Nem tudom vigasztal-e, de ez is el fog múlni.

Gyerekek vannak?

A szerelemet vagy a biztonságos családod választod ?

Ez egy olyan helyzet, amiben neked kell döntést hoznod!

Mondhatom én, hogy maradj a feleségeddel, hisz olyan jól meg vagytok! Miért tennéd kockára!?

A gyerek akkor fog sérülni, ha a szülök rosszul kezelik a helyzetet! Intelligens párnál nem fog gondot okozni! A gyerekek okosak! Itt csak őszintén, mert megéreznek mindent!

Vagy!!

Mondhatom én neked azt, hogy válaszd a szerelmet, hogy egyszer vagy fiatal!

Nekem is 32 évesen sikerült megtalálnom a lelki társamat! Igazából második nekifutásra találtam meg azt az embert, akivel szimbiózisban élek! Viccesen hangzik, meg sokaknak beteges! Viszont én független voltam! Kitudtam próbálni, hogy milyen pár napot együtt lenni vele! Milyen a szex,milyen, mikor alszik, eszik, idegesít e valami vele kapcsolatban! Hogyan kezeli, hogy másnak is tetszem, hogy meg akar e változtatni, megszabja e nekem mit tehetek, mit nem..,sajnos én megégettem magam előtte. nem akartam, hogy akaratom ellenére kibújjak a bőrömből, csak, hogy megfeleljek! Ő látta a valódi arcom!

Minden túl tökéletes volt! Ez a másik ijesztő dolog! Bele vágtunk! Csodálatos vele az élet, pedig már 12 éve a felesége vagyok!

A másik! Nem tudunk a leányzóról semmit. Mennyi idős, akar e gyereket.., stb! Fel vagy erre készülve?

Mindent előröl kezdeni?

Őrült szerelemből ritkán lesz harmonikus,tartós házasság.

Az őrült szerelmet ki lehet élni,néhány pásztorórában úgy,hogy a házasságod nem rúgod fel.

Persze,hogy minden szép és rózsaszín az új nővel kapcsolatban,de a hétköznapok mindenkinél beköszönnek.

Ez egy nagyon érett, őszinte hozzáállás. Azt hiszem, ha én lennék ebben a helyzetben, én is ezt tenném, de nagyon veszélyes. Óriási bölcsesség, és egómentes tudatosság érzelmi érettség és bizalom kell hozzá, hogy az érintett fél ezt el tudja fogadni.

A fórumindítónak: ne ostorozd megad, nem válogathatod meg az éréseidet, és maximum elnyomni tudod. A hűség viszont döntés kérdése. Lehet, hogy valójában ez a nő a te igazi párod, csak épp elvettél valaki mást, mielőtt találkoztatok.

Ha a házasságod mellett döntesz, tényleg az a legjobb, ha megbeszéled a kolléganőddel, és távol tartjátok egymást. Én nem hiszem, hogy egy munkaváltás megoldaná vagy segítené a helyzetet, de ha meghozod a döntésedet, akkor már csak tartanod kell magad hozzá. Sok sikert!

Sok éve ismerek egy nőt, családot. Mikor óvodás volt a gyerekük, a férj beleszeretett egy másik nőbe, miközben szerette a nejét, és imádta a gyerekét. Nem tudom, hogy derült ki a viszony. A feleség kiborult, kitette a férje szűrét, nem akart vele élni. A férj hetente többször megkereste,könyörgött, hogy bocsásson meg, állandóan bizonygatta, hogy mennyire szereti őket. Hamarosan szakított az új szerelmével.

A feleség egyszer csak haza engedte, azóta is együtt élnek. Már unokáik is vannak.

Én a lehető legtisztességesebb megoldások híve vagyok. Nem észhez térni kell, hanem most kell észnél lenni ! Egy jó házasságot nem lenne szabad kockáztatni, ahol ráadásul gyerek(ek) is van(nak), egy érzés miatt !

Kérdés, hogy az a sok nő mire gondolt ? Csak szerelemre, vagy a férje viszonyára, amibe szerelmesen kezdett ? Szerintem erre az utóbbira.

Tehát ezek a lehetőségek :

1. fizikai megcsalás

2. szerelem érzése

3. szerelem fizikai megcsalással

Barátnőm bátyja kb. tíz éve dobbantott hazulról. Pont így, karácsony táján jelentette be, hogy elválna, mert van nője. A nő viszont fütyült elválni, beteg férje van, így pasi albérletben lakik, tíz éve ott sírdogál és néha találkozik a felbujtóval.

Gondold meg...

A szeretet és a szerelem más érzés. A szerelem jön, mint egy villámcsapás, nem tehetsz róla. Olyan, mintha droghatás alatt állnál.

Ha szeretsz valakit, akkor is beleszerethetsz másba.

Amiről tehetsz, hogy mit kezdesz ezzel az érzéssel ! Ha viszonyba kezdesz, akkor mennyire szereted a házastársadat ? Vagyis a tetteidről kell döntened !

Képzeld el, hogy megkaptad a kolléganőt, a feleséged meg elvált tőled ezért. A gyermekeid lelkileg megsérül(het)tek, te pedig szenvedsz (nagyon-nagyon-nagyon szenvedsz) a bűntudattól, a családod hiányától stb. Ha elképzelted (lehetőleg minél részletesebben), akkor vizsgáld meg, hogy ehhez mit szól az a feled, amelyik azt ordította, hogy ne engedd el a kolléganőt.

Egyébként állítólag a dopamin hormon kecsegtet bennünket azzal, hogy tedd meg, tedd meg most, tedd meg azonnal, és akkor nagyon jó lesz! De sajnos nem így van, mert ahhoz, hogy a kolléganőt megtarthasd, a feleségedet kell becsapnod, elárulnod, elhagynod, és ennek a család valamennyi tagja a kárát látná! Szerintem...

"Én ezt megérteném a helyében, értékelném az őszinteségedet"

Te megértenéd mert éltél át hasonlót, de sok nő nem értené. Azt vallják, ha tényleg szeretsz ez nem történik meg... itt a fórumon is sok hasonlót olvasni. Sajnos.

Persze nem tudjuk az érintett felesége milyen. De együtt könnyebb lenne az biztos.

A legjobb az lenne, ha ezentúl egyáltalán nem találkoznál ezzel a kolléganővel. Gondolom, ehhez egyikőtöknek munkahelyet kéne váltani. A nő egyedülálló ?

Először is próbáld eldönteni, mi lenne, ha rámenne erre az érzésre (jelenleg még nem kapcsolat) a házasságod ? Elvált apuka lennél értelmetlenül ! Hiszen minden rendben van a házasságoddal. Én ilyen esetben válásellenes vagyok, pláne, mivel egy kisgyerek is van már.

Most írok valami meglepőt. Mivel a hosszú házasságom alatt voltam másba szerelmes, tudom, mit érzel. Nekem eszemben sem volt emiatt elválni, mivel tudtam,hogy ez az érzés jöhet, de én döntöm el, lépek-e valamit a másik férfi felé. Nem léptem, hanem folyamatosan győzködtem magam, hogy ennek nincs értelme, nincs jövője, tehát erővel próbáltam mielőbb kiábrándítani magam. Iszonyúan szenvedtem ! És egyszer csak tényleg elmúlt a szerelem, és később nem is értettem magam, hiszen a rózsaszín köd elmúlása után tudtam, hogy az illetővel nem tudtam volna együtt élni, nem illettünk volna össze hosszú távon. És nem szakítottam szét a családomat, most is ezt tartom helyesnek.

Viszont mivel tudom, mennyire szenvedsz, szerintem a feleséged észre fogja venni, hogy valami megváltozott Nálad, valamit titkolsz. Lehet, hogy tiltakozni fogsz, és mindenki itt a fórumon, de azt is el tudnám képzelni, hogy elmondod ezt a helyzetet a nejednek, és kéred, hogy együtt gyógyítsátok meg a lelkedet, találjátok ki a megoldást, mert Te szereted őt, és meg akarod menteni a házasságodat. Én ezt megérteném a helyében, értékelném az őszinteségedet, de a hazudozást, titkolózást, becsapást, megalázást nem bocsátanám meg !