A feleségem szeretője vagyok, mert másba szerelmes, de engem sem tud elengedni (beszélgetés)

Csak ismételni tudom : menj ügyvédhez ! Mindent beszélj meg vele : 1. elérheted-e, hogy Te maradj a házban a gyerekekkel, 2. a nejed költözzön el egyedül , 3. mi legyen az anyagiakkal, hogy lehet a nejedet kifizetni ?

Szerintem mire az első tárgyalás lesz, addigra szét is megy az új szerelmespár, és a nejed végleg haza akar költözni.

"Az hogy “velem” csalja, az igazából a fordított helyzetből adódik, amit a 3.fél fele kommunikál! Értsd: nem tudja hogy szexelünk, fogalma sincs róla, hogy el járunk kettesben bárhova is, hogy úgy éljük a mindennapjainkat, mintha egy boldog házasságban lennénk, lelkileg és fizikailag teljesen kitarulkozva egymás felé! Erről ő semmit nem tud."

És ezt már tudja ?

"Csak éppen ő szépen át van verve, folyamatosan. Lehet hogy a feleségem szereti, de folyamatosan hazudik neki kettőnkkel kapcsolatban."

Ezt már tudja azóta ?

“Tisztán” lát, mert többször leültem vele. És igen, a világ legtermészetesebb dolgának találja ezt, hogy ők igy egyutt a sírig, mert szerelmesek… 😅 (kis naiv)

Ráadásul az eddigi legkomolyabb kapcsolata, ha jól tudom fél év egyutt járás volt… 🤷🏻‍♂️

De nyilván ebbe nekem nincs “jogom” beleszólni, mert ezek tiszta érzelmek és azokat nem lehet megvaltoztatni…

Ezeken már túl vagyok! Majd egy éven keresztül ebben “éltem”, mindenkivel beszéltem és senki nem “támogatja” ezt a románcot. Se a srác szülei, se a feleségemé! Nincs a környezetünkből senki, aki erre az egészre bármi pozitivval reagálna! 🤷🏻‍♂️

És megmondom őszintén, bele is vagyok faradva. Elegem van! Egy éven keresztül minden nap gyomorideggel keltem és feküdtem! Egyszerűen nincs ráhatásom ezekre a dolgokra. Ha másért nem, akkor a gyerekek miatt meg kell ráznom magam, mert kell hogy tudjanak rám számítani.

Ne költözz el ! Menjen el a nejed ! Voltál már ügyvédnél ? Először is kérd ki a tanácsát !!!

Nem tudom, a bíróság alkalmasnak találná-e a nejedet a 3 gyerek nevelésére egy 10 évvel fiatalabb huszonéves szeretővel ?! Szerintem hamar szétmenne az a kapcsolat, ha a nejed odamenne, pláne 3 gyerekkel. De akkor is, ha csak kéthetente vinné oda őket.

Arra gondoltam, hogy leülhetnétek hármasban egy kávézóban megbeszélni a jövőt. A fontos kérdéseidet higgadtan, tárgyilagosan feltehetnéd a srácnak ! Az ő szülei mit szólnának ehhez az együttéléshez a saját házukban ? Tudnak arról, mi készül a fiuk életében ? Velük is beszélhetnél ! Nincs mit vesztened, tűrtél eleget !

Szerintem semmit nem rontottál, egy kapcsolathoz két ember kell.

De miért te költözöl el? Miért nem ö?

Igen, teljes mértékben én is igy gondolom. Az én hozzáállásom is hasonló, mint amiket írsz! Nincs már erőm “küzdeni” és lehet felesleges is. Az elmúlt egy év erről szólt. Teljesen tisztában van az érzéseimmel, és nyilván azzal is, hogy ezek nem fognak örökké tartani, ha nem párosulnak viszonzással! Ezt én is tudom.

Úgyhogy most ez a forgatókönyv. Én elköltözök amint tudok és megpróbáljuk külön. Valószínű mar a legelején ezt kellett volna, de bennem az érzelmek és a család megmentése hatalmas energiákat mozgósított. És lehet ezzel “b@sztam” el az egészet! 🤷🏻‍♂️

" Nehéz elhinni, hogy valaki igazat mond, mikor mi az ő helyében hazudnánk." (Aforizma)

A levél elején amiket írsz, az alapján úgy gondolom, hogy a nejednek kapóra jött az éjszakai sétád egy nővel, hogy úgy tűnjön, ezek után újra a Szerelmét akarja visszakapni. Valószínű, vívódik : itt a családja, ott a szerelme. De lehet, hogy " halálosan" szerelmes, és ha ez elmúlik, akkor fogja bánni, hogy Ti szétváltatok. Lehet, hogy nem is illenek össze, ami együttlakva derül ki.

Ha képes vagy rá, hagyd a nejedet, hogy döntsön, ne nyaggasd . Ha vele szeretnél élni, mondd meg neki, hogy amíg szereted, visszajöhet, de lehet, hogy Te is találsz mást, akivel boldog lehetsz, erre is gondoljon.

Köszönöm a kedves szavakat!

Jelen állapotban már úgy néz ki a dolog, hogy nincs minek “szurkolni”.

Jött az első mélypont, amikor is a feleségem egyik napról a másikra elfordult. Begubózott, nem lehetett belőle kihúzni semmi értelmeset! Maximum a gyerekekkel kapcsolatos fontos dolgokról tudtunk értelmesen beszelni! Szinte minden nap próbálkoztam, hogy mi a baj, beszéljünk, bármi is történt mondja el, de semmi… Szombat este elindultam egyik haveromhoz egy megbeszélt sörözés te és amíg úton voltam, ő lemondta a találkát. Viszont semmi kedvem nem volt a “néma” házba hazamenni így beultem egy bárba! Pörgettem a telefonom és szembejött egy hölgy ismerősöm, akire ráírtam (korábban párszor beszélgettünk, de semmi nem volt köztünk, nem is az esetem, meg ő szinte semmit nem tudott az otthoni viszontagságai rol)! Szóval elkezdtünk írogatni és mondta hogy megy kutyátsétaltatni (igen, éjszaka😅), nem e futunk össze egy cigire. Igy is lett és beszélgettünk kb 2órát! Majd szépen hazasétaltam és lefekudtem. Másnap nyilván jött a kérdés hogy milyen volt a sorozgetes… és hát itt vétettem el a 2.hibát, hogy azt mondtam hogy jó! 😅

És hogy igen, ott voltam haveromnál, stb stb… Tudtam, hogyha kiderül hogy “nővel” voltam, abból cirkusz lesz! Nyilván az volt az első hiba, hogy ez igaz… Tudom hogy nem kellett volna, főleg ebben a helyzetben, még akkor sem hogyha tényleg nem történt semmi sem köztünk! És ugye a második a hazugság… 🙄

Mondanom sem kell, hogy délutánra kiderült hol voltam. Kaptam egy félreérthetetlen kérdést és én bevallottam mindent. Ezután nyilván vége lett az egy hétig tartó némaságnak és kibukott belőle, hogy ez a pont az i-re és ő ezt nem csinálja tovább! Nem tud szakadni az erzelmeitől és nem boldog velem, úgyhogy vessünk véget a kapcsolatunknak. Igazából nem mondom, hogy derült égből ért, mert sejtettem, hogy valami ilyesmi van a “némaság” hátterében és én meg még meg is ágyaztam neki…

Szóval itt tartunk most! Ez egy hete történt, azóta én agyalok, hogy hogyan, merre tovább, ő pedig próbálja “visszaszerezni” a nagy szerelmét…

True story 🥺

Kedves Alex!

Csak ámulok a kitartásotokon, szerintem rengetegen vehetnének példát rólatok, hogy a rengeteg megpróbáltatás után is sikerült felnőttek módjára rendbe tenni a dolgokat és nem csak fokozni drámával a már meglévőket...

Nagyon remélem, hogy ez így is marad, szurkolok nektek teljes szívemből! <3

Szia! Bocsi hogy még csak most reagálok! Sajnálom a helyzetedet, bármi is legyen az ok, irtó nehéz lehet neked is!

Itt most az a szitu, hogy hetekkel ezelőtt eljutottam arra a pontra, hogy elengedem, mert semmi értelme igy tovább! Ezt a döntésemet az is erősítette, hogy a korábbi “testi és lelki kapcsolat” is szinte megszűnt kettőnk között… igazából eltelt úgy 2hét hogy csak éltünk egymás mellett, szinte nulla interakcioval! Ha én próbáltam volna beszélgetést kezdeményezni vagy bármi nemű intimebb dologgal előhozakodni (nem feltétlen szexre gondolok az intimitas alatt), akkor mindig az volt a válasz, hogy hagyjam, mert őrlődik, felemészti ez a helyzet és fogalma sincs mit csináljon. Olyankor hagytam, de ugye semmi nem történt… telt nap-nap után! Ezt megelégelve egy pénteki napon felhívtam napközben és elmondtam neki, hogy részemről ennyi, nem bírom tovább és úgy érzem hogy teljesen békében el tudom engedni, csak vessünk már ennek véget! Erre hatalmas zokogásban tört ki és lerakta a telefont! Majd elküldte az üzeneteket amiket kb egy órával az en hívásom elott irt a srácnak, hogy ő nem csinálja tovább és a családját választja…

Szóval ott voltunk abban a szituban, hogy en tényleg “elengedtem” (és ez nekem egy borzasztó törés volt, hogy lehetőség híján ezt kellett választanom) ő pedig addigra ért oda, hogy átértékelte az egész életét, életünket és mellettem és a családja mellett döntött!

Nem azért döntött igy mert szerelmes belém, hanem mert látta magát kívülről és látta a kapcsolatában azokat a negatívumokat amik miatt az hosszútávon nem működött volna! Szóval igy maradtunk egyutt! Nyilván en visszatáncolt ám az elengedesbol és rengeteg beszélgetés alkalmával megegyeztünk, hogy próbáljuk meg! Hátha sikerül helyrerakni a dolgokat! Azóta eltelt pár hét, a viszonyunk mondhatni felhőtlen, de rengeteg törést okoztunk egymásnak és emiatt nehéz… rohadt nehéz! Nem tudom, hogy lesz e ebből valaha normális párkapcsolat! Nekem vannak érzéseim iránta, neki sokkal kevesebb és ez hosszútávon ebben a formában szerintem problémákhoz fog vezetni! Ezt érzem magamon…

Nekem egészen más a szituációm, de sajnos én is nagyon szeretem az ex feleségem és képtelen vagyok elengedni és új kapcsolatba kezdeni. Nálunk 2 gyerek van és én költöztem el, de én mindent megtennék, hogy rendbe hozzuk a családot. Sajnos annyira tönkre tettem, hogy esélyem sincs. Már mással van, ha nem is nyilvánosan a gyerekek előtt, de minden más tekintetben. Megérdemlem a sorsom, de képtelen vagyok elfogadni fél éve.

Tudom, hogy nem sok párhuzam van, talán csak az elengedés része és a gyerekek. Én a másik oldalon vagyok, és nem harmadik személy lépett be.

Azért írok, mert a gyerekek sokkal jobban megérzik a bajt, mint azt gondolnád. Azok a dolgok amiket írsz, azok lehetetlen, hogy ne legyenek a levegőben, még ha nem is emeled fel a hangod. Nekik ez nagyobb problémát okoz, mintha külön élnétek. Ezt sokan mondták nekem is és cikkekben is ezt nagyon kiemelik.

A másik ami még érdekes lehet számodra, hogy elég nagy különbség van aközött, hogy veszekedtek és ultimátumokat adtok, és aközött amikor konkrétan pontot raktok a kapcsolat végére. Amikor lezártként zajlik tovább az élet. Ilyenkor egészen átértékeli mindenki a helyzetét. A te esetedben a párod szemében hihetetlen módon felértékelődsz. Ösztönösen fog feléd fordulni. És tudom, hogy ebben az a legnehezebb, hogy mi van ha elenged, mégsem melletted dönt. Ha így van, akkor legalább tudod és nem az általad elképzelt jövőképben élsz, hanem a valóságban és el tudsz kezdeni azon dolgozni, hogy elindulj egy másik úton. Ráadásul még fiatal vagy, nagy eséllyel találsz mást. Én 10 évvel előrébb vagyok sajnos. Próbáltam ismerkedni, de képtelenség. Nekem nincs semmim amire támaszkodhatnék, hogy kiszeressek belőle. Ahogy értem, neked ez eléggé meg van alapozva.

Az a másik kapcsolat a feleséged? Akkor lehet, hogy nem "tudsz" egyedül lenni? Ha gondolod beszélgethetünk privátban, írj nyugodtan.

(Boldog feleség vagyok, 4 gyerekkel, csak nagyon szeretek pároknak segíteni - mielött bárki félre értené :))

“Rossz” ezeket a sorokat olvasni! Az eszem tudja, hogy minden betűje igaz, de ott belül… Nehéz!!

Egyre többször van, hogy sikerül az eszem által vezérelve gondolkodni ebben a helyzetben, de mindig történik valami olyan, ami felborítja ezeket az eszmefuttatásokat. És ilyenkor felszínre kerülnek az érzelmek!

Jobb, hogy nem ital! Higgy nekem.

A miértre megadtad a választ korábban. Te is tudod miért alakult így.

Megértem őt, és téged is! Választás? Mond, ha fordítva alakul így, te vagy "elhanyagolva", te ismersz meg valakit, te leszel szerelmes, de szereted a feleséged, neked könnyű lenne? Szétbarmolod a családod? Nem feltétlenül. Persze, szét esik a család, de ezzel új esélyek nyílnak!Ha okosan csináljátok, a gyerekek inkább előnyt kovácsolnak, mint hátrányt!

Nem tudják mit vállalnak, de ne becsüld alá a férfit! A férjem ,jobb apja a gyerekeknek, mint a vér szerinti. Ha valami gebasz van, nem az apjukat hívták/hívják!

Nem el kullogsz! Esélyt adsz magadnak, a feleségednek, a gyerekeidnek a boldogságra! Most még a szíved össze van törve, de hidd el, ha megleled te is az igazit, aki nem a feleséged, akárhogy is gondolod most ezt, a lelki társad, azt soha nem fogod elveszteni!Az olyan lesz, mintha a másik feled lenne. Szeretnek és szeretsz. Add meg az esélyt ennek!Ne kapaszkodj olyan dologba, ami már nincs!

Bár Nálunk is lenne “ital” vagy bármi…

Legalább érteném a miértet… De így?!

Főleg amikor mélyebb beszélgetések vannak és feljön, hogy szerelmes igen, de “ide” meg szeret és legszívesebben ketté szakadna…

Nem képes választani, beleállni…

Rengeteg sebből vérzik az “új” kapcsolat és tisztában is van Vele! Mégsem tudja elengedni! A srác is azt hajtogatja, hogy meg akarják próbálni! Könyörgöm, ilyen áron? És nem az én nyomorom fáj a legjobban, hanem hogy ezzel szétbarmolodik a családom!

A szerelem el fog múlni, ezzel mindenki tisztában van. A srác hol fog bírni 3gyerekkel?! Sokszor én sem bírok, de nekem “muszáj”, mert az enyémek, meg nyilván imádom őket és ők is engem!

Fogalma sincs mit vállal(nak)…

Én meg kullogjak el? Értem én, hogy a gyerekek érdeke, de tudod én zokszó nélkül beleállnék abba is, hogy majd én nevelem a gyerekeket! Egyedül! Ő meg legyen “boldog”! Értem én, hogy ő az anyjuk, de én meg az apjuk! 🤷🏻‍♂️

Igen, kicsit elkallódtam innen, sorry!

Hát a helyzet mondhatni változatlan…

Rengeteg beszélgetésen vagyunk túl, de eredményt nem igazán hozott, se előre, se hátra…

Vagyis közöttünk “rosszabb” lett a viszony, már most tényleg csak anya és apaként funkcionálunk! Volt pár cirkusz, amikor kiborítottam a bilit az újember felé, de csak annyit értem, el hogy a feleségem elbizonytalanodott (mármint az új kapcsolat irányában).

Szóval én próbálom teljesen kivonni magam érzelmileg ebből az egészből már. Csak ez ugye nem megy csettintésre… Albérletet keres magának és a gyerekeknek. Így állunk!