Miben tudnék bízni, ha párom beleszeretett másba? (beszélgetés)

Köszönöm az érdeklődést.

Itthon rendben vannak a dolgok, dolgozunk azon, hogy helyreálljon a kapcsolat. Érzelmileg is igyekszünk visszatalálni egymáshoz.

Most erről az egész témáról nem beszélünk napi szinten itthon, mert a folyamatos faggatás, kérdezősködés sem tesz jót, ahogy korábban észrevettem. Volt időszak a tavasz folyamán, amikor napi szinten kérdezősködtem, nyaggattam, és az csak feszültséget generált, ami nem jó. De nyilván azért majd idővel muszáj lesz ismét beszélni mindenről.

Most kezdődnek a nyári programok, megyünk együtt is nagy családi nyaralásra. Azt gondoltam, hogy miután haza jövünk majd onnan (júli vége), akkor azért ismét rá kell kérdeznem, hogy alakulnak benne belül ezek az érzelmi dolgok.

Addig igyekszünk a hétköznapokat szeretetteljesebben, egymással élni. Mást úgy érzem most nem tudok tenni, ha bele szakadok sem. :(

Nézd, minden kapcsolat megromlásához két ember kell. De ez nem jelenti azt, hogy az áruló megteheti azt veled, amit most veled csinál.

És attól nem fog jobban szeretni téged vagy nagyobb valószínűséggel választani a családját, mert rád nyomhatja a saját lelki bajait is az árulása mellett, vagy mert látja, hogy annyira szenvedsz, hogy a méltóságod, a tartásod is sérthető nap, mint nap.

Igen,valamilyen szinten egyet is értek.

Tény,hogy voltak problémáink,tény,hogy én sem beszéltem/viselkedtem sokszor szépen vele,ezáltal megromlott a kapcsolatunk.

DE!Nem az a megoldás,hogy félrelépek (akár érzelmileg)...igen,mindezzel tisztában vagyok.Ezeket hozzávágtam az ő fejéhez is egy kiborulásom során (amit tudom,hogy ebben a helyzetben most mellőznöm kell,de egyszer kijött belőlem a sok fájdalom).

Viszont nagyon szeretném,ha rendben jönne egyrészt magunk miatt is,másrészt a közös gyermekünk,a családunk miatt is.

Ő azt mondja,hogy elhatározta magát ebbe az irányba,a mi irányunkba,és azt akarja,hogy rendbe jöjjenek ezen az oldalon a dolgok.A másik oldalon meg dolgozik magában a lezáráson...

A helyzet most így áll.

Csak tény,hogy van bennem egy folyamatos félelemérzet,szorongás minden miatt.

Hogy le tudja-e zárni a másik oldalon az érzelmeket magában stb. ...

Én azon dolgozom magamban,hogy újra tudjak bízni benne...

Tudod, a "párod" is egy nagy szemét. Megcsal téged, majd a lelkifurdalását könnyítendő rád testálja az egésznek a feldolgozását is.

Neki kellene küzdeni, erőtlennek lennie, itt ő a csaló, a becstelen és nem te! Egyáltalán, hogy merészeli rád tolni ezt az egészet?!

A helyedben én elköltöztetném. Menjen el. És addig ne is keressen, amíg nem képes száz százalékban eldönteni, mit akar és kivel.

Mekkora becstelenség, hogy ő vívódik az új csaja miatt és ezt is rád nyomja, a megcsalás terhe mellett?

Idő kell neki? Rendben. Menjen, költözzön el. És addig nem akarsz tudni semmit, amíg el nem döntötte, kit, mit akar. Mert ez becstelenség, amit veled művel. Persze, neki könnyebb így.

Megtörtént,voltunk,illetve nem személyesen,mert a közelben nincs olyan szakember,akihez személyesen tudnánk menni,online módon csináltuk meg egy szakemberrel tegnap...

Csodát nem tett,mert nyilván ez nem oldja meg pikkpakk,de párom azt mondta,hogy jól esett neki legalább beszélni egy kívülállóval,megkönnyebbült kicsit.De nyilván az érzéseit sajnos ez nem szüntette meg. :(

Nekem is jól esett vele beszélni.teljesen pártatlan volt,plusz főleg a korábbi vitatémáinkra fókuszált.

Amúgy abban egyetértünk,hogy mi most jól vagyunk egymással,jó most együtt otthon a légkör.

Csak mindig ott lebeg a harmadik fél...a gondolatokban,és azért időközönként szóba is kerül.Nincs olyan nap,hogy ne szorulna össze a gyomrom miatta,főleg hogy napi szinten találkoznak munka miatt.

Párom azt mondja idő kell neki ehhez,de abban bízik,hogy idővel ezek az érzések elmúlnak irányába.

Csak kérdés ez mennyi idő,és van-e erre bármilyen garancia,hogy el tud múlni.

Szóval most ilyen kételyek gyötörnek...volt is az elmúlt napokban 1-2 olyan nap amikor kicsit megzuhantam lelkileg ismét.

Nincs erőd? Mihez? Úgy tenni hogy midnen ok? Vagy hogy ne küldd el a fenébe? Mihez nincs erőd? Nem veszekedni?

Egyedül nevelni a gyereket és egy váláshoz lenne erőd? Az szerintem nehezebb mint ezt újra építeni, mivel ő is akarja.

Köszönöm a válaszod.Bárcsak nálunk is megoldódna!Persze nagyon igyekszem.

"Ha meg akarod tartani, akkor figyelj rá, hallgasd meg. A lehető legkevesebb szemrehányást tedd."

Amióta kiderültek a dolgok,azóta igyekszem nagyon türelmes,kedves,és megértő lenni.Ez már pár hónapja tart.DE bevallom,hogy pár napja nagyon elszakadt a cérna,valami nagyon kibukott belőlem,nagyon csúnyán a szemére vetettem dolgokat...valószínűleg a felgyülemlett düh amit eddig visszatartottam,most hirtelen kijött.Persze megbántam utána,mert tudom,hogy ezzel egyáltalán nem segítek.

Tényleg őszintén azt kívánom (és csak reménykedni tudok abban,hogy ez kölcsönös),hogy végre újra helyre álljon a kis családunk élete,és újból őszintén tudjunk egymást tisztelve és szeretve élni.De addig nem tudok nyugodt maradni,ameddig tudom,hogy még érzelmeket táplál a másik fél irányába.Addig mindig ott fog lebegni a bizonytalanság,ami megmérgez mindent. :(

Az mindenképp jó jel, hogy beszélt róla. Az azt jelenti, hogy tudtok mély dolgokról beszélni, s meg akarja ő is oldani.

Ha meg akarod tartani, akkor figyelj rá, hallgasd meg. A lehető legkevesebb szemrehányást tedd.

Van barátnőm, aki nagyon vallásos, neki a félrelépés gondolata is bűn. Viszont egyszer mégis megkísértette egy lehetőség. Nem mondta otthon el, de a férje megérezte, hogy gond van. Jobban kezdett kedveskedni, s visszahódította. Nem volt ilyen egyszerű, de igazából csak ez van. Főleg ha nem történt megcsalás, kár kiönteni a fürdővízzel a csecsemőt is...

Nagyon sajnálom,amin keresztül mentél,és köszönöm,hogy leírtad.

Biztos vagyok benne,hogy a poklot járhattad meg te is azokban az időkben.:(

Bármit megadnék,hogy most köztünk is tényleg minden rendbe jöjjön és a másik oldalon teljesen le tudjon épülni ez az érzelem a részéről.

"A másik meg az hogy egy ilyen belehabarodós dologhoz tényleg az kell, hogy direkt keresse a társaságát, beszélgessenek, flörtöljenek, ez nem úgy jön hogy meglátta a csajt és egyik pillanatról a másikra arra ocsúdott, hogy mennyire beleszeretett, ilyen a világon nincs. Teljesen tudatosan el lehet kerülni az ilyen szituációkat, ha valaki szeretné, ő nem szerette volna."

Igen, egyet értek, náluk ez így volt...több ideje ismerték már egymást,de párom elmondása szerint ezidáig nem érdekelte nőként...viszont egy céges buli alkalmával elkezdtek táncolni,majd másnap elkezdtek messengeren beszélgetni,majd a munkahelyen is egyre többet beszélgettek és keresték is egymás társaságát,és mindebből kialakult a szerelem érzése...Mikor kérdezten,hogy mi olyan jó benne,azt válaszolta,hogy egyszerűen jó a társaságában lenni.Azt is mondta,hogy ez nem egy szexuális vonzalom fűtötte dolog,nem az az alapja.:(

Nem kerülte,mert az itthoni rossz hangulat és dolgok miatt el volt keseredve.

Tényleg jó lenne előre látni,hogy ez megoldható-e még köztünk,ez a "szerelem" le tud e épülni idővel.És persze mindemellett azon dolgozni,hogy itthon minden rendben legyen és köztünk is helyre álljanak a dolgok.

Vajon az irántam érzett, társ iránti szeretet elegendő-e ennek legyűréséhez. :(

A legtöbb pali idővel megunja a párkapcsolatát, akkor is ha otthon egyébként minden rendben, szóval ne hibáztasd magad, aki megcsalós az előbb-utóbb megteszi.

Nekem ez az egész úgy hangzik hogy nem azt bánta meg, hogy félrement, hanem azt hogy lebukott. Aztán bevallott valami relatíve kisebb, de azért mégis húzós vétket, hogy azzal enyhítse a körülményeket, de 99%-ig biztos vagyok benne, hogy ahol 2 felnőtt ember egymásba habarodik, ott nem állnak meg egy csóknál.

Mindenesetre én bocsátottam már meg megcsalást, de szerintem utána már semmi nem lesz a régi többé, ezt nem lehet csak úgy elfelejteni, hogy valaki akit szeretsz ilyen döntést hozott, mert éppen nem tetszettek neki az otthoni dolgok, és ahelyett hogy megbeszélte volna, egy másik emberrel kezdett kapcsolatba... A másik meg az hogy egy ilyen belehabarodós dologhoz tényleg az kell, hogy direkt keresse a társaságát, beszélgessenek, flörtöljenek, ez nem úgy jön hogy meglátta a csajt és egyik pillanatról a másikra arra ocsúdott, hogy mennyire beleszeretett, ilyen a világon nincs. Teljesen tudatosan el lehet kerülni az ilyen szituációkat, ha valaki szeretné, ő nem szerette volna.

"Szokták mondani, hogy akár egy vészcsengőnek is felfogható a 3. megjelenése, de sok esetben ilyenkor már késő."

Ez nálunk kifejezetten igaz sajnos...tudom jól,ha nem lett volna a sok vita,veszekedés,akkor ez az egész helyzet nem tudott volna kibontakozni,teret nyerni.:(

Párom azt mondta,hogy ezelőtt még a sok veszekedés ellenére is soha nem tudta elképzelni,hogy félrelépjen,még csak gondolati szinten sem...csak hát közbejött most ez...

Csak reménykedni tudok abban,hogy a mi esetünkben nem késő. :(

Huhhh az 1 év az jelenleg nagyon hosszú időnek tűnik nekem. :( Már most úgy érzem,hogy az erőm kezd elhagyni.:( Pedig tudom,ki kell tartani.:(

Bevallom fogalmam sincs,hogy mit kontaktizálnak a munkahelyen...rákérdeztem többször,azt mondta,hogy most már csak nagyon fleszínesen beszélnek,plusz amit muszáj a munka miatt (de ez is olyan,hogy vagy elhiszem,vagy nem...).

Annyira,de annyira vágyom arra,hogy újra jó legyen minden és ne kelljen gyomorgörccsel élnem!

Szokták mondani, hogy akár egy vészcsengőnek is felfogható a 3. megjelenése, de sok esetben ilyenkor már késő.

Viszont a közös programok mind kettesben, gyerekekkel, és barátokkal nagyon jó ötlet.

Michelle.r-el, annyiban vitatkoznék, hogy ha egyetértünk, hogy a hűség döntés kérdése, akkor miért nem tehet az ember arról, hogy szerelmes lesz?

A szerelem kialakulásához abban aktívan részt kell venni.

A puszta látvány alapján még csak szimpatikus lehet a másik, és szépen el lehet kerülni a helyzeteket, ahol el tudna mélyülni a folyamat. Eléggé tudatában van az ember ennek; nem valami elkerülhetetlen tini, - akár plátói - fellángolás ez.

"Nincs mit tenni... bekövetkezett... Jaaaj!"

Nyilván, ha ember nyitott rá, nem utasítja el a közeledést, otthon nem kap figyelmet, akkor bele lehet habarodni az illúzióba, hogy vele mennyire más lenne.

"...csak hátha volt már valaki hasonló szituban és tud erre is válaszolni..."

Voltam már hasonló szituban, majdnem egy év volt, mire "tiszta" lettem. Tudom, nem túl biztató válasz, de rengeteg türelemre lesz szükség. 2 hónap konkrétan semmi, pláne, ha találkoznak, beszélnek, mert ezáltal ott lóg a levegőben a mi lett volna, mi lenne ha. Bevallom, nálunk is a távolság segített, hiába vett vissza mindenki 5 lépést. Kicsit ez olyan, mint az alkoholistáknál a pia. Ha állandóan ott van szem előtt, 1000x olyan nehéz ellenállni, pláne az első pár hónapban. Hiába tudod ésszel, hogy nem lenne jó vége, néha elég egy fél pillantás, egy fél megjegyzés, és máris kicsit visszaesel.

Persze lehet másnál hamarabb bekövetkezik a kiábrándulás, de abban egyetértek az előttem szólókkal, hogy a kontaktust kellene elhagyni (tudom, hogy jelenleg nem megoldható). Máshogy nemigen gyorsítható a folyamat - szerintem.

Próbálok nem ezen agyalni 0/24-ben,de vannak napok amik könnyebbek,és vannak, amik felemésztenek,borzasztó nehezek...és nem azért,mert valami történt épp akkor,csak egyszerűen olyankor olyan borúsan látok mindent...pedig tudom,h erősnek kell maradni.

Én tudom,mert már gondolkoztam ezen,hogy nem akarom elveszíteni,mert egyébként szép életünk lehetne (a veszekedések nélkül,amik most megszűnőben vannak)...minden nap igyekszem tenni azért,hogy béke és harmónia legyen körülöttünk.Közös programokat vetek fel,gyerekekkel és kettesben is,esetleg barátokkal közösen...

Párterápiára kellene mennetek, hogy legyen valódi megoldás.

Ha ő pici gyerekes apaként, tehát nem évtizedes kapcsolatban gondolom már 2 hónapot flörtölget, csókolózgat valakivel és szerelemnek utat enged, ott a szakember segítsége a legfontosabb. Amennyiben mind a ketten helyre akarjátok hozni.

Ugyanis az, hogy úgy tesztek, mintha semmi sem történt volna és viselkedtek egymás felé, még a belül lévő sebeket, sérelmeket, problémákat nem oldja meg.

Ebben a helyzetben nincs jó tanács, mert kibicnek semmi sem drága. Te tudod, hogy meg akarod-e menteni, azt, hogy a férjed mit szeretne szintén csak ő tudja.

A szerelem nem döntés kérdése, de a hűség igen. Arról nem tehet, hogy beleszeretett abba a nőbe, de hogy mit kezd az érzéssel, az már egyértelműen az ő döntése és felelőssége.

Tedd fel magadnak most a kérdést, hogy jobb és szebb az életem vele, mint nélküle? Ha jobb, akkor tégy azért, hogy együtt maradjatok, ha nem, kezdd el építeni a saját életedet a gyerekkel.

De próbálj meg nem 0/24-ben azon kattogni, amin nem tudsz változtatni. Ahol a figyelem, ott az energia. Minek szeretnél energiát adni? Annak, hogy a férjed egy másik nő körül kujtorog, vagy annak, hogy harmonikus házasságban éltek még évekig.

Egyáltalán nem biztos, hogy ez szerelem. Lehet hogy csak az állandó cirkuszok miatt felnagyít valamit.

Ez a szerelem egy nagyon érdekes dolog.A nagy rózsaszín ködös lángolás nyilván nem tud fennmaradni,legalábbis sokak szerint,hisz az egy nagyon intenzív érzés.De a helyébe,vagy legalábbis a lecsendesedett érzés mellé a ragaszkodás,kötődés stb. be kell,hogy lépjen...felelősségvállalás a gyermek iránt...

Ami a nagy kérdés számomra,hogy meddig lehet ezt a bizonytalan és kimerítő helyzetet csinálni?

Ha el is tud múlni a szerelem egy külső személy iránt,mennyi idő kell,hogy elteljen?Tényleg nagyon türelmet vagyok,hogy azt hittem,hogy azért 2 hónap elég rá? :( (jó,a kérdés költői,nyilván nem lehet ezt pontosan megválaszolni...csak hátha volt már valaki hasonló szituban és tud erre is válaszolni) :(.

Nagyjából elolvastam a lényeget én is,és azért nem hasonlítanám a 2 történetet össze.Persze szomorú,hogy mindet feladott a másik szituációbn a férfi,nyilván ott is meg volt a vívódás,de azért mégsem hasonlítanám össze.

Sajnos a munkahelyi távolság nem megoldható az esetükben,majdnem napi szintű a munkakapcsolatuk.:( Én is sokszor ezen rágódom...:(De közben bízom abban is,hogy ennek ellenére,legyűrhető.Kérdés,hogy van-e err reális esély...Azt tudom,hogy kölcsönös a nő részéről...