Szeressünk nőnek lenni!

Önelemzés közben rájöttem, hogy egyik legnagyobb, legfőbb gondom és bajom, hogy nem szeretek, nem akarok, nem tudok nő lenni.

Vegyük ezt nagyító alá, hátha nem csak én küzdök ezzel a problémával.

Sok-sok önelemzés után rá kellett döbbentem valamire:

Nem szeretek nő lenni.

Rá kellett jönnöm arra, hogy ez csak belülről fakadhat, csak szívből jöhet a dolog.

Valahogy mindig irigykedve néztem azokat a nőket, akiknek kisugárzásuk van, akik belülről, őszintén, a problémák ellenére is, rossz napjaik ellenére is, igazi nők maradnak. A munkahelyen is találkozom ezzel a típussal.

Nagyon fontosnak látom, hogy fogadjuk el önmagunkat. Mind lelkileg (a jó és rossz tulajdonágainkat), mind fizikailag, a kinézetünket. Igenis tanuljuk meg szépnek látni magunkat! Tudjuk szeretni önmagunkat. Ne csak azt tudjuk elsorolni pillanatok alatt, mit nem szeretünk...! Annyit tehetünk a dolog érdekében, hogy reálisan végigmérjük, mi nem tetszik magunkon és teszünk azért, hogy másképp legyen (akár lelkileg, akár fizikailag).

Ennek tudatosodni kell agyban, hogy akarjunk változtatni és ezt már a tettek fogják követni.

Persze könnyű ezt leírni, de elég, ha változtatunk a ruhatáron, egy-két új darab vagy új cipő vásárlásával. Ne csak a párunkért, környezetünkért akarjunk csinosak lenni és ne csak ünnepi alkalmakkor, hanem önmagunkért, egyszerűen, csak mert épp jól esik. Legyen szó akár sminkről, ruháról, cipőről vagy kiegészítőről.

Akarok-e nő lenni?

Ha nem, miért nem szerettem és miért nem akartam nő lenni?!

Itt rá jöttem egy másik nagyon fontos tényezőre. Manapság a nők küzdelembe születnek bele. Folyamatosan különböző harcokban veszünk részt. Küzdelem a kinézetünkért, a pasiért, karrierért, családért (és itt már szóba kerül az anyai küzdelem is: a gyermekért).

Valljuk már be végre saját magunknak, hogy ez túlságosan sok és figyeljük meg azon nő társainkat, akik kifejezetten jól veszik ezeket az akadályokat és mégis nőiesek és van kisugárzásuk! Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy nekik kevesebb a gondjuk vagy problémájuk, mint nekünk, sőt az sem biztos, hogy több pénz áll rendelkezésükre. Valószínűleg ők teljes mértékben el tudják magukat fogadni több téren is, mind fizikailag, mind lelki szempontból.

Álljunk már meg ebben a rohanó világban reggel magunkkal szembesülve a tükörben és végre valljuk be magunknak, hogy túl sok! Ez nem szégyellnivaló, ez lenne a normális és természetes!

Az állandó küzdelem egy számunkra rosszul felállított értékrend alapján, katasztrofális következményekkel járhat. Mégis az, hogy személy szerint nekem vagy neked mi valójában a jó, csak mi magunk dönthetjük el! Önmagunknak kell ezt észrevenni, meglátni, kielemezni, értékelni, tanulni, majd alkalmazni - személyre szabottan.

Itt ezen a ponton abba is belegondolhatunk/nánk, mennyi apró hétköznapi trükkel, dologgal tehetünk ennek kivédésére!

A küzdelem

Az a küzdelem, ami valójában csak a miénk.

Amiről csak azt hisszük, hogy az a mi dolgunk... Na ezek lassan, de módszeresen megkeseríthetik az embert. A nőket is.

Nagyon sokáig úgy éreztem, nekem küzdenem kell, hisz ezt láttam, tanultam a női családtagoktól... De észrevettem: akik muszájból tették, azok nem boldogok....

Aki pedig tiszta szívvel, szeretettel végigküzdötte az életét, jelenleg tölti nyáron a hetvenhárom vagy hetvennegyedik életévét az kedves nagymamám, aki a sok tragédia ellenére boldog. Lelket, erőt, támaszt ad nekünk, mindig és újra.

De amit mi nők e világban felvállalunk, sokszor teljesen felesleges és csak tönkre teszi a hétköznapokat. Elhagyjuk az ékszer, kiegészítők és a parfüm viselését.

Lehet, hogy eljárunk fodrászhoz, kozmetikushoz, masszőrhöz. De vajon ez mennyire segíti azt, hogy ott belül, a lelkünkben megkeressük saját elégedetlenségeinket, hibáinkat és szembe nézzünk velük?

Mennyire segít a női mivoltunk kialakításához vagy újraélesztéséhez?!

Belegondolva, a hétköznapi, a magánéleti, az érzelmi küzdelmek, amiket önmagammal szemben vívtam, majdnem megölték bennem a nőt!

Nem is tudok igazán nő lenni!

Még az öltözködés is frusztrált, ha kicsit csinosabban kellett öltöznöm. Mindig farmer, sima póló, pulóver, sportcipő és ennyi. (De ha szívesen viseltem, már az is észrevehető volt).

Miből indult ki ez a témám? Nagyon egyszerű.

A munkahelyen gumicsizmát hordok, amiben elkezdett fájni a lábam. Majd sportcipőben is fájt a lábam, aminek nem örültem kicsit sem, mert szeretek abban mászkálni. Nem sokkal később kénytelen voltam sarkas cipőt húzni és lám, abban nem fájt a lábam. Úgy döntöttem, hogy elkezdek sarkas cipőket hordani! Észrevettem, hogy jobb a tartásom, a járásom teljesen más lett (jó értelemben véve), végre egyenesen jártam és kihúztam a hátam. Nem lehajtott fejjel járok és tartom magam.

Lelkileg ugyanez ment végbe, lett egy kis önbizalmam, és ha szükségét érzem, határozottabb tudok lenni. És melyikünknek ne esne jól a hétköznapokban egy kis dicséret?

Szerintem a nők ragaszkodjanak ahhoz, hogy nők legyenek és maradjanak büszkék rá.

Ne akarjanak mindenáron küzdeni, teljesíteni stb.

Sajna sokan csak akkor döbbenünk rá női mivoltunk valós értékeire, amikor késő!

Igen, egyszer csak késő lesz, a küzdelem miatt, a sok felesleges harc miatt, amik akkor és ott fontosnak tűnhetnek. Valójában azonban jelentéktelenek.

Mi a női lét értéke?

Tele vagyunk érzelmekkel! Amiket zömében bátran kimutathatunk, megélhetünk.

Cipők, táskák kiegészítők parfümök ruhák tárháza áll rendelkezésünkre, hogy kifejezzük minden életszakaszunk számunkra fontos értékes pillanatait! Valamint eszköz saját eszköz, az önkifejezésünkre, önfejlesztésünkre.

Minden szerepkörünknek abból a nőiességből kell fakadni, melyet szeretünk, mert akkor leszünk képesek minden problémát áthidalni, megoldani! Tegyünk azért, hogy szeressünk nőnek lenni!

Ne küzdjünk állandóan!

A kedves urak is sokat tehetnek értünk ebből a szempontból, ha engedjük nekik.

Kedves Hölgyek... Lányok... Anyák... Nagymamák. Igenis megérdemelünk egy napot egyszer egy héten vagy kéthetente, hogy megálljunk és odafigyelünk önmagunkra, hogy meghalljuk a belső, női énünk valójából mit tenne. Így apránként, de egyensúlyba kerülhetünk az életünk folyamában és így sok mindent képesek leszünk elérni.