Szerelem nélküli párkapcsolat... (beszélgetés)

Az összeköltözés megoldaná a távproblémát és akkor derülne ki igazán, mennyire megy ez nektek.

Próbáljátok meg! Egyikőtöknek engedni kell, hogy ki menjen a másikhoz, de erre előbb-utóbb úgy is sor kerülne.

Ha ez megvan, akkor az érzelmek is világosabbá válnának.

Sziasztok! NAgyon örülök, hogy rátaláltam erre a fórumra, 2 hete rágódom valamin és nem találok választ, pedig próbáltam megbeszélni a barátaimmal.

A párom tavaly szakított velem, mert azt mondta, h már nem tudja, hogy ez még szerelem-e vagy megszokás. Aztán még kérdeztem párszor, azt mondta, hogy valószínű már nem szerelmes. 5 hétig külön voltunk, aztán csak elkezdtünk telefonálni, hiányoztam neki, találkoztunk, újrakezdtük. Nagyon jó volt januárig, legalábbis én azt hittem. Na mindegy a lényeg, hogy bevallotta, hogy tudja, hogy szeret, de már nem ugyanúgy érez. Kérdeztem mióta, kb. 3-4 hónapja. De velem akar lenni, én kellek neki... Aztán mondtam neki, hogy az ember nem egyformán szereti mindig a másikat, én is hol jobban érzem, hol kevésbé, de tudom. Bár igazság szerint én sose szerettem még ennyire. Egyébként 6.5 éve vagyunk együtt. Mondtam neki, gondolja át, fájna-e, ha mással látna, ha nem lennék az élete része többé, aggódik-e még értem és megkapja a választ, hogy szeret-e. Azt mondta, igen. Aztán most eltöltöttünk 4 nagyon szép napot. És rákérdeztem tegnap, hogy ezután a 4 nap után jobban érzi, h szeret, és azt válaszolta, h nem tudja (magyarul nem), de hogy most jól megvoltunk. Egyébként távkapcsolatban élünk, hétvégén vagyunk együtt. Azt mondta még, ha nem szeretne, nem utazna hozzám, nem találkozna velem, meg nem egyszerű a távkapcsolat, úgyhogy nem csinálná. Kértem, ha kicsit is úgy érzi nem tudja velem elképzelni a jövőt, most engedjen még el. Azt mondta, h jó, szólni fog.

Azóta agyalok, hogy van-e így értelme (emlékszem mennyire odáig volt értem), fog-e még annyira szeretni, vagy egyre lanyhul majd és még könnyebben beférkőzik egy harmadik majd közénk. De hív, mondja, hogy szeretlek, kedves, bújunk mikor együtt vagyunk, ha velem van nem érzem, hogy kevésbé szeretne, mégis ezt mondja és ezzel összezavar teljesen. Nem értem, és nem tudom mit csináljak. Vagy mit tegyek, hogy jobb legyen.

Vannak "pillangók" ötven után is...

Csak nagyon kell vigyázni a hímporra...

Tudom, hogy változni fog, már egyszer voltam férjnél..:)

Ennek ellenére én úgy érzem, hogy erre a szeretgetésre szükségem van, most is, és évek múlva is.

Jó, persze nem ilyen intenzíven, de szerintem nincs jobb annál, mikor este lefekszik/lefekszenek a gyereket, elcsendesedik minden, és anya- és apa egy kicsit összebújik este. (és most nem a szeretkezésre gondolok:D)

Mi összeköltözés előtt voltunk kb ennyit együtt (illetve hétfő reggelig + egy hétköznap este), de amikor összeköltöztünk, akkor hétköznap csak minimálisan jutott több ideje rám, mert ment haverozni, anyjához, tesójához és plusz munkát is vállalt.

Összeköltözés előtt megelégedtem ennyivel, de utána már nem. Viszont ezzel magamra maradtam, mert neki szüksége volt a fentiekre, nekem meg rá.

Nem értettük egymást..... Pedig tényleg szerettük egymást.

:)

Így van!

A parázsból bármikor lehet újra láng, és ez fontos:)

vannak olyanok ahol egy barátság megy át szerelemben.

ahogy írták itt mások vannak olyanok szerelmek ahol nem repkednek a pillangók,de ha elveszíted akkor úgy érzed nincsen tovább.

én is így vagyok,7éve élünk együtt előre nagy volt a szerelem,most is szeretem,és szerett,de már nincsenek a nagy csók csaták,az ágy rengető szex és mégis ha néha vitáink vannak de szeretjük egymást.

nálunk inkább az a gond a nap 24 órájából 21et együtt vagyunk,néha egy kicsit rá ununk a másikra,de ha valamelyikünk távolban 1 napra is nagyon hiányoljuk a másikat és vagyunk egymásra,vagy én nagyon féltem,ha autóval megy valamerre.

Mi általában csak a hétvégéket töltjük együtt.. Szombat 6 körül talizunk, és vasárnap du-ig vagyunk együtt!

Igazából "semmit" nem csinálunk, csak együtt vagyunk, halálra szeretgetjük egymást, és ez így nagyon jó, egyikünknek sincs hiányérzete, hogy egész nap a lakásban vagyunk.:)

Nem tudom, hogy ez szerelem-e, de jó, és ez a lényeg:D

Ha félsz, valóban nem leszel "szerelmes", bár szerintem ezt nem nagyon lehet iránytani.. (na, ezt most jól megmondtam)

Szerintem, a kor előrehaladtával, az ember másképp éli meg a szerelmet. Nem biztos, hogy ilyenkor is jönnek a pillangók, helyette viszont jönnek a komolyabb, mélyebb érzések..

Én ezt így tapasztalom:)

vannak minden pár kapcsolatban bukkanók,először le kell ülnöd és saját magadnak kell fel tedd a kérdést,hogy akarom,boldog vagyok veled?mert vannak olyan pár kapcsolatok ahol a szerelem nem úgy nyilvánul ki,hogy egymásnak vagyunk esve állandóan és nyaljuk faljuk egymást.

minden párkapcsolat,házasság más.vannak olyanok ahol a szex nagyon jó de ég és föld,vannak olyanok ahol a szex is jó és megértik egymást és vannak olyanok ahol 2 jó barát él együtt.

magadba azt kell tisztázd,ha elhagyod hiányozni fog,tudsz élni nélküle,mert ha így van akkor lehet halott ez a kapcsolat és azt hiszem úgy írtad még friss,akkor jobb ha elváltok és mind ketten élitek külön az életeket.boldogok lesztek.

Ezeket én is hiányoltam... Hogy lehet-e tudatosan tenni? Hmm... Két dolog jutott eszembe:

1. az se jó, ha görcsösen akarod a szerelem érzését

2. az se jó, ha félsz a szerelemtől, nehogy csalódj.

Jobb tippem nincs :)

Gondolom változhat.

Másként szerelmes egy ovis, egy tini, egy felnőtt korba lépő, és talán 30-on túl is változik.

Fellángolás, szeretet, szerelem között van különbség.

Hogy valójában melyik jó, hogy melyik működőképes, azt nem tudom:)

Abban viszont biztos vagyok, ha két ember között működőképes ez a valami, ha jó nekik együtt, ha boldogok, akkor teljesen mindegy, hogy "csak" szeretik-e egymást, v. szerelmesek.

A szerelem érzése változhat vajon? Mást és mást jelenthet idővel?

Ha választani lehet, akkor megszeretnék valakit és szép lassan beleszeretnék... :)

Kicsit furcsa ez a téma:)

Ugyanis az én életemben is van valaki, akit mindennél jobban szeretek. Úgy, ahogy még soha senkit! Boldog vagyok, de nem vagyok szerelmes.

Legalábbis nem abban az értelemben, amit eddig szerelem alatt értettem. Más esetekben ébredés után, összeszorult a gyomrom, pillangók repkedtek benne stb. stb.

Most ezt nem érzem.. DE! Ha választanom kellene a mostani érzés, és a szerelmes érzet között, gondolkodás nélkül ezt, a mostani érzést választanám!:)

Én is így szeretném.... Így tudnék igazán felnézni rá, tisztelni őt, szeretni a hülyeségeivel együtt. Sőt, talán ez kell ahhoz is, hogy közösen meg tudjunk oldani dolgokat.

Talán az is hozzá tartozik, hogy 30 felett a szerelem érzése mellett van már kellő tapasztalat az emberben, hogy reálisan is fel tudja mérni a dolgokat.

Legalábbis hiszek benne :)))

Én csak olyan valakihez mennék hozzá akibe szerelmes vagyok.

Persze egy idő után elmúlik vagyis átalakul szeretetté és erős kötődésé.20 év után már nem szerelmes az ember.Szerintem.De ez nem azt jelenti hogy nem szereti a másikat.Csak máshogy.Amég a szeretet van addig gond nincs.

Szerintem sose lettünk volna házasok. Ő még azt se tudja, hogy mikor szeretne családot...

A felejtésen vagyok... friss még a dolog, és fáj.

DE nem fogom mindent feladni egy kapcsolatért, amiért a másik semmit se hajlandó már tenni.

Én még csak sejtegetem a dolgot, de azt mondanám a körülöttem lévő működő házasságok alapja egy szoros barátság. Ha a barátodhoz mész feleségül, még belészerethetsz, fordítva már nem biztos.

Ahol még él a szerelem, ott valószínűleg a felek jó csapatot alkotnak. De az ember nem mindig abba szerelmesedik bele, akivel feltétlenül jó csapatot alkot...