Szerelem nagy korkülönbséggel

2012-t írtunk. Túl voltam életem első szerelmén. Eltelt fél év és a magamba zuhanásból kezdtem kizökkenni. Balatoni lány vagyok, és ott kezdtem el egyetemen tanulni közgazdásznak, de nem igazán volt pénzem fizetni, ezért munkába álltam mellette Budapesten. Felköltöztem egy barátnőmhöz 2012. szeptemberében. Egy étteremben kezdtem el dolgozni Budán. Nem szerettem a helyet, pedig vendéglátós végzettségem is van, de azt kifejezetten gyűlöltem, a mai napig nem tudom miért, de valami mindig feszélyezett ott.

Egy este történt, hogy egy nagyon jó kiállású pasi lépett be a párjával vacsorázni hozzánk, gondoltam olyan 34-35-36 éves lehet. Valahogy elragadott, de oly annyira, hogy a barátnőm kértem meg, menjen ki az asztalhoz felvenni a rendelést, mert én valamiért nem tudtam. Persze ő nevetett. :) Kiment és nekem a fizettetésig nem volt gondom az asztalukkal. Nem foglalkoztam vele. Aztán akkor történt, hogy mikor fizettettem az asztalt, valahogy a feleségével és a Zolival (így hívják) beszélgetésbe bonyolódtunk. Beszélgettünk, beszélgettünk és olyan zavarba hozott a felesége előtt is, teljesen levett a lábamról. Világos barna haj, zöld szem, 190 cm magasság, jó humor, tele férfiassággal, na hát ő az én Zolim. Mikor kiléptek az ajtón, mondtam a barátnőmnek, hogy biztos vagyok benne, hogy be fog jönni egyedül majd. - Igen. - mondta. - Most sétált ki a nejével, hát Vivi, tényleg ennyire hülye vagy?! A Kinga szavai még néha zengnek a fülemben, ha erre a napra gondolok. Nem tévedtem, Zoli visszajött másnap, de már egyedül.

Beszélgetni kezdtünk, zárásig várt, hazakísért és a kapunál úgy két órát beszélgettünk azon az októberi, hideg estén. Kérte a telefonszámom, nem adtam meg, de másnap vártam, hogy jön... Sokáig nem jött, aztán egyszer csak pont zártam, mikor betoppant. Őrülten csókolózni kezdtünk, azt a szenvedélyt egy álom volt érezni, amit akkor és ott átéreztem. Folytatódott a viszonyunk, titokban. Kiderült, hogy ő külön lakásban él a feleségétől, mert nem bírnak együtt élni, nem jó a kapcsolatuk, most már inkább csak az üzlet miatt vannak együtt, meg hát a felesége fia (Zolinak nincs gyereke) őrült egy srác, 14 évesen drogozott, ivott, ami nagyban befolyásolta a kapcsolatukat.

Zolit tényleg bármikor hívhattam, próbáltam lebuktatni, hogy mégis csak együtt van még a feleségével, de igazat mondott. Majdnem egy hónap is eltelt, hogy lefeküdtem vele, ami... szóval nem tudom, de rettentő volt a szex nekem, egyszerűen izgultam, nem tudtam feloldódni mellette.

Sok huzavona után decemberben kimentem Ausztriába és lezártam vele a kapcsolatot. Lezártam?! - nem dehogy is! Nem tudtam. Folyton e-maileztünk, küldte a lakásokról a képeket (belsőépítész), én panaszkodtam neki és így ment egészen addig, amíg haza nem jöttem Tirolból. Akkor jött a nyár, visszamentem a nyári munkahelyemre eltölteni egy hatodik nyarat is és elfelejtettem. Ő nem írt, én nem kerestem. Szeptember volt újra, mikor a születésnapomon bulizni mentünk a lányokkal. Az unokanővéremet nem értem el telefonon és a párja neki is Zoli, gondoltam dobok rá egy üzit, hol vannak, és nem neki küldtem az SMS-t, hanem az én volt Zolimnak. Új beszélgetések kezdődtek, újra elkezdtünk beszélni és találkozgatni.

Mikor újra láttam, még a lábam is beleremegett, eszméletlen jól nézett ki, ismét csak zavarba tudott hozni. Ennek már több mint fél éve és azóta együtt vagyunk, együtt élünk, boldogok vagyunk. A gond csak ott van, hogy a szüleimnél korai gyerek voltam, anyukám 17, édesapám 21 alig volt, mikor születtem és én most vagyok 22 éves. Viszont ő nagyon laza és imádom. Én nem keresem benne az apát, mert az apukám világ életembe itt volt mellettem, nagyon jó a szüleimmel a kapcsolatom, ez valami más.

Szexuálisan is tökéletes minden már köztünk, ő az egyetlen, aki meg tud nyugtatni, felvidít, megnevettet, boldog vagyok vele. Tényleg ledagadhat majdnem 10 évet a korából, de tudom, ez hosszú távon nem mehet. A szüleim azt hiszik, 37 éves, de még az apámmal sosem találkoztak. Félek. Félek a jövőtől, elítélnek a barátaim, hogy beteges vagyok, és hasonlók. Akik ismerik a Zolit, bemutattam nekik, ők imádják, olyan kis lökött, mintha huszonéves lenne. Nem tudom, mit tegyek bevalljam-e a szüleimnek az igazat? Vagy jobb ha nem? Sajnos elég befolyásolható vagyok, de végleg nem tudnak eltántorítani tőle, imádjuk egymást, és őrültek vagyunk együtt.

Sokan elítélik az ilyen korkülönbséggel való kapcsolatokat, elhiheti mindenki, nekem sem ez volt tinédzserként a vágyálmom, hogy kétszer annyi idős pasival legyek, de így jött ki és nem tudom nélküle elképzelni az életem. Viszont ott a jövő, ha gyerekem lesz, a Zoli a nagyapja is lehetne... Egyre komolyabb a kapcsolatunk, csináltunk egy közös céget, és meg ijedtem. Nem az elkötelezettségtől, hanem a jövőnktől. Átbeszéltük nem egyszer ezt, azt mondta, hogy ha pár év múlva rám jön az öt perc és másra vágyom, neki akkor is megérte a velem töltött idő, mert sosem volt ilyen boldog. Én sem.

Ti mit gondoltok erről?!