Számomra ez már nem megy. Napokig eltűnik, semmit nem tudok... (beszélgetés)

Ha sokat dolgozok, en sem beszelek senkivel.

Most szivesen beszelnek az apammal, de mar alszik. Pedig vele majdnem minden nap beszelek, vagy legalabb dobok egy vigyort.

Engem ismernek az ismeroseim, barataim, nem veszik rossz neven. Aki ram telepszik, kiesik a pixisbol.

En nem banom, ha 50-60+ orat kell dolgozni egy heten, akkor dolgozok, ha van melo. Ha nincs forgalom, kevesebb orat kapok, es gondolnom kell arra az idore is. Vagy ha lebetegszem, es nem tudok dolgozni.

Rugtak mar ki pialas miatt, de fajo szivvel, es felajanlottak az ajanlast, hivatalosan kozos megegyezes volt, mert keves olyan ivas lo van, mint en.

En nem szoktam lezengeni, a telefonom sem tartom magamnal, ha egy-ketszer nagyon nem volt mit csinalni, a receptkonyvet bujtam, amit neha jobban tudok, mint a sous chefek, vagy a head chef.

En nem duvet nyirok, mint az apam (amit a masik forumban irtam), en leulok hoxazni, es idiotasagokat olvasok. Vagy sorozatokat nezek, hallgatok. Ujnak 1000 eve nem alltam neki.

Holnap vegre szabad leszek, de fallllllydalmas kupit hagytam az elozo heten. Semmit nem mosogattam el, egy rakas mosnivalom van, el kell mennem a kulcsmasolohoz, a patikaba, bevasarolni, idiota online trainingeket csinalni. Pedig en csak szeretnek felig afudni, kajalni valamit, aztan regi CSI epizodok mellett sudokut fejteni delutanig, aztan viragokat ultetni, es kimenni egy laza setara.

Es holnap visszairok mindenkinek, aki irt nekem az elozo heten. Egyikkel, masikkal talalkozok is egy kavera, ha nem dolgoznak.

Engedd egyedül lenni! Szerintem neked nincs erre szükséged!

Lesz jobb!