Számít hogy hányszor csalta meg valaki a feleségét? (beszélgetés)

Ezzel a fórumkérdést is megválaszoltam.

Nekem elég lenne egyszer megtudnom, mert utána, még ha meg is bocsátanék elvben, gusztusom sem lenne hozzá. Meg nem szeretek én kísérletezgetni.

Nem szeretném én a személyedet, meg a múltadat támadni, még így személytelenül is ritkán vennék ilyenhez bátorságot. Ahhoz ennél nyomósabb ok kell.

Úgyhogy finomítom arra, hogy magát a jelenséget nevezem görénységnek. Úgy általában.

De sajna igen, ez nekem nem fér bele. Persze meg lehet velem is csinálni, miért ne lehetne, de én nem tudnék így élni egyik oldalról sem. Tartósan legalábbis.

Egyszerűen azt sem tudom elképzelni - már bocsánat - hogyha tudom, hogy a pasi másba teszi bele a micsodáját este, reggel meg belém.. Hát, ettől nekem eleve hányingerem lenne, képtelen lennék így... Persze, amíg nem tudom, addig nem tudom, de azt se hiszem, hogy egy másik családot évekig tökéletesen titkolni lehet...

Hát vesszek meg, ha értem, hogy most kire vonatkozik, akinek nem lett volna hova mennie, meg akinek fel kellett volna adni az életét.

Mert ugye az eredeti hsz-em, amire reagáltál arról szólt, hogy ha valakinek rossz a kapcsolata, az lépjen ki, és utána keressen mást...

És te erre írtad, hogy szerencsés, aki ki tud lépni..

Ja, vagy úgy gondolod, hogy te pasidnak nem volt lehetősége otthagyni a feleségét, meg a gyerekeit, mert akkor kirúgták volna. Te meg nem fogadod be, mert nem akartál férjet..

Ha így gondolod, akkor már hagy ne higyjem el. Akkoriban is váltak el emberek. Ha ki is rúgták (amit azért megint csak kevés esetben hiszek el) , azért akkoriban a kötelező és teljes foglalkoztatottságban lehetett volna másik állást találni. Élhetett volna külön, önmaga. És akkor nem csalta volna egy életen át a feleségét. Pedig lehet, hogy jó ember volt, de sajna az én szempontomból csak egy görény. Már bocs. Akinek jó volt, hogy két nőt használhat ki, kit mire.

És mi ezzel a baj?

Ha jól értettem eleve nem is volt téma, hogy te férjként akarod, csak gyereket akartál.

Akkor meg miért tetted volna? A pénzért?

Elveszíti a családját, te meg kidobod?

Megtehetted volna, de végül csak rajtad csattant volna ez a gerinctelenség.

Meg pénzed se lett volna utána, mert neki nem lett volna miből fizetni.

Szóval ha voltál is szegény, részben magadnak választottad ezt a sorsot.

No de ki?

A férfinek volt családja, lakása, ha jól értem.

Miért lenne hihetetlen? Nincs itt semmi gond.

Csak akkor nem értem azt a kicsit keserű ízű megjegyzést, amire eredetileg reagáltam, hogy "hova menjen pénz nélkül, egyedül"?

Bár tény, hogy azért akkoriban még nem egészen úgy gondolkozott a lányok többsége, és nem is olyanok voltak a viszonyok, mint ma. A ti generációtok volt jószerével az első, ahol már sokan dolgoztak - a szó munkajogi értelmében - és nem htb.-k voltak. A ti szüleitek még a legtöbben "csak" a háború után mentek el, (persze azért a 30-as években is dolgoztak nők, tudom én, csak az arányokról van szó) és volt 10-20 év munkaviszonyuk..

Abban a felfogásban nyilván más volt még egyedül maradni.

Ez meg nem is kétséges, ha ez kétséges lenne, ott már gond lenne.

Itt a kérdések a hogyan, és a mi mivel jár téma körül forognak.

Bevállaltad, az tény, akkoriban aztán meg, a "vak koldus" korszakában meg.. Lehetett pukkasztani a sok "pógárt".

De ugyanakkor lehet mondani, hogy Te vállaltad... Sejthetted, hogy nem lesz minden tökéletes.

Persze nem azért, mintha máshol az lenne.

De jószerével tudhattad, hogy egyedül fogod felnevelni, tehát mégcsak nem is az volt, hogy már x gyerek után hagyott ott a férjed.

Sőt, férjhez se mentem :)

De ez még változhat, ha hagyom magam rábeszélni :)

Azt hittem, hogy csupán kényelmi szempont miatt, mert a papírokat újra intézni macerás:)

Engem biztos kinéztek volna abban az időben, mert megtartottam a lánynevemet házasságkötés után.

Értem, köszönöm a választ.

Nekem fure, mert sose vettem fel senki nevét, nem is tervezem. Jó nekem a sajátom :)