Szakítás, öngyilkosság GONDOLATA (beszélgetés)

Sztem sokan voltunk már így....

Bár én még öngyilkos sosem akartam lenni...de voltam már úgy, h élni sem akarok. Naná, hogy szerelmi csalódás után.

Közhelyeket lehet csak ilyenkor puffogtatni, de amúgy tényleg valahogy úgy kell túllenni rajta, hogy ő nem ér annyit, hogy magamat bántsam miatta!

És általában nem húzták le még teljesen a rolót, sok szép dolog jön még, új szerelem is.

Legfontosabb ilyenkor hogy az ember ne legyen egyedül, ne járassa az agyát hülyeségeken! Bár ilyenkor az ember persze egyedül akar lenni, és hülyeségen járatja az agyát, plusz szeretünk ilyenkor szomorú zenét hallgatni. De pont hogy ezt nem szabad, barátokkal, jó borral, jó zenével, életszeretettel kell túllépni az ilyen dolgokon.

És azt szem előtt tartani, hogyha vége lett, akkor nem ő az igazi.

Szerintem ez inkább a fiatalabbakra jellemző, tizen-huszonévesekre.

Idősebb korban már nem élik meg annyira intenzíven a szakítást. Akkor már vannak gyerekek, és egyéb dolgok..

Amúgy pont ma történt, hogy reggel egy huszonéves lány kiugrott a debreceni 24 emeletes 20. emeletéről. Nem ott lakott...lehet ez is szerelmi bánat volt...ki tudja?

Sziasztok!

Én is azon gondolkozom, hogy ha nem kapom vissza nem akarok élni. Én rontottam el a kapcsolatot, nagyon megbántottam megérdemeltem, hogy elhagyott. De ha nem jön vissza akkor úgy érzem nem érdemlem meg az életet. A család szégyenfoltja lettem, és úgy érzem nekik is könnyebb lenne ha nem lennék. Tudom szeretnek, de megbocsájthatatlan az, hogy hűtlen voltam a páromhoz. Nagyon öszinte nagyon tiszta szívű ember és én a sárba tiportam. Nem tudom meddig bírom nélküle, elveszett lettem, nem látom értelmét az életemnek. Ez több depressziónál. Senki nem szeret és ebbe belepusztulok...

NEM ÉRDEKELNEK A KÖVETKEZŐ HOZZÁSZÓLÁSOK:

-SENKI SEM ÉR ANNYIT HOGY ELDOBD AZ ÉLETED!

-NINCS OLYAN AKI PÓTOLHATATLAN!

-AKI HÜLYE HALJON MEG!

ÉS STB. . . !

Mégis milyen válaszokra vársz????????????????????

Ha annak amit a srác ír, csak 10 %-a is igaz, a csaj elég jellemtelen.

Nekem ez a véleményem.

Tudom, hogy most kicsit (talán nem is kicsit) borúsan látod a világot, a párod - volt párod miatt, de azért te se ítélj el mindenkit.

Én annak idején is (most is) kimondtam a problémákat, próbáltam megbeszélni, a párom mégis egyik napról a másikra közölte velem, hogy válni akar... És nem tudta megindokolni, hogy miért... Azóta se tudja. ÉN kitartottam mellette, és azóta is kitartok mellette, pedig hát nem fenékig tejföl az élet...

És még csak egy apró megjegyzés: meddig érdemes küzdeni/megmondani a problémákat, és megpróbálni megbeszélni?? Ha évek óta nem sok minden változik, és a gondok mindig, ugyanúgy visszaköszönnek, akkor meddig érdemes tűrni?? Mert én úgy gondolom, hogyha elmondom 100szor és mégsem változik semmi, akkor az sem jó. És lehet, hogy lutri egy másik kapcsolat, de ha ez sem jó, akkor miért ne léphetne az ember? Gondolkodj ezen is egy kicsit...

Sziaztok!

Azt látom szinte csak lány ír ide. Velem az ex 3 hónapja szakított. Annyit elég tudni róla, hogy tipikus nőként vagyis érdek alapon szeretet. 2 éve még a saját kezével írt levelében megköszöni, hogy belőle a némából faragtam egy jól kommunikáló lányt ma már a kollégiumban "főnök" a beceneve. Miután fölém nőt szakított olyan okra hivatkozva két évvel ezelőtti dologra, amit okként a saját bnöje sem hisz el neki. Sajnos a nők bárki bármit mond meg kotkodácsol hogy na de a pasik stb... a nő érdek alapon szeret bárkivel beszélek azt látom a bnője akkor hagyta el amikor az a bizonyos dolog amiért felnézet a pasira már nincs olyan erősen meg a férfiben. A felnézés dolgo is érdekes pont arra utal a nő profit alapon szeret. Egy szónak is száz a vége 3 hónapja mély depresszióban vagyok, kb. az öngyilkosság szélén és nem is számíthatok ex támogatására, ha rajta múlik beledöglöm. Annyit tanácsolnék értelmesebb nőknek, hogy mindig mondják ki a legtriviálisabb problémákat is a barátjuknak férjüknek ne tagadja le ne a pasi barkobázzon adjanak esélyt a társuknak, azzal hogy kimondják min kellene változtatniuk. Legtöbb nő addig hallgat a problémáról míg a probléma az összes szeretetét kiöli és akkor szépen szakít a férfivel. Nem véletlen, hgy statisztikák szerint a nők 3szor gyakrabban szakítanak mint a férfiak, ugyanis a nő érdek alapon szeret és szépen lelép ha nincs már elég profit a férfiben, az teljesen mindegy intelligens nő és ezt tudja magáról vagy ösztönlény buta és tudat alatt cselekszik így. A másik dolog pedig az, hogy korrektebb és okosabb dolog újra kezdeni azzal akit évek óta ismerek szerettem sok ideig, mint egy gyakorlatilag vadidegennel a semmiből elindulni ahol még sokkal nagyobb gondokkal fogok szembesülni, de legalábbis ennek komoly esélye van. Ez olyan mint egy autónál, ha olyan autót veszek akinek ismerem a tulajdonosát és ismerem az autó hibáit kevesebb csalódás fog érni ha azokat megoldom főleg kevesebb mintha egy ismeretlen használt autót veszek ismeretlen hibákkal és csak az illúzióm van de ez jó nagy illúzió, hogy na eljött a Kánaán minden tökéletes lesz. Semmi senki sem tökéletes, ma nem divat kitartani egy életen át a másik mellet sorra cserélik le a társukat az alantasabb lelkű emberek.

Nekem anyám annyiszor próbált már öngyilkos lenni,hogy azt 2kezemen nem tudom megszámolni..

Azt elmondani nem lehet,hogy az ilyen ember hogy tönkre teszi a hozzá tartózóit lelkileg..

Úgyhogy én csak 1et tudok tanácsolni ha annyira megakar halni egy férfi miatt tudva,hogy egy férfi se ér annyit akkor úgy tegye meg,hogy az elsőre sikerüljön is mert ha csak figyelemfelkeltésre vágyik mint jó anyám akkor sajnos igen nagy szenvedést fog okozni a szeretteinek.

Az 57-esre még annyit:

Mi ebből a storyból a tanulság: a mai eszemmel, nem vesztegettem volna el 4 évet az életemből.

Ugyanis ez miatt a 4 év miatt hagytam ki a Számviteli Főiskolát, amit mindig is megakartam csinálni.Hagytam abba 2 év német tanulást és sorolhatnám mindazokat az "előnyöket" amik ide kötődtek.

Az emberek külnbözőek, különböző utakra kerülnek, és ezt mndig figyelembe kell venni.

Ha szereted, és figyelembe veszed, akkor önmagadon felül emeled, és nem hátráltatod, hanem "elengeded".Ez a szabad akarat.

Amikor 18 voltam megismertem egy srácot, az első évben tudtam, hogy nem lesz hosszúéletű a kapcsolat.Két omlokegyenes más személyiség voltunk. Az anyám (mivel a srác még a munkahelyére is bement és könyörgött neki, hogy békitsen ki) benne látta a fehérlovas "herceget" addig beszélt a fejemnek, cirkuszolt, erőszakoskodott, mig még 4 évet lehúztam(benne eljegyzés stb.) Az egyedüli jó ebben a 4 évben-a sok car között-az anyósóm volt, akit végtelenűl szerettem.

Lezártam. Nem volt harmadik, nem volt senki-csak egyedül akartam lenni, és járni az utam.

pl melletted van, ellát jó tanácsokkal, és ha tényleg olyan rendes, akkor ő is látja ezt és biztos arra ösztönözne, hogy vess véget ennek a kapcsolatnak, hiszen egy szülőnek szörnyű érzés végig nézni, hogy a lánya szenved és elrontja az egész életét.

Végül is nekem anyukám segített, ő vezetett rá a jó útra és nyitotta ki a szemem.

53 és 54 hsz:

Nem, nem ilyen, nagyon rendes ember.

Anyukám? szeretem imádom de mit tudna tenni?

A másik pedig: egy intelligens ember nem fog elötted "csókólózni" senkivel, pontosan azért mert nem akar neked fájdalmat okozni.Tud disztingválni.

Az ostoba és sötét emberek teszik ezt, hogy fitoftasság azt amijük nincs...Gondolom az extársad nem ilyen.

Ne haragudj, én erre nem tudok mit írni. Az hogy visszautasít és nem kellek neki az szerintem megaláztatás, hiszen szép vagyok, csinos vagyok. Mi a baj?

De ezt te most úgy sem érted, majd, ha te is kilábalsz ebből és utólag visszagondolsz, akkor majd már megérted.

Édesanyád nem tud neked segíteni? Nekem ő segített sokat.

nem akarok én erőltetni semmit. meg sem fordult a fejemben. csak nem értem hogy lehet ez, egyik percről a másikra, ha nincs amúgy semmi gond. Se más, se veszekedés, se semmi.

Talán egyszerűbb lenne elfogadnom ha lenne 3, de így?

Aki menni akar, azt el kell "engedni".

Nem erőszakolhatod önmagad másra.

Ráadásul aki szeret az eltud engedni bárkit bármikor(még ha picit bele is hal).

Számodra óriási pozitivum, hogy a barátság megmarad. Véleményem szerint. De csak akkor, ha őszintén barátként folytatod. Ha hazug vagy nem csak önmagadat csapod be, hanem őt is.És elvesztesz mindent.

áááá, az rosszabb mintha nem látnám.

Nem bírnám ki hogy ne érintsem meg!

Nem bírnám ki hogy lássam mást nőt csókol

Akkor? akkor legalább örülhetsz, mert valamilyen szinten nem tűnik el az életedből.Számithatsz rá bármikor bármiben.

Inkább örülnöd kéne, mert a szó igazi értelmében nem vesztetted el, és nem is fogod sose. Az Igaz barát az egy érték.Nem kicsi, hanem nagy.