Szakítás 17 év után. Te milyen levelet küldenél? (beszélgetés)

Pedig pont az a lényeg:)))

Kicsavartam csak azt, amit én tennék (most gondolva talán). Én leirnám mindazt a jót, amit kaptam a 17 év alatt, és szépen megköszönném, elköszönnék. Biztos, hogy nem akarnék már semmit attól, aki azt mondja, hogy nem kellek neki. Bármennyire is szeretném.

Semmilyen levelet nem küldenék.

Másfél éve szakítottam valakivel, nem sündörgök utána és ő sem. Kb. egy hét alatt lejön a lényeg illetőnél, ha csak nincsenek szellemi nehézségei.

Nem tartom jó ötletnek az ilyen felsorolást. Minek felhánytorgatni a múltat főleg a másikat vádolva. Nincs is visszamenőleges példa nem haragudtunk egymásra. Persze voltak kisebb vitáink pitiáner témákban. A nagyobb dolgokban egyezett a véleményünk.

A bepasizást észrevettem volna ez az eset kizárt mert a kapcsolatunk egyik alappillére az őszinteség volt. De ha sok időt hagyok neki, akkor megtörténhet.

Nem mostani haragra gondoltam, hanem visszamenőleg példákra. Felsorolás szinten, pl haragudtam rád, amikor.... Ne mondd, hogy 17 év alatt nem haragszik az ember bizonyos dolgok miatt, teljesen emberi tulajdonság :)

Jah, a bepasizast nem feltétlen lehet észrevenni, ha a másik nem őszinte.

Pont azért akkora a döbbenet, ha mégis kiderül.

Kösz, de az ötletet nem tartom jónak, már csak azért sem, mert nem haragszok rá. Más tartalom forog az agyamban.

Egész biztosan nem pasizott be, annak nagyobb jelei lettek volna, mint amiket nem vettem észre.

Távolból írok, kedvesem.

Nagyon távol vagy már, azt hiszem.

Nem mondhatom, hogy könnyű volt a szakítás,

Bár most már jól érzem magam.

Élj boldogan nélkülem.

Legyél sokkal boldogabb, mint velem.

Nem mondhatod, hogy hozzám jobb nem lehetnél,

Bár most már jól érzem magam.

Nem kell nekem, hogy válaszolj.

Nem kell nekem, hogy válaszolj.

Nem kell nekem megírnod azt, hogy szerettél.

Tudod, én így is jól érzem magam.

Én nem ilyet írnék, csak ötletet kértél, hirtelen ez jutott eszembe:

Írd le jó hosszan sorolva, hogy mi mindenért haragudtál még rá, milyen helyzetekben érezted úgy, hogy cserben hagyott, mi mindenért érezted úgy valaha, hogy el kellett volna hagynod (különös tekintettel a Hoxa népe szerint), és a végére irdd oda nagy betűkkel, hogy de mégsem tetted meg, mert szereted.

Lehet, hogy megenyhül, ha nem mást szeret. De ha bepasizott, akkor esélytelen bármi.

Ez a kommunikációs dolog nem éppen így van.

S többször írtad, hogy nem figyeltél az apró jelekre. Basszus egy felnőtt nő csak el tudja mondani, hogy figyelj Pistikém mostanában nincsenek közös programjaink, csak élünk egymás mellett, nem kell ehhez értelmező szótár. Ha tehát ez a fajta kommunikáció nem volt meg köztetek, akkor megvan az ok, amiért tönkrement a kapcsolatotok.

Én el nem tudok képzelni olyan szituációt, ahol egy nő szó nélkül lelép. Azt is írtad, hogy társad volt, nem bejárónőd. Miben volt a társad, ha nem figyeltetek egymásra?

A lényeget nem írja le, hogy az asszony fel sem veszi a telefont. 17 év után. Még az első harag lecsillapodása után sem. Nyomós oka lehet.

Azért az ember 1-2 nap után általában megenyhül.

Mikor a férjem ott hagyott engem és a fiam egy fiatalabbat választott. Nem 17, 21 év után ment el.

Ezt üzenném neki:

Kálmán! Soha ne gyere vissza! Samu és én nagyszerűen megvagyunk nélküled! A lakás az enyém, anyám nekem vette mikor hozzád mentem. Samut láthatod, bár tudom fontosabb neked a macád lánya.

" Úgy juthatott el a kommunikáció megszakításához, hogy eleget kell kommunikálnia a felelősségteljes beosztásában. "

Ez hülyeség.

Ha valaki már nem szeret, akkor el kell engedni. Az emberek nem szeretnek bele újra abba, akit már nem szeretnek. Érted.

Valószínűleg annyira különböző úton jártok, hogy egyszer csak semmi sem maradt, ami összekötne.

Köszönöm.

Igen az történt, hogy a dolgok rakódtak a másik félben, és egyszercsak kiborult a bili.

Ő tényleg makacs. Nem hiszek az asztrológiában, de lehet abban valami, hogy mind a ketten kosok vagyunk.

Tudom, hogy békén kell hagynom, minimum hetekig. Azalatt csak összehozok valami normális levelet.

Ti milyet írnátok? Mert hogy írni fogok az biztos, ehhez kértem ötleteket.

Tudom, hogy szerelmeslevél nem hatná meg, pincsikutyáskodásnak venné.

Úgy juthatott el a kommunikáció megszakításához, hogy eleget kell kommunikálnia a felelősségteljes beosztásában.

Ha nem gondolnám, hogy van értelme nem nyitottam volna ezt a fórumot.

Isssstenem....azt az érzékeny hajnali harmatvizes mimóza lelked.

Na akkor még egyszer hátha megérted. Nem azt mondtam, hogy te ülsz nyakig a szarban hanem ismerek egy mondást. Hasonlatként és az írásodról ugrott be.

Node mindegy is...neked nem lehet jót írni. Depis vagy és negatív így nem fogod tudni rendezni az életed:(

Raxmirnak biztatásul :)

Szerencse, hogy nem küldted el azt a levelet. Ez valóban úgy hat, mint egy lelki terror. Szinte mindenkinek ez jött le, aki olvasta.

Mondjuk a vélemények tálalása nem mindenkinek sikerült, de hát sok olyan ember van, aki nem tudja visszafogni magát. Csak odavág, de át sem látja, hogy a vagdalkozásával sérteget. Mert egy férfi is lehet érző lény, attól még talpig férfi.

Bocs, kicsit elkalandoztam, csak követtem a reagálásokat, és van jó sok, ami némi kívánni valót hagy maga után.

Amíg nem ismeri az ember a körülményeket, kevés az információ, addig nem is igazán tud tanácsot adni. Meg különben is, ez egy irtó nehéz dolog. Még amikor személyes ismeretség van, akkor is nehéz. Így meg szinte lehetetlen.

Írsz egy nagyon érdekes dolgot. Hogy jobban kellett volna figyelned az apró, alig észrevehető jelzésekre. Itt ez egy roppant fontos rész. Mert bizony néha alig veszünk észre dolgokat, nem tulajdonítunk nekik nagy jelentőséget. Pedig fontosak. Aztán az évek során ezek az aprónak tűnő dolgok csak rakódnak a másik félben, és egyszer csak borul a bili. Talán nálatok is ez történt.

Tetszik ez a mondatod: "Nem a bejárónőm volt, hanem a társam." Nekem ez sok mindent elárul.

Olvastam, hogy azért fordult meg a fejedben a levélírás, mert nincs esély a személyes találkozásra, a telefont sem veszi fel. Ez így nagyon rossz, és szerintem nem is jó hozzáállás a feleséged részéről. Persze nem tudhatom az okát, hogy jut el odáig egy asszony, hogy ne akarjon kommunikálni, és teljesen bezárjon. Lehet, hogy nyomós oka van rá, lehet, hogy csak vívódik magában ő is, és legszívesebben ő is megoldást akar, csak makacs. Ezt kívülállóként lehetetlen megítélni.

Ezért nem is tudok tanácsot adni. Neked kell megvívni egyedül a küzdelmet. Ha másként nem, akkor egy levél formájában. De azt átgondoltan, okosan, mert ez az első borzalmasra sikeredett.

Ha értelmét látod, próbálkozz, én nem tudom megítélni, van-e értelme.

Elnézést kérek, nem bántásnak szántam, de elég gyakori jelenség. Valahogy csak meg kellett kérdezzem, csak így sikerült...

Láttam olyat, hogy újra és újra összejöttek, de kb. 1% az esélye, hogy ha mindketten nagyon akarják, hogy újra működjön. De egyedül akarhatod.

Ha már mindenképp írni akarsz neki, nem is értem, miért nem szerelmes levelet írsz?

Mikor költözött el?

Nem láttál még olyat, hogy szakítás után összejöttek? Az ellenkezőjére valószínűleg több példa van. Abban igazad van, hogy jobban kellett volna figyelnem az apró, alig észrevehető jelzésekre.

Részemről nem hűlt ki a kapcsolat. A háztartási munka emlegetése legalább annyira övön aluli, mint a levéltervezetem. Nem a bejárónőm volt, hanem a társam.

A visszaszerzésének az esélye nulla. Mondanám, hogy hamarabb kellett volna észbekapnod, de fölösleges ezt is mondani.

Egyáltalán, ha kihült a kapcsolat, miért akarod visszaszerezni? Azért, hogy legyen, aki a háztartási munkákat elvégezze?