Szabad a szívem!

Aztán telnek a napok és lassan kezdünk a megsemmisülés hamvaiból új életre kelni, mint a főnix madár, jönnek az új impulzusok kívülről és újra kisüt a nap és szépnek látjuk a világot.

És ilyenkor kell a legjobban észnél lenni és időközönként emlékeztetni magunkat arra, amin keresztül mentünk, mert ha nem vigyázunk, könnyen cseberből vederbe kerülhetünk. Nagyon sok nő azt hiszi, hogy csak úgy ér valamit, mint ember, ha van mellette egy társ, mindegy, hogy az hogyan viselkedik velük.

Megértem és sajnálom ezeket a nőket, mert én is keresztülmentem ezen az érzelmi hullámvasúton, de aztán a legnagyobb pofára esés után rádöbbentem, hogy mekkora hibákat követem el. Szépen lassan elkezdtem újra felépíteni az önbecsülésem és elkezdtem magam jól érezni a bőrömben. Már nem félek attól, hogy nem lesz újra kedvesem, csak azért, mert néhány pasinak nemet mondok. Szóval lányok, ne féljetek kiszállni egy rossz és megalázó kapcsolatból, nehéz a talpra állás, de meglátjátok, megéri.

Nagyon fiatalon mentem férjhez, alig 9 hónap után, hát igen, a nagy szerelem. Aztán 2 év múlva megszületett a lányunk és nagyon boldogok voltunk, teltek az évek és lassan elkezdtünk felnőni és már teljesen másként képzeltük el az életünket.

Az utolsó két év már szörnyű volt, sem érintést, sem érzelmet nem kaptam tőle, ha megpróbáltam vele megbeszélni, csak mellébeszélt. Aztán megtudtam, hogy már nem tud úgy rám nézni, mint nőre, ezért úgy gondoltam, akkor zárjuk le és menjen mindenki a maga útjára. A szülinapom előtt 2 héttel elköltöztünk tőle, és amikor beköltöztünk az új otthonunkba olyan nagy nyugodtság és béke szállt meg, hogy még a könnyeim is kicsordultak.

Aztán jött egy srác az életembe és nagyon jó volt azt érezni, ami már úgy hiányzott. Számíthattam rá, meghallgatott, egyszerűen csodás volt vele. És ekkor követtem el a hibát, összeköltöztünk, és így szépen lassan elmúlt a varázslat, jött a féltékenykedés és a viták halmaza. Aztán elcsattant az első pofon és a megbocsátás, csak a verést már nem tudtam megbocsátani és így vége lett.

Szörnyű volt átélni, de a családom mellettem állt és így lassan kihevertem. Ez volt az a pont, amikor elkezdtem átértékelni a dolgokat és rájöttem, hogy mekkora hülyeségeket csináltam. Aztán mikor egy pasi randira hívott és az első beszélgetés után nyilvánvalóvá vált számomra, hogy ebből nem lesz semmi egyszerűen és tapintatosan nemet mondtam és ez nagyon jó volt, mert nem éreztem magam rosszul, amiért nem mertem neki megmondani az igazat.

Lehet, hogy sokszor kegyetlen és fájó az igazság főleg magaddal szemben, de az ember legalább saját magával legyen őszinte. És mikor megkérdezik, hogy: - Nem vagy magányos? - nem, mert az egyedüllét nem azt jelenti, hogy magányos vagy.