Minden férfi galád? Vagy...ki is a hibás?

Sok párkapcsolati kérdés merül fel a hoxán. Ez, valamint a körülöttem zajló események késztettek ezen sorok megírására.

Nem okoskodni szeretnék, ahogy magamat ismerem, sok kérdés nyitottan marad majd a végére, csak véleményt nyilvánítok, és történeteket mesélek el.

Kezdem ott, hogy én Görögországban élek, a párom görög. Így rögtön adott, hogy összevessek egy magyar-magyar párkapcsolatot, egy magyar-göröggel. Igenis létezik kultúrabeli különbség, ami az ilyen "vegyes párosok" életét megnehezíti. Már csak abból a szempontból is, hogy az a lány egy idegen kultúrába érkezve, arról semmit sem tudva, csak a férfi szavára hagyatkozhat, ami viszont nem feltétlenül fedi a teljes valóságot. Hogy miért is? Az a nő a friss környezetben újszülöttnek számít. Azt mondhat neki a férfi, amit akar, olyanra formálhatja azt a nőt, amilyenre akarja.

Persze, ha annak a nőnek van elég esze, és kellőképpen önálló egyéniség volt korábban, akkor hamar átlát a dolgokon, és hisztibe kezd, hogy méltóságot nyerjen. Egy görög nő fele annyit nem tűr egy görög férfinak, mint mi idegenek. Az ok pedig, hogy egy görög nő tisztában van az itteni szokásokkal, míg minket talán megpróbálnak átvágni egy ideig, mondván: "Görögországban ez így szokás". Pedig a fenét. A görög férfi nem fog elmosogatni, mert már gyerekkora óta a nőé a háztartás - mondja Ő, de bizony ahogy otthon is, itt is vannak férfiak, akik besegítenek a háztartásba.

Miben is hasonlítsam össze egy magyar kapcsolatommal?

Mondjuk a hűség kérdésében. Ez esetben viszont a téma döntetlenre jön ki. Az itteni pasik is épp annyira mennek félre, mint az otthoniak. A pasi, az pasi marad, tök mindegy milyen nemzetiségű.

Önzőség kérdésében?

Van egy barátnőm. Egy görög, helyi pasija volt tavaly nyáron. Nyár végén könnyek közt váltak el. Ő egész télen jó lány maradt Magyarországon, remélve, májustól újra együtt lesznek, de a pasinak nem kellett, mert a barátnőm nem görög, hanem magyar. Ezt tavaly nem tudta? Azért fenntart vele egy a pasi számára egészséges kapcsolatot, hogy amikor csettint, kihasználva az érzéseit, ágyba rángassa. Mi ez, ha nem önzőség? Viszont naponta olvasok olyan sztorikat itt a hoxán, amik önzőknek állítják be a magyar férfiakat is.

A görög férfi sokszor beül kávézóba, míg a feleség otthon van. De miért? A magyar pasik nem járnak el a barátnőik nélkül? (Na jó, talán annyit nem.)

Tehát egyértelműen elmondhatjuk, hogy a férfiak galádok?

Nem, szerintem nem lehet Őket egyértelműen elítélni, mert bizony mi nők sem vagyunk sokkal különbek. Ha csak magamból indulok ki: én is megnézem a pasikat az utcán, nekem is vannak erotikus álmaim más férfiakkal, nekem is van önző énem (kell is). Én is flörtölgettem a munkahelyemen (nyilván ugyanazon okból kifolyólag, amiből a pasi is teszi, a vágy miatt valamire, amit otthon nem kap meg), én is szeretek összejönni a csajokkal úgy, hogy ne legyen köztünk pasi, nekem is szükségem van a saját életteremre. Sőt, én nagyon sok olyan nőt ismerek, aki a férje mellett szeretőt tart, míg esetleg a férj szalad munka után az óvodába a gyerekért, az asszony bizony hetyeg.

Azt gondolom, egy párkapcsolatnak a nyitja lehet, hogy barátokként meg tudjuk beszélni egymással a problémáinkat, hogy ne csupán halljuk, hanem meghalljuk a másikat, hogy ne punnyadjunk be, ne hagyjuk eluralkodni a kapcsolatunkon a megszokást, hogy ne csak mi nők várjuk a kényeztetést, hanem mi nők is dobjuk fel időnként azt az együttlétet. Tudom, nehéz, mert a mi vállunkat nyomja a gyereknevelés, a háztartás...stb., de nekem öröm, amikor látom a párom örülni, és valahogy a kis meglepijeimmel Őt is arra sarkallom, hogy megmozgassa a kis buksiját velem kapcsolatba.

Míg eljutottam idáig, 33 éves lettem. Azonban mostanra megtanultam játszani, manipulálni, és persze a mai napig is sokszor kudarcot vallok, ami után jön a hisztis énem, aki csapkod, morog, veszekszik.

Mit vonhatunk le végkövetkeztetésként tehát? A párkapcsolati kérdésekre nincs megoldás. Csak úgy éljük meg, próbáljunk meg nem agyalni folyton, aztán majd alakul.