Sportolj az életedért! - minden hatodik haláleset visszavezethető a sportolás hiányára

A sport definíciója nem egyértelmű, de az egyértelmű, hogy fizikai aktivitást igényel, bizonyos játékszabályok mentén játsszák a résztvevők. A 2000-es sporttörvény azt is meghatározza, hogy mi tekinthető sportágnak és mi nem, amely igazából nap, mint nap elavul.

A sport formái között meg kell különböztetni a szabadidő-, a hivatásos- és a versenysportot. Bármely formában is sportoljon valaki, számos előnnyel rendelkezik a sportos életmód. Elsősorban a fizikai erőnlétet fejleszti, de talán ez a legkisebb, ami megemlíthető a kérdés kapcsán. Sokkal fontosabb, hogy a versenysport kivételével sokkal stabilabbá válik a sportoló egészségügyileg és lelkileg egyaránt. Többek között minden magyar ember érdeke, hogy ne kelljen súlyos ezer forintokat kidobnia az ablakon gyógyszerekre, hiszen ezek a kiadások elkerülhetőek. A versenysportolók, illetve a profik gyakrabban már sokkal sérülékenyebbek a nagy fizikai igénybevétel miatt.

Egy XX. századi tanulmány szerint a közepes intenzitású testedzés a leghatásosabb, ami mintegy heti 2 órát jelent. Ha egy munkavállalónak lenne hosszú távú koncepciója, kötelezné a munkavállalót, hogy sportoljon, hiszen ezzel megnövekszik az alkalmazottak termelékenysége. Szellemileg sokkal frissebbek lesznek a sportolók, valamint lelki állóképességük is fejlődésnek indul, amely számos területen megmutatkozik (kiszámíthatóbb bioritmus, stabilitás okozta csikisségcsökkenés, a stressz csökkenése...). Természetesen nem minden sportág űzésével érhetőek el ezek a hatások.

Különbséget tapasztaltam abban, hogy valaki egyéni vagy csapasportot űz. Véleményem szerint a csupán egyéni sportot űző emberek lelkileg nem válnak strammabbakká, hiszen a társadalmi kapcsolatokat annullálják a sportolás során. Számos készség csak akkor érhető el, ha valaki csapatsporttal foglalkozik. Ilyen például az alkalmazkodókészség, a koordináció... Tapasztalataim szerint szignifikánsan mogorvábban az egyéni sportolók, s sokkal barátságosabbak a csapatsportolók.

A testedzés önfegyelmet, felelősségképességet és számos olyan ismeretet ad, amely hosszú távon nagy haszonnal járhat. Gyakorta az edzettség következtében tud valaki megoldani egy lelki krízist.

Magyarország lakossága a leglustábbak közé tartozik; 53% soha nem sportol, és csak hozzávetőlegesen 10% sportol rendszeresen. A magyar ember sportszerető ugyan, de csak addig, míg a passzív sportfogyasztásról (tévében meccsnézésről) van szó. Ez a statisztika azért is szomorú, mert egy tengeren túli kutatás szerint minden hatodik ember a sportolás hiányának következtében hal meg.

Összességében megállapítható, hogy a sport jelentősége világos és egyértelmű. Hazánk egészségügyi és mentális állapota talán azért is ilyen szörnyű, mert a 18 éven felüliek 10%-a sportol csak hetente minimum egy órát. A tanulmányokból levonható az a konzekvencia is, hogy aki nem sportol, az élet számos területén kudarcot vall, valamint rendszerint nagyon szenvedős öregkor elé néz. Lehet kifogást találni arra, hogy valaki miért nem mozog (családi élet élése, munka, lustaság...), de az életet nem érdekli; az élet törvénye az: "Ha nem tettél az egészségedért, bűnhődj!"