Soha nem késő...

Soha nem késő…

Sokan tettük már fel magunknak a kérdést, hogy mitől is hízunk. Két magyarázatot szoktunk erre adni.

Az első és kézenfekvő: ilyen géneket örököltem.

A második pedig: nem értem, hiszen alig eszem.

Én mindkettőt gyakran alkalmaztam az évek során. Voltak próbálkozásaim, nagy nekilendülések, fogyás és visszahízás, persze duplán.

Az ember, főleg a nők rengeteg terhelésnek vannak kitéve, nagy elvárásoknak kell megfelelniük és folyamatos lelki nyomásnak vagyunk kitéve. A kisgyerekek nevelése mellett sajnos nekünk is helyt kell állni a munkahelyen, aztán rohanás a gyerekért, bevásárolni és haza a második műszakba. Háztartás, gyereknevelés...mire a nő mindent elvégez nem ritkán este 10 óra van már, ilyenkor örül, ha beeshet az ágyba.

Csoda, hogy nem jut elég idő magunkra?

Nekem szerencsém van, hiszen fiatalon szültem, ezért mára már ezeket a terheket lerakhattam magamról és még elég fiatal vagyok ahhoz, hogy egy új, kiegyensúlyozottabb életet éljek. Van időm magammal foglalkozni.

Nos, kanyarodjunk vissza a fogyihoz.

A valós okokat nagyon kevesen ismerik el. Nincs hízó gén. Az egész nap alig eszem kérdést nagyon nehéz felmérni, de ha jól megfigyeljük, akkor valóban igaz az a tétel, hogy sokan reggel még fogyiznak, napközben csak bekapnak ezt-azt, majd este elfogyasztják a napi tápanyagszükséglet 90%-át, szerencsés esetben, de én például nem ritkán a 150%-ot este ettem meg.

Hogy nézett ki egy napom az életmódváltás előtt?

6:30 Ébredés, készülődés, kapkodás, idegeskedés, telefonálás a munka miatt, közben be a gyerekkel a kocsiba, irány a város, közben telefonok, cigik. Gyerek sulinál kitesz.

8:00 Melóhelyre érkezés, napi gondok, stressz, cigi, kávé és rohanás ki munkaterületre, ügyfélhez, tárgyalások, stressz, idegeskedés, cigi, kávé.

14:00 Gyomorfájás, émelygés, esetenként szédülés és fülzúgás. Futás át kisboltba, valamit be kell kapni. Ez ilyenkor balcsi szelet, chips, esetleg pizza rendelés.

16:00 Maradék pizza, vagy csoki, chips, miközben irodai munka, egész napi feladatok papírozása.

18:30 Bevásárlás, rohanás át a városon a gyerekért az edzésre.

19:40 Végre nyugi, amíg várom a gyereket, addig büfében melegszenyó, cola, vagy esetleg egy kis sütike, mert megérdemlem.

21:00 Érkezés haza, vacsora főzés, meleg, sok, mert hiszen én egész nap alig ettem...

22:00 Valamit még be kéne kapni...talán egy szenyó, meg egy kis meleg kakaó... esetleg egy kis nasi…

23:00 Alvás...de többszöri ébredés a rémálmok, gyomorfájás, kézzsibbadás, gyomorégés miatt.

04:30 Hajnalban ébredés, mert nem kapok levegőt. Szívszorítás.

Reggel ébredés, de olyan fáradtan, mintha átment volna rajtam az úthenger...és kezdődik minden ott, ahol abbamaradt.

Nos magára ismert valaki? És hol van a szülői értekezlet, a beteg gyerek, a kamasz gyerek, a férj...problémák.

Ez volt az én életem, de tudom sok más nőnek is hasonló. Mindig is tudtam, hogy változtatni kéne, de…

Amikor a nő elkezd fogyókúrázni, akkor talán soha, vagy nagyon ritka esetben teszi azt tudatosan. Nem gondolja át, hogy az évek során felszedett több tíz kilót nem lehet egy 3 hetes villám diétával leadni. Belefog, mert a barátnő, férj szomszédasszony megjegyezte, hogy jól meghíztál. Kínkeservesen lead 4-5 kilót, majd amikor beáll a fogyás feladja. Visszatér régi életmódjához, amitől ismételten hízik. Nem ritkán a leadott kilók dupláját.

A mozgás kérdés sem különb az evésnél. Tipikus mondata a nőknek, hogy hiszen egész nap rohangászok, mosok, főzök, takarítok, este meg már nincs erőm tornázni.

Tudom, hogy nagyon nehéz, pláne kisgyerek mellett, de nincs mese. Ki kell építeni egy helyes életritmust és helyet kell csinálni benne önmagunknak is. Tudatni kell a családdal, hogy nem megy és közösen megoldást találni arra, hogy legyen egy kis szabadidő, amit önmagunkra fordíthatunk. Megjegyzem még a válások száma is csökkenhetne, ha a családon belül megvalósulna egy közös teherviselés…

De térjünk vissza rám. 7 hónapja élek egy új felfogás szerint. Nem volt könnyű az elején, de most már nem adnám semmiért.

Éreztem, hogy tennem kell valamit, de már nincs rá sok időm, hiszen elindult egy folyamat, amit ahogy múlnak a napok egyre nehezebb lesz visszafordítani. Meg kell találnom a lelki békém és ki kell alakítanom az EGYENSÚLYT az életemben.

Minden agyban dől el... - mit is jelent ez a mondat?

Elsősorban azt, hogy tartósan lefogyni nem lehet diétákkal, amik pár hét után ígérnek nagy fogyásokat.

El kell döntened, hogy akarod-e igazán. Ha igen, akkor meg kell beszélned magaddal őszintén, hogy mit rontottál el és mit vagy képes megtenni a harmonikusabb élet érdekében.

1. törvény: légy mindig nagyon őszinte önmagadhoz!

Meg kell keresned a hízásod valódi okát.

Első lépésként javaslom a háziorvost, aki egy laborvizsgálat után kideríti van-e fizikai oka az elhízásnak. Ha valamilyen betegség okozza a túlsúlyt, akkor orvosi segítség kell a fogyáshoz.

Egészséges embernek két oka lehet az elhízásra:

- mozgáshiány

- túlzott kalória bevitel és rendszertelen evés

Lehet bemagyarázni bármit, de ez az igazi ok.

2. törvény: meg kell tervezned egy új életformát, amit kitartóan követned kell

Mivel minden ember más ennél a pontnál már önmagadnak kell eldöntened, hogy milyen úton indulsz el. Viszont két dolog minden embernél egyforma.

Akkor érhetsz el folyamatos fogyást, ha megismered saját szervezeted működését. Ebben sokat segíthet a naplóírás. Tudnod kell, hogy mire hogyan reagál a szervezeted és ezeket a tapasztalatokat tudatosan kell alkalmaznod.

Lefogyni csak tudatos és csökkentett, de egészséges, rendszeres étkezéssel és megfelelő mértékű RENDSZERES mozgással lehet.

Nincsenek csodák! Persze vannak különböző fizikai beavatkozások, de mivel ezt én mélységesen elutasítom, erről nem is írnék.

A fogyás utáni plasztikára extrém esetekben szükség lehet, de ne gondolom, hogy meg lehet szabadulni tartósan 20-30 kiló súlyfeleslegtől zsírleszívással úgy, hogy utána a régi életviteledet éled tovább.

A különböző fogyi bogyók, csodaszerek alkalmazásában sem hiszek. Mindenesetre, aki úgy érzi szüksége van rá, az előtte járjon utána pontosan mivel kívánja mérgezni magát és csak jól megfontolt döntés után kezdje el kapkodni a méregdrága csodaszereket!

Saját magamban én megkerestem a hibát, megtettem a kellő lépéseket és elterveztem az új életvitelemet.

Nagyon nehéz volt az első pár hét, de akkor még hatalmas kitartás és elszántság volt bennem.

Kis lépésekkel járok az utamon, mert nekem így jó.

Első és legfontosabb lépés a rendszeres étkezés kialakítása volt.

Ehhez én egy villám diétát hívtam segítségül, amit 2 hétig követtem és kőkeményen betartottam. Olyan diétát kerestem, amiben napi ötszöri étkezés volt, hiszen tudtam, hogy nekem ez a legnagyobb hibám. A LEVEL diétát választottam, mert abban voltak olyan ételek, amiket szerettem.

Bár fogytam vele pár kilót, de nem ez volt az igazi cél, hanem a ritmus kialakítása és a szervezet, no meg az agyam hozzászoktatása a csökkentett kalóriához. A második hét végére éreztem, hogy most már menni fog.

Az első időben nem tudtam, leszek-e elég erős leküzdeni a vágyat, amik elő-elő törtek belőlem, de ez ellen úgy védekeztem, hogy kerültem az olyan ételeket, amiket különösen nagyon szerettem és kerültem az olyan helyeket, ahol nagyokat zabáltam. Pl. gyorsétteremek.

Rettegtem a fagyizóktól! Az volt ám az igazi nagy kísértés, de minden egyes alkalom, amikor legyőztem a hétfejű sárkányt megtöbbszörözte az erőmet. Fogytam és ez újra és újra lendületet adott.

Úgy terveztem, hogy amíg az első 10 kiló nem megy le, nem tornázok, mert nagyon fájtak az ízületeim és gyenge is voltam. Viszont mégis csak emeltem a mozgásadagomat olyan apró taktikákat bevetve, amik nem jelentettek különösebben nagy megterhelést.

Például nem voltam lusta lemenni a raktároshoz, mert előtte mindig lekiabáltam neki, vagy letelefonáltam a raktárba. Itthon nem felkiabáltam a lányoknak, hogy hozzák le a teregetni valót, hanem felmentem az emeletre érte, nem vártam meg, hogy valaki kimenjen a konyhába és hozassak vele egy pohár vizet, hanem felálltam a fotelból és kimentem, nem voltam lusta megtenni dolgokat. Apróságok voltak, de nagy változást jelentettek.

Aztán jött az idő, hogy tornázzak.

Lassan, de biztosan kezdtem a mozgást. Norbi duci tréningjével kezdtem, de sajna nagyon nehezen ment. Az elején még az első 5 perc is megterhelő volt.

A napi torna egyre nagyobb sikert hozott és egyre jobban élveztem.

Mikor már a kickbox aerobik dvd-t is le tudtam nyomni egy szuszra, akkor éreztem elérkezettnek az időt, hogy közösségbe is el merjek menni sportolni. A kézilabdát választottam, vagyis inkább ő talált meg engem! Biciklit vettem és autó helyett itthon ezzel közlekedem, télen meg inkább gyalog. A kocsi csak munkaeszköz lett.

És íme a 3. törvény: a fokozatosság törvénye

Ne akarj mindent egyszerre, mert úgy sem fog sikerülni, a sikertelenség meg egyenes út a feladáshoz.

Ki kell jelölni a fő cél mellé apróbb célokat, amiket, ha elérsz meg kell jutalmaznod magad. Ez az apró játék segít nekem abban, hogy kiegyensúlyozott öröm legyen az új életmód, nem pedig kudarcokkal teli szenvedés.

4. törvény: a testedet folyamatos kontroll alatt kell tartani, a lelkedet ugyanúgy edzeni kell, mint a testedet

A napi mérés, a naplózás, a folyamatos odafigyelés eredményeként mára már elég jól ismerem a szervezetem. Tudom, hogy mit mivel nem célszerű együtt enni, tudom, hogy mikor lassul be a fogyás és tudom, hogy apró változtatásokat mikor milyen irányba kell megtenni.

A lelkemet folyamatosan edzem a testemmel együtt. Erősebb vagyok fizikailag és lelkileg. Ezáltal tudok mindig túljutni egy-egy stagnáláson, mélyponton.

A közösség ereje, a hasonló problémákkal küzdők közössége hatalmas erőt ad.

Azt is bevallom, hogy ösztönöz a sok olvasó is. Néha van olyan pont, amikor azért nem eszek meg valamit, mert arra gondolok, hogy este be kell írnom a naplóba. De ha beírom, akkor mit fognak szólni a többiek? Nem éri meg nekem beégni 75 olvasó előtt, hogy milyen gyenge voltam. Hazudni meg nem akarok, mert akkor nem az olvasóimat csapom be első sorban, hanem önmagamat. Annak meg sok értelme nincs.

Nekem sajnos csak kezdetben adott erőt a pozitív visszajelzés. Amikor elkezdtek dicsérni, hogy milyen jól nézek ki, meg mennyit fogytam, eleinte még olyan boldogsághormon volt, hogy még jobban és erősebben kezdtem el fogyni.

Aztán kicsit elszálltam magamtól. Túl sok dicséretet kaptam és ez eltöltött a megelégedettség érzésével. Egy idő után ez inkább hátráltatott a fogyiban.

Ekkor kellett egy nagy elbeszélgetés önmagammal. Helyre kellett billentenem az agyamat. 93 kilós nő még messze van a jaj de jól nézel ki kategóriától. Az mondjuk maximum annyit jelent, hogy magadhoz képest, a tohonya, hájas nőhöz képest, most tényleg elindult nálad valami, ami külsőleg és belsőleg is látszik pozitívan! Amikor erre ráeszméltem, ismételten helyreállt a rend a fejembe!

Erőt adnak a jutalmazások, amik mostanában már nem jutalom falatkák, mint a fogyi elején. Amióta a méretem megengedi és rendes boltban nőies ruhákat vásárolhatok magamnak, azóta ez ösztönöz!

Persze ilyenkor sokan azt mondják, hogy jó, de miből vásároljak? Nem engedhetem meg magamnak.

Nos, nekem erre is van egy praktikám. Belegondoltatok abba, hogy az új életmódotok előtt mennyit költöttetek nasikra, cukrozott üdítőkre, lángosra és még ki tudja mire?

Nekem van egy taktikám. A pénztárcám zárható részébe mindig beledobálom azt a pénzt, amit a napi nasira szánnék. Ez úgy működik, hogy amikor rám tör a nasizás és küzdök ellene, akkor tudom, hogy régen megtettem volna, hogy veszek valami rágcsálni valót, melegszenyót, pizzát...nos, ennek az árát átdobom a pénztárcám zárható rekeszébe.

Amikor meghallom, meglátom, hogy valahol kiárusítás, akció vagy ilyesmi van akkor elmegyek körülnézni. Megtetszik egy ruha, akkor megszámolom a "nasi" pénzt. Érdekes módon eddig még mindig volt annyi a nasi rekeszbe, hogy meg tudtam belőle venni a kiszemelt ruhadarabot, sőt eddig még mindig telt belőle valami extrára is mellé!

Gondolj csak bele ha napi 200 ft-ot raksz csak félre, akkor az havi 6000 ft. Abból márpedig lehet minden hónapban venni magadnak valami csini kis darabot. Bizony nekem volt, hogy ennél sokkal több jött össze...

Végezetül még egy téma. Amit szívből ajánlok mindenkinek, aki küzd a feladás gondolatával.

A fogyókúra menete

Lépésről lépésre dolgozik szervezetünk. Ez a folyamat mindenkinél lejátszódik, aki tényleg betartja a fogyókúra minden szabályát. Sokan vannak úgy, hogy megtesznek mindent és mégis megtorpan a fogyás. De kérek mindenkit, hogy ne keseredjen el! Ha annyit küzdöttél, dolgoztál, ne add fel a cél előtt egy lépéssel!!!

Tehát a szakaszok:

Kezdetben csökken a súly, akár 4-5 kiló is lemegy rövid idő alatt. Ilyenkor tisztulni kezd a szervezet, a testsúly csökkenés látványosan jelentkezik.

Amikor a szervezet megszokja a kalória csökkent bevitelét, ehhez a mennyiséghez alkalmazkodik és stagnálásba kezd. Ez az időszak eltarthat 1-2 hétig.

A következő szakaszban a szervezet elkezd a raktározott energiához nyúlni. Újra beindul a fogyás. Mivel a raktározott anyagok elégetéséhez vízre van szüksége, így hirtelen jelentős súlycsökkenést vehetünk észre, mivel 1 kiló raktározott anyag elégetéséhez több liter vizet is elhasznál a szervezet.

Amikor a szervezet megszokja az alacsonyabb kalória bevitelt, akkor végre elkezdi égetni a zsírt, hogy energia szükségletét fedezni tudja. A folyamat előtt szintén stagnálásra kell számítanunk.

Amikor a szervezet átáll, akkor lassan, de folyamatosan kezdi égetni a zsírt és ez egy egyenletes fogyást eredményez. Ilyenkor nem csak a kilóban mérhető változás, sőt van, akinél nem is látszik kilóban a fogyás, de ha a centit is mérjük, akkor látványosan mérhető a térfogat csökkenése. Ez a folyamat lassú és rendszerint az emberek többsége ilyenkor feladja.

Amikor a szervezet megszokja az alacsony kalória bevitelt, átállt, akkor újabb stagnálás következik be. A védekező szervezet ilyenkor képes lelassítani az anyagcserét, ezért stagnál be a fogyás.

Ha ebben a szakaszban erősek maradunk és továbbra is a csökkentett kalória bevitel alkalmazása mellett végezzük a fokozott, de egyenletes és nem megerőltető mozgást, akkor ismét beindul a fogyás.

Ezek a szakaszok folyamatosan követni fogják egymást. Hogy kinek milyen mértékben az egyéntől függő, de ha nem vagyunk elég kitartóak és kudarcként éljük meg ezt a folyamatot, esetleg nekem úgyis mindegy alapon többet eszünk, vagy ha még a kajára oda is figyelünk, de hanyagoljuk a mozgást, akkor felborítjuk ezt az egyensúlyt és újra elkezdünk hízni.

Tehát én azt tanácsolom mindenkinek, hogy ne akarjon gyorsan lefogyni és mielőtt tényleg elkezd fogyizni, gondolja át jó alaposan, képes-e arra, hogy hosszú távon rendezkedjen be egy új életformára.

Elég erős-e ahhoz, hogy legyőzze önmagát?

Ahhoz, hogy ne keseredj el, hogy tovább tudj lépni egy-egy szakaszon ismerni kell a tested, ismerni kell önmagad. Kitartás és elszántság nélkül nem fog menni, hiszen folyamatosan jönnek majd a stagnálások, a kétségbeesések, elkeseredések. Ilyenkor ha nem vagyunk elég erősek, elbukunk. Ami a legrosszabb az egészben az az, hogy a leadott súlynak a kétszeresét is visszaszedhetjük fele annyi idő alatt, mint ahogy leadtuk.

Hogy az én történetem sikersztori lesz-e, azt majd az előttem álló hosszú hónapok eldöntik. Egy biztos! Én csak nyerhetek ezen az ügyön és nem kérdés számomra, hogy megéri-e egy minőségibb életért pár hónapot küzdeni! Ha meg sem próbáltam volna, akkor most nem tudnám biztosan erre a választ!