Változásom története

2009 augusztusában az egyik barátnőmmel fogtuk magunkat és lementünk nyaralni a velencei tóhoz. Épp ott volt akkoriban vízimentő az egyik volt osztálytársam (aki mellesleg pasi).

Ő volt az, akivel rengeteg mindent megbeszéltünk, a gondjainkat, stb. Ha létezik fiú-lány barátság a miénk az volt! Már előtte is túlsúlyos, és duci csaj voltam, amikor még egy osztályba jártunk, de igazán se apukám, sem anyukám, sem pedig a többiek nem merték kimondani azt, amit akkor ő. Kisebb beszólások mindig voltak a szüleim részéről, hogy jó lenne kicsit lefogyni, meg hogy lusta is vagyok stb., ami igaz is sajnos. Egyébként hozzá kell tenni, hogy pár hónappal előtte lett vége egy kapcsolatomnak, nagyon fájt, és rossz volt, mivel nagyon szerelmes voltam. Ezután bánatomban kezdtem el enni, azt hiszem. Jöttek az esti nassolások, a több tábla csoki, egyszerűen, ahogy anyukám mondta, bánathájat növesztettem. Ekkor már 91 kg voltam!

Szóval jött ez a nyaralás, már akkor mondtam, hogy én nem megyek strandra, mert hogy nézek én ki, pláne fürdőruhában. Mindig irigyeltem a vékony, csinos lányokat, nekem meg maradt az, hogy nyakig beburkolóztam a törülközőbe!

Aztán egyik este, ahogy ott beszélgettem ezzel a fiúval, véletlenül rátértünk erre a fogyás témára, mivel ő is rengeteget fogyott előtte. Aztán persze rákérdezett, hogy én miért nem teszek valamit, merthogy sokkal jobb lenne nekem, nem tudtam szólni semmit hirtelen, csak bólogattam rá. Aztán egyre durvább mondatok hagyták el a száját, hogy én mennyire lusta vagyok, kövér, nem kellek majd senkinek, nézzek magamra, és hogy úgysem tudok majd lefogyni, még ha akarnék, akkor sem, mert nincs kitartásom.

Akkoriban nagyon fájt, hogy pont ő mondta ezeket, akiben megbíztam, és akivel jóban voltunk, persze én soha nem tettem megjegyzést rá, pedig tehettem volna, hiszen ő is duci volt! Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem sírtam el magamat aznap este. Aztán vége lett a nyaralásnak, és eldöntöttem, hogy azért is megmutatom, hogy igen is le tudok fogyni, és lesz elég kitartásom.

Ehhez 2 hónap kellett sajnos, mire tényleg rájöttem, hogy ennek véget kell vetni, belenéztem a tükörbe és elhatároztam magam. Ekkor már november eleje volt.

Eljött az idő, hogy változtassak magamon.

Egyik napról a másikra elhagytam a fehér kenyeret, a zsemlét, a péksütiket, stb. Alig ettem tésztás ételt, édességet, tehát mindent, aminek magas a szénhidrát tartalma. Nem ittam cukros üdítőket, hanem inkább ásványvizet, teát (azt is édesítővel). Reggelire extrudált kenyeret ettem, vagy puffasztott szeletet, 2 szelet párizsival, vagy éppen egy csökkentett zsírtartalmú joghurtot, virslit, tojást, stb. Ebédre normálisan ettem, persze nem zsíros ételeket, és kisebb adagban (pl. salátát, egy kevés főzeléket, csirkemellet). Délután volt, hogy már nem is ettem, vagy ha igen, akkor egy tojást, vagy egy kefirt, ha nagyon megéheztem, vagy egyszerűen megittam egy fehérjeturmixot.

Szépen lassan beindult a fogyásom, eleinte nehéz volt, mivel voltak rosszullétek, a csökkent szénhidrát miatt, de ez átmeneti volt, később hozzászokott a szervezetem.

Aztán kaptam egy bérletet is egy konditerembe, oda is lejártam heti háromszor, ez is nagyon sokat segített, bár eleinte alig tudtam 10 percet biciklizni, mert nem bírtam a túlsúlytól. Végül is így ezzel a módszerrel havi 4 kg-ot tudtam fogyni, ami egész jó átlag!

Nagyon sokat segített, hogy időközben rátaláltam erre az oldalra, ahol rengeteg sikersztorit olvastam el, és ezek is plusz erőt adtak, hiszen nem voltam egyedül a gondommal. Az előbb leírtakon kívül, amúgy ami még bevált az az update volt, amit bátran ajánlok a hozzám hasonló fogyni vágyóknak! Szóval szépen lassan teltek a hónapok, és már látható volt a változás, sokan dicsértek, és gratuláltak, ami nagyon jól esett, erőt adott, hogy tartsak ki, mert elérem a célom!

Ami sikerült is, mivel fél év alatt 22 kg-tól sikerült megszabadulnom, az akkori 91 kg-ból, 2010 áprilisára 69 kg lett!

Amit máig sikerül tartanom (néha van egy kg ingadozás, de ha feljön, már tudom, hogy adjam le). Bár még egy 5-6 kg-tól meg szeretnék szabadulni, de ezek után már tudom, hogy sikerül, hiszen ha 22 lement, már ez sem lehet akadály! Így visszagondolva hálás lehetek annak a fiúnak, aki ráébresztett arra, hogy meg kell változnom, és büszke vagyok magamra, hogy végül sikerült, és volt erőm változtatni magamon, hiszen minden más lett, feljönnek rám a régi ruháim, megdicsérnek az ismerősök, kérdezik, hogy csináltam, az emberek máshogy néznek rám, párkapcsolati téren is, hiszen csinosabb lettem! Hiszen melyik pasinak kellett volna egy 91 kg-os csaj, manapság úgy vettem észre, hogy a külső nagyon nagyot dob a latban.

Szóval minden magam korabeli fiatal lánynak üzenem, de nemcsak a fiataloknak, hogy kitartás, mert meg lehet valósítani a céljainkat, álmainkat. Minden a fejben dől el, és ez nagyon igaz! Nálam elég volt egy rossz megjegyzés, beszólás, meg az, hogy a hátam mögött mondták, hogy "húú, de el van hízva" ahhoz, hogy eldöntsem, változtatok.

Hiszen ha változtatsz, a külvilág és a környezeted is máshogy néz majd rád, és felfigyelnek rád!