Liza babám pontos érkezése

Szóval január 31-re voltam kiírva, de már az utolsó két hétben mindenki folyton azzal idegesített, hogy mikor fogok szülni. Amikor már az utolsó héten sem történt semmi, már sejtettem, hogy az én kisbabám pontos lesz.

Már január 30-án éjjel voltak rendszertelenül fájásaim, amikre én akkor azt gondoltam, hogy erősek, de nagyot tévedtem. Január 31-én reggel 9-re mentem NST-re, babám nem volt túl aktív, de rendben volt minden, utána a doki megvizsgált és mondta, hogy talán este találkozunk, de ő inkább február 2-re várja a pici érkezését. Akkor már egyujjnyira ki voltam tágulva és látszott a kis hajas fejbőre a kislányomnak. Még mondta, hogy keddre és csütörtökre kérjek időpontot NST-re, biztos, ami biztos.

Ezután anyumékhoz mentünk haza ebédelni, itt is jöttek rendszertelenül a fájások, de aztán egy idő után beálltak 5 percesekre, és majdnem egy percig tartottak. Délután 5-kor elindultunk a kórházba, ahol felvettek, megkaptam a szexi kórházi hálóinget megvizsgáltak, ekkor már kétujjnyira voltam nyitva. Mondta a doki, hogy 2 óra múlva megrepesztik a magzatburkot. Aztán előkészítettek, kértem beöntést is, egyáltalán nem volt rossz.

Elmentem elintézni a "dolgaimat", közben a nyákdugó is elment. Ezután lezuhanyoztam és átkísértek a szülőszobára. Itt rámtették a CTG-t és a szülésznőm be akarta tenni a branült, de eldurrant a vénám. Elment, hogy hozzon vékonyabb tűt, és közben engem elöntött a meleg magzatvíz. Visszajött megnézte, betette a tűt és szólt az ügyeletes dokinak, aki megnézte a vizet, ami sajnos kicsit magzatszurkos volt és megvizsgált, még mindig kétujjnyira voltam nyitva.

Ez volt este fél 7-kor. 7 körül megjött a fogadott orvosom is, addigra már bekötötték a fájáserősítőt is, de addigra kislányomnak folyton leesett a szívhangja. Na azok már fájások voltak, dokim meg csak csavarta feljebb az adagot, nehezen bírtam. Dokim ott volt velem kb. egy órát, addig minden rendben volt, de elmondta, hogy valószínűleg császár lesz, mert nem akarja kockáztatni, hogy valami baja legyen a babának. Ekkor jöhetett be tesóm a vajúdóba. 8 körül ismét megvizsgáltak (ekkor már három doki volt a szobában), még mindig maradt a kétujjnyi tágulás, de a méhszájam nagyon kemény volt, pedig becsületesen ittam a málnalevél teát. Következő terhességnél nem fogom inni.

Orvosom mondta, hogy akkor előkészítenek és császár lesz, mert még kb. 6-8 óra, mire megszületne a baba, de nem akar kockáztatni. Megkaptam a katétert, megittam a savlekötőt, bekötötték a sima infúziót és átkísértek a műtőbe. A műtőben megkaptam a gerincérzéstelenítőt, nagyon féltem a császártól, mert egy ismerősöm annyi rosszat összehordott róla, hogy még a lábaim is remegtek. Felfeküdtem az ágyra, előkészítettek és 20.55-kor kiemelték az én csodaszép 51 cm-es és 3930 grammos „kislányomat”, Lizát.

Az orvos felmutatta a paraván mögül és elvitték rendbe tenni. Közben engem is rendbetettek, aztán visszahozták Lizát és megpuszilhattam. Nagyon boldog voltam, bár nem így terveztem a szülést, de nem tudom, hogy kibírtam-e volna simán megszülni. Persze meg tudtam volna úgy is szülni, mert más is megszülte, de azért nagy baba volt, a feje is elég nagy, szerintem így „jobban” jártam.

Kitoltak a műtőből a szobába és behozták Lizát, mellre tették, de nem volt még tejem, kb. 20 percet lehetett velem, egy-két fényképet csinált tesóm, aztán elvitték melegíteni. Tesómnak is el kellett mennie, és egyedül maradtam. Fél egy körül tolták át a kórterembe.

Hát ennyi az én rövid szüléstörténetem, azóta kislányom már kilenc hónapos és egy igazi hisztis lány lett belőle, akit nagyon imádok.