Selejtes akinek nincs gyereke? (beszélgetés)

Dehogy selejtes miért lenne az.

Az egy másfajta élet,de semmivel sem rosszabb vagy jobb véleményem szerint.

Úristen, dehogy vagy selejtes! Senki nem az. Az sem, akinek azért nincsen mert nem akar, és az sem, akinek az élet hozta úgy hogy nem jön össze! Ha másra nem is, de ez a dolog arra az egyre jó, hogy kőkeményen ki tudod szűrni a kártékony, rosszindulatú embereket az életedből. És tedd is meg, amennyire csak lehetséges.

Nekem egy kolléganőm járta ezt az utat a férjével, mindent kipróbáltak, aztán teljesen feladták és el is engedték ezt a dolgot. Aztán 42 évesen teljesen spontán lett terhes. Nyugis és jó várandóssága volt, egészséges gyönyörű gyerkőcük lett. Csak bíztatásképpen írtam, fiatal vagy még.

Köszönöm!

Sok minden voltam én már emiatt...

Látod, engem azért vonz, hogy a férjemmel legyen egy közös gyerekünk, akit együtt tudunk szeretni. :) Nem mondom, hogy nem félek tőle, mert de, de azért vonz is közben. Olyat viszont nem érzek, hogy ne lenne értelme ha úgy alakul, hogy nem jön össze. Persze lehet, hogy később éreznék, ha kiderülne hogy nem lehet. Ki tudja?

Olyat én is ismerek, akivel gyakorlatilag a gyereken kívül semmi másról nem lehet beszélgetni mióta lett neki. És a kedvencem, amikor többesszámban beszélnek az ilyen anyukák, hogy - már ügyesen kakilunk, meg megyünk az iskolába, stb. :D Én ezeken röhögök. És úgy érzem soha nem tudnék ilyen lenni, de ha igen, valaki lőjön fejbe, már bocsánat. :)

Aki nem egy ősanya típus, és teljes az élete gyerek nélkül is, attól még lehet fantasztikus és szerető szülő. Attól függetlenül is, hogy nem áldozza fel a teljes egyéniségét és teljes életét a szeretett gyereke oltárán.

Köszönöm! Még megpróbáljuk a lombikot, aztán, ha esetleg az se sikerül, én feladtam..

Szerencsére jó életem van, ez az egy fájó pont van benne csak. Azért nem gubóztam be, bár tény, hogy más lettem, mióta ezek történtek velem. De selejtes nem vagyok! :) Senki sem selejtes, akinek nincs gyereke! :)

32 vagyok. A gimis és ált.sulis osztálytársaim 99 százaléka terhes vagy kismama. A fiatal munkatársaim, mióta a cégnél vagyok, szinte mind kisbabásak, terhesek, nemrég szültek...tesómnak kettő van. Sógornőm is szült, pár éve, a harmadik gyerkőcöt. Ő 34 lesz. Elég sok mindenkinek gyereke lett, akivel van vagy volt a közelmúltban kapcsolatom.

Most akkor mit tegyek? Verjem földhöz magam? Nekik gyerek jutott, nekem vetélés, halvaszülés, meddőség, méhenkívüli és társai...ez van! Nem mondom, hogy nem fáj, mert fáj. Főleg a közöny ezektől az emberektől..na mindegy, az élet megy tovább.

Engem egyáltalán nem érdekel a társadalmi nyomás. :)

Csak elgondolkodtatott amit írtál, mert megkaptam pont ezt már mástól is egyébként. Hát ha innen nézzük, akkor nekem nem is kell gyerek, mert nem én ténnnyleg ezzel kelek-fekszek, és abszolúte nem érzem nem teljesnek az életemet, és a férjem se. Úgy érzem jó a kapcsolatunk, az életünk. Én szeretem az életemet, és nem "hiányos". Viszont mégis, hogyan hiányolhatnék egy olyan szerepet és egy olyan érzést (anyai szeretet) amit egyszerűen nem is tudok még csak belőni se, hogy milyen érzés lehet? Hiszen nem éltem még át.

Azt gondolom, hogy teljes élet esetén is jöhet egy baba, és akkor utána persze már mondhatom, hogy nélküle MÁR nem is lenne teljes az élet. :) Nem?

Hát azzal tisztában vagyok, hogy ez egy hatalmas teher, felelősség, és minden felborul/átalakul az ember életben. Egy időre biztosan. Aztán az lesz a természetes, cserébe viszont fantasztikus érzéseket és pillanatokat ad, egy újabb értelmét az életnek. Viszont egyáltalán nem gondolom hogy ez lenne az élet EGYETLEN értelme, mert számtalan dolog van, amiért nekem érdemes sepciel érdemes élnem, és tartalmat ad az életemnek, a gyereken túl is. Ezért én soha nem fogok így kelni. Mert ha azzal nem, akkor kitöltöm mással...

Egy olyan szerepet nem tudok hiányolni az életemből amiről azt se tudom, hogy milyen.

Legalább négy gyerektelen nő van az én gimis osztályomból is.Kinek így, kinek úgy alakul az élete, nem jön össze a gyerekvállalás, vagy nem akar gyereket szülni. Emiatt senki nem selejt.

Eszembe jutott, hogy a munkámban, ahol (anno, a Covid előtti világban) személyes csoportos beszélgetéseket vezettem, az idősebb, ötven körüli generáció tagjai a bemutatkozó körnél, ha gyerektelenek voltak, mindig hozzátették, mintha mentegetőznének, hogy “sajnos nem lehett.”

A fiatalabb, huszas-harmincasok közül volt, aki pedig egyszerűen kimondta, hogy nem terveznek gyereket.

A mai magyar aktuál propaganda arra erősít rá, hogy az élet egyetlen értelme a családos-gyerekes lét, ha nő vagy, szülj, mert minden “normális nő” útja az anyaság.De ez nem így van, ès had legyen már döntési szabadsága a nőknek, pároknak...Senkinek nincs köze hozzá, hogy ötöt szülök, vagy egyet sem.

Nem vagy selejt, ha 31 évesen nincs gyermeked vagy nem is akarsz.

Azért vagy problémás, mert 31 évesen másoknak akarsz megfelelni, másokhoz méred magad. Van neked saját arcod, életed.

Dehogy selejt. Nem mindenkinek való gyerek. Nem is kell mindenkinek szülnie.

Még mindig jobb ezt belátni mint megszülni éa megbánni.