Segítség, az apám hajléktalan lett! (beszélgetés)
Tudom.
Jól tetted. Lelkiismeret ide vagy oda, a kérdés az: hol volt eddig?
Anyámnak 10 éve van élettársa, az elején mindenki úgy emlegette nekem, hogy a mostohaapám. Aztán helyretettem a fogalmakat.
1, 16 évesen már nem voltam gyerek, ha az lettem volna nem szabadott volna szülői felügyelet nélkül hagyni. Hoppá
2, Nem nevelt egy percig sem.
3, Nem éltem velük soha
4, Nincs jó kapcsolatunk
5, Különben is ki ő? :D
Erről ennyit.
A kisujjadat nyújtanád, de majd a karod fog kelleni.
Mindig így faragnak rá a lelkiismeretes emberek. Én megtanultam nemet mondani, a magam érdekében.
Te se hagyd magad! :)
Késztetést nem érzel,épp ezért érzel lelkiismeret furdalást.
Épp ezért magad miatt lenne a legjobb elmenned,ha nem is most,majd valamikor ,amikor úgy érzed.
:)
Osztom.
Én is meg vagyok áldva egy hasonló "apu"-val... ő is "baj"-ban van, de én túlléptem rajta; rajta mint emberen és a lelkiismeret-furdaláson is
Jól esik, hogy ezt írod.
Tényleg nem volt soha, sehol.
Hát akkor ennyi. Azért filózok rajta sokat, csak cselekedni nem bírok.
Végig követtem a hozzászólásokat.
Én nem mennék, az fix.
Hol volt eddig az életedből?
Aggódott ő valaha érted?
Melletted volt, mikor beteg voltál, bánatos, vagy éppen örültél?
Ha a legtöbb válaszod a nem, nincs min gondolkodnod.
Folytasd az életed, ahogy eddig.
Aki akar mocskolódjon, de igazából majd akkor dumáljon, ha a helyedben lesz.
Köszi.
Sajnálom, mint embert, de többet nem érzek. Pedig nem vagyok "antiszociális", csak nem érzek késztetést belülről, hogy menjek.
Az apád sorsa ,nem a te felelősséged.
Ne érezd rosszul magad miatta.
Nem véletlen ,hogy így érzel,oka van.
Lényegtelelen ki mit gondol erről,döntsd el te ,mit fogsz tenni.:))
Végül nem mentünk még el hozzá, halogatom, halogatom, félig-meddig már lebeszéltem magam róla. Lehet, hogy mocsokság, de van bennem egy "fék", hogy jobb lenne nem belefolyni ebbe az egészbe.
Gondoltam, megírom nektek...
Nem tudom.De ő biztosan tudja,ha eszébe jutott.
Én nem vagyok az a "család,mindenekfölött,meg a házasság az szent dolog"típus.
Ha úgy érzi meg kéne hívnia,akkor tegye meg,csupán ennyit mondtam.
Pont így gondolom én is. Szóról szóra. Hatalmas áldozat bárkit odaköltöztetni még egy közeli családtagot nemhogy egy idegent.Mert ez az ember az. Hiába lenne hely de ha végre megvan a kényelmes élet nemrég elkészült ház , rég várt gyerek az intim családi légkört igencsak felborítja .
Annyira igaz hogy mindenki csak a saját életére tud vonatkoztatni ezért a fórumindítónak is azt mondom hogy beszélje meg a férjjel és ha van bármi ellenvetés ne is hívja oda.
Nem tudom ,hogy jött ez ide,én csak a kezdő hsz-t olvastam,és arra reagáltam.
Abból nem az tűn ki,hogy az apja akaszkodna rá karácsonykor,hanem az,hogy a lánya gondolt rá,hogy elhívja.
Az is lehet,hogy az apja nemet mond...
De ha tévedtem és nem ez a helyzet,akkor bocsi.:)
Én úgy gondolom,hogy ha megfordult a fejedbe,hogy elhívod karácsonyra,talán nem véletlenül történt.
Lehet,hogy a beszélgetések,vagy az együttlét közelebb hoz egymáshoz titeket.
Ki tudja,talán éppannyira van szükséged rá,mint most neki esetleg rád.
Ha csak erre a pár napra ,akkor is.
Ha így érzed ,akkor szerintem tedd meg.
Végül is csak pár napról van szó,nem igaz?:))
Nekem nem baj, hogy többféleképpen látjátok a dolgokat, köszönöm mindenki véleményét.
Közben kicsit elvesztettem a fonalat, mert karácsonyi köreimet futottam, meg babáztam, majd olvasgatok.