Az édesapám hajléktalan, mit tegyek? (beszélgetés)
Semmi baj! Megertem az erzeseidet.
--<--@
Jaj,ne érts félre,értelek,és értem a férjed álláspontját is,de ez a helyzet más.
Ne haragudj,nem akartam ingerülten írni,de sikerült,tudod ilyenkor az összes rossz emlék feljön bennem.
Igen, vegigolvastam az egeszet, ezert is irtam, hogy fogalmam sincs hogy lehet jol kezelni egy ilyen helyzetet. De remelem, nem ertettel felre, en nem mondtam egy szoval se, hogy magadhoz kellene venned ot.
Lehet sokat irtam es igy elveszett a lenyeg...
Persze,ha önhibáján kívül került volna ebbe a helyzetbe,akkor úgy érezném hogy segítenem kell neki.
Nem tudom olvastad-e az összes hozzászólást,de ezek után amiket ő tett,és ahogyan ő viselkedett/viselkedik...
Nem hiányzik hogy az én életemet is tönkretegye.
A másik meg,adjak neki pénzt talán?Hogy eligya a kocsmában?Fogadjam be az egy szobás albérletbe?Hogy követelőzzön...kell pénz piára,cigire,hol a hús az asztalról,a főzelék nem étel...stb.
És életem végéig tartsam el?
Tartsuk el?
Mert ő a büdös életbe nem fog dolgozni.
Ne haragudjon meg a világ,de ha lenne annyi pénzünk,hogy egy emberrel többen lehessünk,az a gyerekem lenne!
Nem az alkoholista semmirekellő "apám"!
Most jól felbüffent minden,ahogy valaki előttem írta...
:,(
Kozben megkerdeztem a ferjemtol, nagyon furt a kivancsisag, hogy o mit mond erre, hogy "ha az apad hajlektalan lenne, segitenel-e rajta, gondoskodnal-e rola; szitu ugyanaz, elhanyagolt, amikor gyerek voltal"
Es a valasza IGEN volt. Meg is lepett milyen gyorsan ravagta, mert en kertem volna gondolkodasi idot........ :-)
Szoval, o ezt ugy magyarazta, de hangsulyozom ez az o velemenye, es ezzel nem befolyasolni akarok senkit! hogy a szulonek felelossege gondot viselni a gyerekerol. Gyereknek szinten van felelossege: gondot viselni a szulojerol. Es csak az, hogy az egyik fel visszautasitotta teljesiteni a felelosseget, ez nem jelenti azt, hogy a masik fel is automatikusan "felmentesben reszesul" a masik felrol valo gondoskodas alol.
Na, ez most ugy hangzik mint valami egy ugyved szajabol.... :-)
De mondom, ez csak 1 szempont, az egesz szitut te ismered. En nem is tudom komolyan hogyan lehet jol kezelni egy ilyen borzaszto helyzetet :/ itt mindenki szenved es mindenkinek fajdalmat okoz, meg okozott az apuka az egymasra halmozott rossz donteseivel, hibaival.
Hogy a forum kerdeshez is hozzaszoljak... hat, jo nehez helyzetben vagy! :-( Nagyon sajnallak!
En a "szerencsesek" koze tartozok jo szulokkel, de a ferjemet az anyuka nevelte fel, apja ra se bagozott. Se ra, se a tobbi gyerekere, van egy par... A ferjemnek 3 edes testvere van konkretan ettol az apatol, es az a 3 szemely semmilyen kapcsolatban nincs az apjukkal. Egyedul a ferjem. Neki mindig is hianyzott az apja, es o az egyeduli, aki tartja, mindig is tartotta vele a kapcsolatot. Marmint ahogy felnott es ugy dontott, hogy felveszi vele a kapcsolatot. Hozzateszem, en nem itelem el egyik gyereket se, se azokat akik nem latogatjak, se a ferjem, hiszen ez mindenkinek a sajat dolga ugye.
De az is igaz, hogy a ferjem apukajanak van lakasa, eleldegel a kis keresetebol, szoval egeszen mas lenne a szitu, ha hajlektalan lenne es raszorulna a gyerekei vagy masok segitsegere. Most talan ugy tunik, hogy ez a pelda egeszen mas, mint a tied, es ez igy is van, de a parhuzam az, hogy a ferjem es a testverei is keresztulmentek ugyanazon, mint te, hogy az apuka elhanyagolta oket, nem viselt rajuk gondot. Van aki igy viszonyul hozza, van aki ugy (ferjem). A lenyeg, hogy senki nem donthet helyetted, neked kell felmerned a szitut, mert minden reszletet ugye csak te tudsz egyedul, mi forumozok nem. Es ez egy NAGYON nehez tema :-(
Ez ugy szokott lenni, hogy megtalalja zsak a foltjat...
Csak az a baj, hogy ebben az esetben nem sok remeny van az eletszinvonal javulasara, nem penzre ertem, hanem esszeru, emberi, normalis eletvitelre.
Ebben a néhány mondatban minden lényegeset megfogalmaztál. Azt hiszem, a lelki támogatás bôven kimeríti ebben az esetben a segítség fogalmát.
Az a szülô, aki nem teljesítette állapotbeli kötelességét, nincs joga követelôzni.
Még egy madár is gondoskodik a fiókáiról.
Igazad van, de a segélyszolgálatos nem biztos, hogy bunkó. Ez egy karitatív dolog,
ök önkéntesek, egy tanfolyamot végeztek csak és e gy fillért sem kapnak ezért.
Egy pszichinek több ezer forint az óradíja, ö nem fog ingyen ott ücsörögni pl. éjszakánként.
De lehet, ha más idöpontban felhivod, esetleg egy tapasztaltabb lesz ott vagy kérdezd meg, hová fordulj a gondoddal.
Ne add fel, elöbb-utóbb segiteni fog valaki.
Én ezt megértem..de akkor meddig kell csak ismerkedni? 20-30-40 évig, hogy biztosan minden szélsőségét megismerje az ember a másiknak? Mi van, ha ismerkedik az ember 15 évig, összeházasodik és a 16. évben üt be valami olyan eset, ami szélsőséget vált ki...Tehát BIZTOSAT SOHA nem tudhatsz.
Hihetsz, bízhatsz, remélheted, hogy a másik is úgy él, cselekszik, gondolkodik, ahogy te...remélheted, hogy ismered, remélheted, hogy tudod hogyan reagál majd egy olyan eseményre, ami kőkeményen felborítja a lelkét..remélheted és bízhatsz mindebben..de tudni soha nem tudhatod. Csak gondolhatod azt, hogy te tudod..
A 82es hozzászólásban lévő szomszéd nőt 8 év után elvette a férfi feleségül, gyereket vállaltak és amikor terhes lett a nő, akkor lépett le. Lehet nem volt egyértelmű, hogy 8 év ismerkedés után..bocsánat.
Elvileg azt is tiltja a biblia, hogy a gyereknek mondjuk azt kell néznie, hogy hogy üti apuka anyukát..szóval sztem hagyjuk ezt. Te is írtad vannak szélsőségek, és tudjuk jól, hogy a mai világban egyre több szélsőség van minden területen...
Apukám sajnos 2009-ben meghalt. (Elköszönni azért nem tudott tőle az öcsém, mert éppen iszonyúan be volt lőve tehát nem tudott telefonálni, a temetés utáni halotti toron pedig már begyógyszerezte magát...)
Teljes családban nőttünk fel mind a ketten. Nem mondom, hogy tökéletes szüleim voltak, mert nyilván nem voltak azok, de hogy mindent megtettek ami tőlük telt, az biztos. A szüleim 25 év házasság után elváltak, pontosabban Apu elköltözött, és bár nehéz időszak volt, akkor már rég nem voltunk gyerekek.
Egyébként nekem is ez a sejtésem, hogy itt a személyiségével vannak nagyon súlyos problémák, és erre a drog meg a bűnöző életvitel még rátesz jónéhány lapáttal. A testvérem egy az egyben olyan, mint a nagyapám anyai ágon, ha egymás mellé tesszük kettejük fényképét, akkor simán lehet látni. Érdekes módon a szakmájuk is ugyanaz lett. Hát, nagyapámnak is még anyukám gyerekkorában volt egy időszaka, amikor gondja volt az alkohollal. Túl sokat nem tudok erről, de az biztos, hogy ez nem volt hosszú időszak, és utána helyrejött, nagyon rendes ember volt, sajnos már rég meghalt. De ezek igazából csak találgatások.
Ma egész nap azon vagyok, hogy valami szakmai segítséget kapjak (konkrétan megerősítést arra, hogy jól csináljuk-e amit csinálunk, vagy nem), telefonos lelkisegélyszolgálatokat próbálok hívni, drog stop és hasonlók, de elképesztő módon sehol senkit nem lehet elérni! Egy segélyszolgálattal beszéltem, de azon kívül, hogy elmondtam mi bánt, nem sokat értem el, a hölgy meghallgatott, de bevallottan nincs otthon a droghasználatban, még én világosítottam őt fel, szóval ez bukó.:(
Nem igazán értem ezt a zagyvaságot a vallásról,meg a szabályokról,de én nem vagyok hívő,sőt...mégis nagyon jó házasságban élek.
A vallásokról inkább nem fejteném ki a véleményemet.
És szerintem ha már apám megcsinált (mert ő akart annyira engem),akkor ő tartozik felelősséggel irántam,és nem én őiránta...megcsinált a semmibe,és aztán eldobott magától.Édesanyám életét tönkretette.
Így jártam.Nincs,nem is volt,nem is lesz apám.Mégis itt vagyok.
Ez így leírva mind szép és jó.
Csak a valóságban-gyakorlatban az Istennek se mûködik. Mostanában rosszul lennénk összerakva?? :D
De nem ez a fô kérdés!