Saját verseim! (beszélgetés)
Szar az élet,de itt kell,hogy éljek,
szemtelen emberek,mitől kell,hogy féljek?!
Bűnöz a világ és lopják a pénzed,
szegény vagy ember,meg kell,hogy értsed!
Hidd el,hogy mindent elakarnak venni,
leszarják,hogy olyankor mit fogsz majd tenni.
Rombólsz vagy építesz,kunyhót vagy palotát,
olyankor énekled a magyarok szózatát.
"hazádnak rendületlenül légy híve oh magyar,
bölcsöd az s majdan sírod is,
mely ápol s eltakar..."
A parlament nem más,mint egy ócska kirakat,
dugdossák a pénzt,mint pókerben a lapokat.
De mi ne bántsunk senkit,nem lesz jó vége,
az országnak pénzre van csak itt szüksége.
Nem kell a munkás,a megbízható ember,
vagyunk mi annyian,mint világona a tenger.
Nem figyel rád senki,ha nincs már mit enned,
csak röhögnek a gazdagok,így kell szenvedned.
Látom a szemedben, nem tetszik mit mondok,
de ne várd meg azt,hogy egyszer feltámadok.
Vissza adom neked az életem gyötrelmét,
és én dobom majd rád világnak szemetét.
Mikor esik az eső,és érzed az illatát,
még hallod szerelmed utolsó mondatát,
érzed ölelését még a válladon,
ez kísér majd végig utadon.
Mikor a nap melegíti arcomat,
a fénye szétszórja minden gondomat.
Csak nézem, a felhők kék egét,
s egyre csak dúdolom,azt a szép zenét...
a dallamot,mit a szél hozott el nekem,
néha túl őszinte vagyok,ennyi az én vétkem.
Bízz meg bennem,nincs okod félni,
hisz remélem ez a tűz,még sokáig fog égni.
Lehozom neked a csillagot a magasból,
de tudod te is, nem minden van aranyból.
Lehet,hogy fénylik,és értékesnek látszik,
de lehet csak az érzelmeiddel játszik.
Csak azt engedd közel magadhoz,
ki hasonlít egy angyalhoz,
légy körültekintő,és vigyázz magadra,
nehogy odakerűlj te is a kínpadra.
Ott már nem segít senki,csak veszíteni tudsz
arra se lesz időd,hogy gyorsan messze fuss.
Akkor majd vissza gondolsz a búval teli múltra,
és utoljára még felnézel a holdra.
Látod majd ragyogni,és vágyakozol vissza,
van aki szenved,van aki megússza.
Ne fájjon a lelked,hiába is nyomaszt
az idő,majd meglátod mindent szétporlaszt.
Kár
Félbe élve, vagy félve holtan,
Tán nem emlékszik már egészen,
A vendége voltam.
Félig hívott, vagy teljesen egészen
Vártam a mámort,
A csillanó vágyat a szemében –
Kár volt.
Olyan gyorsan mennek a napok,
észre se veszem,hogy telnek a lapok.
Minden nap írok egy kicsit rólad,
hogy tudjam mitől színesebb a holnap.
Minden nap más,minden nap álmodunk,
semmi sem a régi,hiszen mindíg változunk.
igazából csak félig tudom ...
nem úgy érzem, hogy én is írhattam volna ... inkább úgy, mintha nekem szólna :S
így is értesz? :)