Rosszkedv (beszélgetés)
29. fbb53e1d99 (válaszként erre: 28. - Depike)
2010. febr. 19. 11:47
értem...
28. Depike (válaszként erre: 22. - Fbb53e1d99)
2010. febr. 19. 11:43
Azt hiszem talán abban, hogy pl. nem magamat hibáztatom az anyukám haláláért, hogy attól, hogy megeszem egy tál ebédet, még nem fogok 2 kg-t hízni, hogy ha a párom egy nap csak 1x hív és 3 smst-t küld, még nem biztos hogy megcsal...stb.
27. Depike (válaszként erre: 21. - Inkábbíjász)
2010. febr. 19. 11:42
Annyiban segített, hogy láttam magam kívülről. Segített felismerni, hogy mit miért csinálok, vagy nem csinálok. Én pl. akkor már hetek óta azzal foglalkoztam, hogy ha elmentem vásárolni mániákusan néztem, hogy miben mennyi kalória van, mennyi cukor, vagy édesítő. A párom kezdte azt hinni, hogy lassan bulimiás leszek...
26. inkábbíjász (válaszként erre: 24. - Ametiszt19)
2010. febr. 19. 11:38
Köszönjük!!!! :)
25. fbb53e1d99 (válaszként erre: 24. - Ametiszt19)
2010. febr. 19. 11:38
Baromijóóóóóóóóóóó-DDDDDDDDDDDDDDDDD
24. Ametiszt19
2010. febr. 19. 11:37
Küldök Nektek sok-sok sok jókedvet :))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))
23. fbb53e1d99 (válaszként erre: 20. - Depike)
2010. febr. 19. 11:32
Tulajdonképpen ez elmondható majdnem minden embernél...
22. fbb53e1d99 (válaszként erre: 20. - Depike)
2010. febr. 19. 11:31
A változásoktól én is félek:)
Miben változtál utána?
21. inkábbíjász (válaszként erre: 20. - Depike)
2010. febr. 19. 11:30
És mi van, ha az ember ezeket magától is tudja magáról? Megoldást is nyújt? Segít is, vagy "csak" feltárja lelked bugyrait?
20. Depike (válaszként erre: 16. - Inkábbíjász)
2010. febr. 19. 11:28
Kicsit természetgyógyász, kicsit pszichológus. Azt derítette ki, hogy nekem csak és kizárólag magammal van bajom, az önértékelésem a béka f.. alatt, félek a változásoktól, nem fogadom el magam nőként, stb. Majdnem 3 órát voltam nála, és sok dologra felhívta a figyelmem.
19. fbb53e1d99 (válaszként erre: 18. - Inkábbíjász)
2010. febr. 19. 11:27
igen!-DDDD
18. inkábbíjász (válaszként erre: 17. - Fbb53e1d99)
2010. febr. 19. 11:23
Lélekkozmetikus aki épp nagykezelést csinál?:)
17. fbb53e1d99 (válaszként erre: 16. - Inkábbíjász)
2010. febr. 19. 11:20
felszínre "nyomkodja" a bajaidat:)
16. inkábbíjász (válaszként erre: 15. - Depike)
2010. febr. 19. 11:12
És mi derült ki? Mi az a kineziológus?
15. Depike (válaszként erre: 11. - Inkábbíjász)
2010. febr. 19. 11:11
Ha jobban belegondolok, ez rám is igaz, tavaly emiatt mentem el kineziológushoz, mert ok nélkül törtek rám furcsábbnál furcsább érzések. Sírtam, ha szóltak hozzám, sírtam, ha nem... Aztán napokig vigyorogtam, mint akinek elmentek otthonról.
14. inkábbíjász (válaszként erre: 10. - Süße)
2010. febr. 19. 11:08
Ismerős.Én másfél éve nem kapok munkát. Tipikus érzés a "haszontalan vagyok" "nem kellek sehova" " élősködő vagyok" satöbbi.
Nekem szerencsére legalább a sport megvan amivel leköthetem a fölös energiáimat, remélem neked is van valami ahol kicsit másra tudsz gondolni. Nagyon sokat segít!
13. fbb53e1d99 (válaszként erre: 12. - Izmike)
2010. febr. 19. 11:07
egyetértek..
12. izmike
2010. febr. 19. 11:06
Sajnos erre azt kell, hogy írjam hogy ebből a betegségből nem lehet kigyógyulni, gyógyszerekkel karban lehet tartani, de gyógyítani nem.
11. inkábbíjász (válaszként erre: 8. - Depike)
2010. febr. 19. 11:06
Olyan buta érzések/érzelmek amiknek nincs semmi alapjuk, csak áltatom magam.
Segíteni magamon tudok, ha elmúlnak. És el is fognak múlni, de az se jó. Hogy Zoránt idézzem: "ha múlik akkor fájnia kell".
:)
De jólesik kiírni magamból:)
10. süße
2010. febr. 19. 11:04
Sziasztok,
sajnos nekem már tartósan rossz kedvem van,mivel munkanélküli vagyok,és teljesen feleslegesnek érzem magam. Nagyon rossz érzés.Minden nap -mert sajnos mindennap kapok visszautasítást-sírok mint egy taknyos gyerek.
9. survivor3 (válaszként erre: 1. - Depike)
2010. febr. 19. 11:03
Nekem ilyenkor pénteken a hátam közepén, akár fát is vághatnak. :-)
8. Depike (válaszként erre: 5. - Inkábbíjász)
2010. febr. 19. 11:01
Milyen buta érzések? Valami gondod van? Tudunk segíteni?
7. Depike (válaszként erre: 4. - Izmike)
2010. febr. 19. 10:58
Én is voltam pánikbeteg, 25 évesen... Nehéz volt, nagyon, de meggyógyultam, viszont a hangulatváltozások maradtak, csak már tudom kontrollálni, és nem olyan rosszak, mimt akor.
6. Depike
2010. febr. 19. 10:55
Úgy látom ma nem csak nekem van rossz napom.... Egyébként mostanában ez nem is olyan ritka... De ma kivételesen nagyon-nagyon utáltam bejönni. Lehet már jó lenne egy kis napsütés, egy kis jó idő...
5. inkábbíjász
2010. febr. 19. 10:52
Nekem is el lett rontva a napom pedig jól indult. Azok a hülye ÉRZÉSek és azok a buta buta érzések....:( Mindig beleesek ebbe a hibába, de ez most pláne nem jön jól... :(
4. izmike
2010. febr. 19. 10:51
Szia. Örülj neki, hogy nem nagyon fordul elő veled, nekem 17 éves korom óta pánikdepresszióm van és még a gyógyszerek mellett is sokszor előfordul a hangulatváltozás. Lehet feszült heted volt, 7végén pihend ki magad :)
3. Marjann
2010. febr. 19. 10:51
Nekem sincs. Mondjuk nem is vagyok jól.
2. 9bbaa658f2
2010. febr. 19. 10:50
Ma én is így vagyok,semmi kedvem semmihez.
1. Depike
2010. febr. 19. 10:48
voltatok már úgy, hogy reggel bementek dolgozni és a hátatok közepére kívánjátok az összes kollegát? HOgy senki ne szóljon hozzátok, ügyfél se telefonáljon? Én ma pont így jöttem be, pedig amúgy sokat beszélgetünk, nevetgélünk a lányokkal. Vagy lehet hogy már nagyon pénteki a hangulatom?