Rossz testvérből jó testvérek? (beszélgetés)

sziasztok!

kérdésem lenne....

Van egy fiam 4 és ban egy lányom 20 hós, a fiú nem bánik szépen a kicsivel örök viták és harcok. A fiú részéről,... ez mondjuk kezdet óta így van, kezdek tanácstalan lenni, most már a psziho is eszembe jutott, mert valami borzalom..., meg is veri és nem enged neki semmit, ritkán észlelhető kedvesség és odafigyelés...

Valakinek tapasztalata??

A kettejük viszonyáról szoktunk beszélgetni, valahogy azonban mégsincs jelentős változás.

Én pedig nem akarom ezzel nyaggatni ennél többet.

A gyerkőcökkel egyébként sokat kirándulunk, sütünk-főzünk, még többet kézműveskedünk, kreatívkodunk. Nagyon szeretik. Szoktunk társasozni, együtt játszani, a nagyobbal tanulni, a kicsivel gyakorolni az aktuális dolgokat (jógagyakorlat-ide én viszem őt, logopédiai feladat stb) és nagyon szeretik a különféle ügyes füzeteket. Ezekkel is órákat elvagyunk.

Amióta a pici megvan, vele játszunk, azelőtt a pocaksimogatás és puszilgatás volt a legfontosabb játék. :)

Örülök, hogy azt gondolod ez is elég lehet, bár félek, tényleg kevés az együtt töltött idő..

Anyuka nem akadályozza a sűrűbb láthatást, durva, de majdhogynem örül neki, mert ha nem nálunk vannak, akkor máshova passzolja le őket. Épp emiatt viszont nem megoldható a dolog, mert a másik hétvégét a nagymamánál töltik, akinek szintén hiányoznak (apai nagymama, aki hála Istennek szintén szereti őket és nagyon jó háttér). Viszont az ünnepeket pl. a közelgő Húsvét, nálunk töltik, együtt keressünk az eldugott csokitojásokat :)

A kislány a szüneteket is nálunk tölti és nyáron gyakrabban vannak velünk.

Ő most azon töri a fejét, hogy hozzánk költözik, de kicsit messze lakunk a sulitól..

Szóval gondolod, hogy az idő segít? És a gondokkal a gyűlölködés is enyhül majd a szeretet és a jó példa láttán?

Szerintem pont az igyekezet a szeretet ami változtatni tud kicsit a dolgokon.Ezt a gyerekek megérzik,Ők még nagyon jó ember ismerők,nehéz őket becsapni.Aki szereti Őket azt tudják érzik,mint ahogyan azt is,ha csak megjátssza valaki előttük magát.Szerintem nem kell neked semmi pluszon törnöd a fejed,elég ha jól érzik magukat nálatok,ha szeretettel vannak körülvéve,figyelmet gondoskodást kapnak,szerveztek közös programokat.Ez alatt nem azt értem,hogy állandóan költséges időtöltést kell kitalálni,lehet otthon is együtt lenni játszani,sütni-főzni,kirándulni játszani a szabadban...stb..A lényeg a figyelem a törődés.

Ez tényleg nagyon szomorú,hogy a párod és az exe között ennyire rossz a kapcsolat,ez sajnos nagyon is hatással van rájuk,de ezek szerint erről Te nem tehetsz.Talán ha beszélgetni tudnál erről a pároddal,hogy ha megpróbálná normalizálni a viszonyukat,normálisan kommunikálni a gyerekek miatt,azt értük tennék,nekik tennének jót vele.Szeretni nem muszáj egymást,de a gyerekek örök kapocs ha tetszik ha nem.Ezt meg kellene érteniük,de persze mindkettőnek.Az sajnálatos ha a gyerekek az otthonukban nem azt kapják amire szükségük lenne,de ez ellen te egyedül nem tehetsz.Ebbe csak a párodnak van beleszólása.Sajnos Te egyedül sok mindenben tehetetlen vagy ha nem partnerek a szülők,mert általában nem szeretik az exek amikor az új pár bele avatkozik a gyerekeik körüli dolgokba.Ezért kellene az apukának határozottabbnak lennie,mert Őt nem utasíthatná vissza.De nyugodj meg, a gyerekeknek az is sokat számít Ha Te valóban olyan vagy nekik akit szerethetnek,akire számíthatnak,aki jó példaként áll előttük.Ez is egy stabil háttér nekik,csak nagyon kevés az együtt töltött idő,mert a 2 hetente 1 hétvége sajnos nem sok idő együtt.

Nem lehet sűrűbben találkoznotok?Anyuka akadályozná?A múlt sérelmein nagy ostobaság egy életen át vitatkozni haragoskodni.Hiszen már változtak a dolgok,nem kell együtt élniük.

De végső esetben ha az anyánál rossz helyen vannak a gyerekek,ha bizonyíthatóan a gyerekek kárára van ahogy élnek,akkor lehet kérni a gyerekek elhelyezését az apának a saját otthonában is.

Volt egy hosszú kapcsolatom!Nem vettem észre,hogy kihasznál évekig!Ő győzködött,hogy jól látni ezt,de csak magamat hitegettem...vége lett,és visszagondolva,atyaisten,de igaza volt!Aztán leültünk megbeszélni,és azóta oké minden!

Utána neki volt olyan időszaka,amikor minden hétvégén,meg akarta magát ölni,és én minden egyes alkalommal lebeszéltem róla,győzködtem...semmi nem használt...meguntam,és megmondtam neki,hogy ha gondolja,küldök neki még gyógyszert,hogy hamarabb sikerüljön...akkor tért magához! :DD

Jól elvagyunk! :DDDDD

Minden szombat,vasárnap beszélünk órák hosszat,és segítünk egymáson,egymásnak,mindig! :)))

Épp ma mondta,hogy soha többet nem szeretne elveszíteni! :)

Nekünk így alakult,én sem így akartam!:)

Sosem hallgattam rá,pedig sokszor igaza volt,én meg csak dacoskodtam...Volt valami amiben sok sok évig nem értettünk egyet,mert nem akartam az igazságot elfogadni,de már vége az ügynek,és beláttam,neki volt igaza! :)

A kettejük között kialakult viszony nem csak az anyuka hibája, sajnos mindketten elég hülyén viselkednek egymással.

A jókívánságodat nagyon köszönöm! :)

Jól olvasol a sorok között - sajnos.

A kialakult helyzeten a legnagyobb igyekezetem ellenére sem tudok változtatni, mire a páromat megismertem eléggé elvadult a viszony az exével.

Nem akarom őt ezzel nyaggatni, bár néha meg szoktam jegyezni, hogy a gyerekek érdekében többet kéne kommunikálniuk egymással. De nem is ez a lényeg. Szerintem egyikük sem rendelkezik jó példával, hogy csípőből tudja hogy kell bánni a gyerekekkel. Amióta a páromat megismertem, ő általam, látva ahogy én beszélek, játszom velük, dícsérem vagy dorgálom őket sokat változott. Mégis inkább rám hárul a foglalatosság velük, de ez nekem sosem volt terhes. És annak ellenére, hogy én sem gondoltam, hogy ez az én feladatom volna, vagy hogy bármit el lehet érni kéthetente hétvégén, mégis sokat változtak pozitív irányban. Értékelik, hogy valaki határokat szab nekik, és hogy figyelmet, szeretetet kapnak.

Az, hogy otthon nincsen velük sem mennyiségben sem minőségben foglalkozva, sajnos nem titok a családban, de senki nem tesz ellene..

Ezen nem tudok változtatni én sem. De egyszer ment a tv-ben valami gyereknevelős sorozat, ahol jó trükkök voltak, játékok, szabályok meg effélék, és arra gondoltam, ez a mindenkinek igen bántó gyűlölködés talán finomítható valamilyen módon. Teljesen változtatni már csak ők tudnak rajta, egyszer, ha majd akarnak, ahogy bige is írta. Ha jut ilyesmi eszedbe, azt megköszönném, de más jótanácsot is szívesen olvasok!

Egyébként 2 hetente 1-2 nap nem lehet gyereket nevelni,és főleg ne, az újnak.Ez a szülők feladata kellene legyen,apáé és anyáé.Ugyanis a válás nem változtat ezen a tényen,hogy a gyerekek szüleik Ők ketten maradtak.

Ha nem ez a helyzet,akkor bocs.

Ha jól olvasok a soraid között,Ők elvált szülők gyerekei.Te pedig az új "mostohájuk" vagy.

Hát így még bonyolultabb a helyzet,még nagyobb körültekintéssel kellene viselkedni a gyerekekkel.

Azt is kiolvasom nem tudom jól-e,hogy a párod nincs jóban az exével.Ha így van,ez nagyon nem helyes.Értelmes emberek a válás után is tudnak normális viszonyt fenntartani a gyerekeik érdekében.

Miből gondolod,hogy otthon nem kapnak kellő figyelmet szeretetet?

Nem lehet egyszerű dolguk,ha a felnőttek körülöttük önzőek és ellenségesek egymással.Talán

n ha megpróbálnátok megoldani ezt a helyzetet,és nem egymásra fújni,hanem együtt működni a gyerekek érdekében,akkor változna a helyzet.Végülis egyedül Ők nem tehetnek erről a kialakult helyzetről,rajtuk kívül minden felnőtt aki körül veszi Őket.

A példamutatással nálunk nincs baj, de ez igen kevés kéthetente hétvégén, ezért nem ilyesmire gondoltam, hanem valami trükkre, fogásra, játékra, bármilyen jó ötletre.

Sajnos a másik felével már nem állunk ilyen jól. Nincs velük eleget foglalkozva otthon és még felnőttet is bántó az igazságtalanság, a különböző bánásmód. Én is tudom, hogy innen ered a dolog, de nem tudom, hogy döbbenthetném rá őket, hogy ezért nem ők a felelősek, és együtt több mindenre is képesek.

Szerintem nagyon fontos a jó példa mutatás.Hiába mondják el a gyerekeknek hogyan kell egymással viselkedni,ha teljesen máshogy veselkednek egymással a szülők.Nem tisztelik egymást,nem veszik figyelembe egymás érzéseit kívánságait,sokat vagy durván veszekszenek,irigyek egymással,direkt bosszantják egymást...stb.

Ha a gyerekek az ellenkezőjét látják a hallottaknak tanítottaknak,akkor az nem hiteles a számukra.A legjobb nevelési módszer a jó példa mutatása,abból tanul a gyerek.

Nem mindegy az sem,hogy a testvérekkel hogyan viselkednek a szülők.Igazságosnak kell lenni hozzájuk,soha nem szabad egyikkel sem azt éreztetni többet ér a másiknál,értékesebb nála.Ha egy gyereknek ezt kell éreznie,azzal rengeteg kárt tesznek benne,az önbecsülésébe,ez kihat a viselkedésére a gyerekek kapcsolatára.

szia!

ezek szerint nem a Te gyerekeid.

Lehet, és sajnos fordítva is hallottam már sokszor.

mi nagyon rossz testvérek voltunk. a bátyám átment az utca túloldalára a városban, hogy ne kelljen köszönnie. mindig provokált.

Ma bizton állíthatom, hogy a világ legjobb testvére.

..de ez nagyon változó, és nem ilyen egyszerű. sok mindenen múlik. ..nem mindegy, hogy mitől alakult így.

Hogy lehet rossz testvérekből jó testvéreket "csinálni"? Lehet egyáltalán?? Adott két aranyos gyerek, egy fiú és egy lány, a kislány idősebb, már iskolás, a kisfiú még ovis. Mind a kettő kedves, szeretetreméltó gyerek (ugyan rengeteg sérüléssel), de együtt kibírhatatlanok. Már-már utálják egymást, mennek a direkt szekálások, egymás piszkálása addig, amíg valamelyik sírva fakad. Semmit nem osztanak meg, irigyek egymással.

Nekem is van egy húgom, mi jó testvérek voltunk, mindent elfeleztünk, nem volt gond, ha az egyik a másik játékával játszott, de nem is emlékszem sok "enyémtiedre".

Hogy lehet ezen még javítani?

Van ötleted? Esetleg tapasztalatod?

(Elnézést ha nem válaszolok azonnal, de itt a saját, a 6 hónapos, de mindent elolvasok)

Köszönöm előre is!