Rossz anya vagyok. (beszélgetés)

Igen, ez lenne a legfontosabb.

Valamilyen szinten anyuka is megnyugodna.

Folytatom, mert a telefonom nálam is gyorsabb volt 😊

Nem mindennapi helyzetben kell bizonyítani a ràtermettségunket.

Ki az, aki néha nem fárad el, nem érzi úgy, hogy minden hiába?

Néha a környezet sem túl toleráns.

Leírtak előttem már, hogy kérj segítséget. Neked egy segítő beszélgetés nagyon jót fog tenni.

A gyerek nem cimkezesevel nagyon nem értek egyet.

(Farkasok közé dobják a baranyokat)

Ó, akkor üdv a (magukat néha) "rossz "(-nak képzelő) anyák klubjában !

Mindannyian küzdünk hasonló félelmekkel, hogy nem vagyunk elég erősek, felkészültek, biztosan valamit mi csinálunk rosszul.

Ez nem így van.

Egy nem mindennapi helyzetben k

Ezen nagyon csodálkozom. Az én fiam ADHD-s, ami persze nem ugyanaz, de vannak hasonló elemek. Például az, hogy a nagyon gyakori kudarcélmények a szociális készségek terén elképesztő módon képesek rombolni az érintettek önbecsülését. AZ egy dolog, hogy jár pszichológushoz valaki. DE szerintme nagyon nem mindegy, hogy a problémáára eleve úgy gondol, hogy ő egy szerencsétlen, mindig bajt kavaró, "rossz" ember (vagy bármi hasonló), vagy pedig valaki, aki egy bizonyos állapottal kényszerül együtt élni, amiről nem tehet, és ez az idegrendszeri állapot okozza azt, hogy .....

Arra akarok kilyukadni, hogy a címke és az SNI valóban felfogható bélyegként is, főleg az iskolában. Viszont pontos diagnózissal lehet csak valóban szakszerű terápiákat keresni a számára (a terapeuta nem állíthat fel diagnózist, csak pszichiáter - nem pszichológus, mert ő nem orvos!). Ez Asperger esetében sokrétű, a mozgásos terápiáktól a pszichológiai támogatáson végső esetben a gyógyszeres kezelésig bármi lehet, d e mindenképpen komplexen érdemes kezelni.

Felvállalni nyíltan egy problémát, és ezzel együtt minden létező segítséget igénybe venni a kezeléséhez szerintem jobb döntés, mint elmismásolni a problémát az érintett előtt is.

VÉgül, de nem utolsó sorban, egy szakember által megalapozottan felállított diagnózis a szülő számára is fontos, egyrészt tanulhat az adott állapotról, másrészt csatlakozhat haosnló gyermekeket nevelő szülőket támogató csoportokhoz, végül bizonyos értelemben tisztázza a határokat a szülő felelősségét illetően, hiszen nem a hibás nevelés miatt alakulnak ki ezek a nehézségek.

Szép dolog a hősiesség, de a fiam aspergeres barátjának a szülei nagyon is ügyelnek arra, hogy a fiukban tudatosítsák, hogy aspergeres. Így idővel sikerült elérni, hogy a fiuk jobban tud kapcsolatot tartani, és más tüneteivel is jobban boldogul, mert nagyon intelligens, ahogy az 'aspi-s' gyerekek nagy része is az.

Ráadásul a diagnózis hiánya miatt támogatásoktól is elestek.

Nincs olyan, hogy késő.

Vannak felnőtt autisták, aspergeres emberek, akik magukat diagnosztizáltak, helyesen. Érezték, hogy valami nem stimmel velük, ezért segítséget kértek. Saját bevallásuk szerint, minőségileg változott az életük, pozitív irányba.

Hátha itt is ez a gond, és tudnànak segíteni a kamasz gyereknek.

De azt írtad, hogy "'ami van lakásunk", abba fizeti a törlesztőrészletet.

Miért nem lakik benne senki? Egy lakást üresen hagyni nagy luxus.

Ezek a tünetek az autistakra jellemzőek.

Szerintem indulj el ebbe az irányba is, biztos ami biztos, nézze meg őt egy szakember.

Ezt fogom tenni. Én is úgy vélem hogy külső segítség nélkül nem tudunk egyről a kettőre jutni.

Én borzalmasan tépem magam és érzem hogy ez az önmarcangolás csak lefelé húz. Akaratlanul ezt mutatom példaként a gyerekeimnek is és ezzel őket is lehúzom...

Azt hiszem, az lenne a lényeg tényleg, hogy a múlton ne rágódj többet. Ott, akkor, annyi tudatossággal és lelki fejlettséggel, amennyivel abban az időben bírtál, arra voltál képes. Semmi értelme a "mai eszünkkel" gondolkodni a dolgokon, azon túl, hogy már tisztán látjuk, hogy mit hibáztunk, hogy azt többé ne kövessük el. EZ az utóbbi a kötelességünk. De ha szándékosan, tudva és akarva soha nem ártottál a fiadnak, akkor a "Ki a hibás?" kérdésnek nincs értelme. Lehet, hogy te vagy, lehet, hogy nem, de a fő kérdés tényleg nem ez, hanem hogy itt és most mi a megoldás.

Már most hétvégén érdemes lenne beszélni a fiaddal arról, amit érzel, a vágyadról, hogy segítséget tudj nyújtani neki, arról is talán, hogy te magad sem vagy jól, te sem szégyellsz segítséget kérni. Majd szakemberek elérhetőségét keresni a neten keresztül, mindkettőtök számára, hétfőn pedig telefonálni, és időpontokat kérni. Szerintem ez az első lépés, a többit már ez hozza magával.

Azonos szülők gyerekeit sem lehet összehasonlítgatni, mind más egyéniség...mind másként reagálnak a nehézségekre. A lányomat nem törte meg a helyzetünk, inkább megkeményitette. A fiamat jobban megviseli.

Ma írt egy levelet az apjának. Megmutatta. Nem is gondoltam volna hogy ennyire mélyen érinti a dolog...

Gondolom senki nem úgy indít hogy nomostakkor tegyük szarrá az életünket...

Mindig a legjobbat reméljük, hiszünk abban hogy ha most rossz is, majd javul a helyzet. Van aki gyorsan átlátja a dolgokat és van lehetősége/bátorsága változtatni. Van aki hosszú ideig tűr, remél. Embere vàlogatja...

Értem...

Ahogy írtam, azt hiszem ezek a fórumok azért vannak, hogy kibogozzuk meg tisztábban lássuk a gondolatainkat meg önmagunkat. Ehhez minden hozzászólás hozzásegít.

Igen, a struccpolitika tulajdonképpen kifogásolás. Meg gyávaság.

39-es hozzászólásodba írod, hogy struccpolitikus vagy, itt meg, hogy a lehetőségeket és korlátokat...

A struccpolitika már önmagában egy kifogás szerintem, az meg, hogy szerinted nem volt és nincs más lehetőséged szintén...

Kifogásokat gyártok vagy csak látom a meztelen igazságot, a lehetőségeket és a korlátokat...

Miért véled úgy hogy kifogásolok?

Próbálom behajtani de mivel valahol külföldön van és bem tudom pontosan, hol, nehézkes a dolog.

Én két munkahelyen dolgozom hogy túl tudjunk élni...

Mindig olyan magába forduló volt, már kicsinek is. Nem tudja kimutatni az érzelmeit szinte csak a dühét fejezi ki világosan. Nem tudja "venni" mások érzelmeit sem. Nagyon egyenes, szinte nyersen őszinte. De nem veszi észre ha ezzel megbánt másokat. Egy arckifejezésből, tekintetből nem tud olvasni. Ha mondom neki hogy figyu ezzel megbántottál, akkor megérti.

Elvan a saját világában, ami érdekli azt 200%ban kikutatja, ami nem érdekli azt nem lehet beleverni...