Remény (beszélgetés)

Mar bocs, de ennel nagyobb marhasagot meg nem olvastam...mindamellett, hogy a cikkiro egy pesszimista egyen, a cikk egy nesze semmi fogd meg jol...

Ha nincs remeny es az embernek nincsenek almai, szerintem az eletnek sincs sok ertelme, hiszen ezek visznek elore, ezektol leszunk tobbek.

Mindig kell valamiben remenykedni, ez sajat tapasztalat, nem onamitas. Na de nem ragozom tovabb, nem is tudom ilyen cikket hogy engednek a modik megjelenni, ez csak lehuz, visszarant a semmibe, semmit nem lehet tanulni belole...nonsens az egesz.:((

Nagyon pesszimista ez a cikk hangulata, eléggé nehezemre esett végig olvasni.

Szerintem egyszer valaki nem csak ugy találta azt ki " a remány hal meg utoljára"

Sok rosz történt az életem során de ha nem remenykedhettem volna benne hogy jobb lesz...akkor már halott lennék..most is van egy két nehéz dolog az életembe de ha nem reménykedhetek hogy jobb lesz..mert jobb lesz..:) egyszer..:) akkor inkább most feladom...

Valszeg valami negativ történt veled...ezért haragudtál ennyire meg a reményre...

Reménykedni szabad, sőt kell...csak naivnak nem szabad lenni..és naiv álmokba hinni szerintem az a veszélyes.

Köszönöm:) És remélem, hogy sikerül megoldanod a problémáid , vagy azt ami nyomaszt.

Ha annak a másik embernek sikerült vagy sikerülni fog, akkor Neked is!!!

"...és bízva bizzál!" Tulajdonképpen ez is a remény egy formája...

Reménykedni számomra nem azt jelenti, hogy ölbe tett kézzel várjuk a csodát. Küzdök, és remélem ezzel elérem a vágyam.

Van olyan helyzet,mikor már tényleg nincs remény..

ha Én azt mondanám,hogy van,akkor csodának kellene történnie.

Becsaphatjuk magunkat,reménykedhetünk valamiben,várhatjuk a csodát,de tényleg tenni kell!

"...ember küzdj,és bízva bizzál!"

Egyedül UJ CÉLOK vannak,uj értelme az életnek,amiért érdemes lehet folytatni....

de remélni és várni olyanra,ami/aki nem jön el többé,olyan remény nincs!

Nos...ebben a cikkben van igazság is néhol, de nagy része szerintem nem igaz. A remény jó! Mert ha tudsz reménykedni a legkilátástalanabb helyzetben is, akkor már van elég erőd a győzelemre. Ahol van remény, ott van erő is. És ahol van erő, ott van élet. Illetve szerintem nem lehet kettéválasztani a hitet és reményt. Lehet, hogy nem pontosan ugyanazt jelentik, de a hit a reményre épül. Tehát vehetjük úgy is, hogy a remény egy csíra, a hit pedig a kifejlett növény. Ha nem tudod remélni, hogy az élet jobb legyen, akkor nem fogod hinni sem. Ha nem tudsz hinni az újrakezdésben, nem tudsz reménykedni sem, ez ilyen egyszerű. De ha képes vagy remélni, idővel képes leszel hinni is. Ha pedig képes vagy hinni, már túlléptél a reménykedésen.

Rendben, talán kicsit bonyolultan fogalmaztam, de a lényege az, hogy a remény a legfontosabb emberi tulajdonságok közé tartozik és akár beismered, akár nem, ez is a kirakós egy darabja, ami nélkül nem lehet élni.

Egyébként elég rossz napod lehetett, mikor ezt a cikket írtad...

Nagyon helyes:) Szerintem semmi sem történik véletlenül. Feladatotok volt egymás életében, tanítanotok kellett egymásnak sok mindent ami szép és kellemes, és sok mindent ami fájdalmas.

Igen, a képeid alapján én is látom, hogy van benned erő, méghozzá nem kevés. Ha pedig örülsz egy számodra fontos ember boldogságának, az azt jelenti, hogy képes vagy az önzetlen szeretetre. Ezekkel a tulajdonságokkal bírva biztos Neked is sikerül megtalálni a boldogságot.

Add meg magadnak a lehetőséget a hibázásra is, mert csak így tanulhatod meg használni az erődet.

Egyébként teljesen megértelek, mert sajnos nekem is sikerült fájdalmat okoznom egy számomra nagyon fontos embernek. De tudom róla, hogy erős ember, és meg fog birkózni vele. Nekem pedig meg kell oldanom valamit az életemben, ami már évek óta nyomaszt, de egyedül, az ő segítsége nélkül.

Igen, igazad van. Ő már fel is állt és végre boldog, aminek nagyon örülök.

Most rám vár az, amit anno neki okoztam.

De mivel elég erős egyéniségnek tartom magam, igy én is fel fogok állni. És boldog leszek.

Most még sajnos nem tudok az lenni, de hamarosan rájövök, hogy ami történt velem az talán valahol jó nekem és a legvégén boldogsághoz, lelki békéhez vezet. Legalábbis én bizom benne..

Ha ki akarsz mászni a gödörből, meg kell tanulnod megbocsátani magadnak. A cikk írójával ellentétben úgy gondolom, hogy a remény igenis nagyon fontos, és óriási erőt adhat nekünk. Ez azonban önmagában még nem elég.

Az már nagyon jó, ha tudod, hol hibáztál, mit rontottál el, viszont próbáld meg elfogadni, akármit tettél is(ne csak az eszeddel, hanem a szíveddel is), és tanulni belőle. A legrosszabb, amit tehetsz, hogy haragszol magadra és bántod magadat.

A hozzászólásod alapján arra gondoltam, biztosan komoly fájdalmat okoztál valakinek. Lehet, hogy ennek így kellett történnie. Az, akit megbántottál, fel fog állni, miután kiheverte a fájdalmat, méghozzá sokkal erősebben, bátrabban és bölcsebben, mint volt.

Sziasztok!

Minden embert ér valami rossz,de ahány ember annyi megoldás .Nekem mindig segített a külső jótanács mert amikor belezuhanok a mélybe akkor nincs külvilág csak ha van egy kéz aki kihúz!!!

Amit írtál az nagyon lehangoló szerintem az ember úgy van kódolva,hogy reménykedik még ha ő hiszi,hogy nem.Meg kell próbálni mosolyogni:-))csak mindig egy kicsit meg még egy kicsit addig amíg a szád körbe nem ér.

Aig fáj míg hagyod!És ne vissza felé gondolkodj,hanem ELŐRE!

Mind addig, mig azon jár az eszed ,hogy hogyan volt,nem tudsz tovább lépni.És ez lesz a valóságod is fél év múlva is.

Tudom, hogy nem bántani akarsz.

Én már tudom, hol rontottam el.

És most a sors vissza adta mindazt, amit hibáztam.

De attól még fáj. Minden fájdalom elmúlik, nem sajnálom magam, mert megkaptam azt, amit érdemeltem... de fájni fájhat.

Olvasd el a naplómat(ha érdekel),és rájössz nem bántani akarlak.

Csak fiatal korodat nézve, eszembe jut, én hol is tartottam ennyi idősen!

Ma már tudom, akkor hogy is kellett volna,hogy könnyebb legyen.

De azt is tudom,nem kell átértékelni semmit,meg kell oldani!Azon törd a fejed!

Nem sajnálom magam. Haragszom magamra, hogy naiv voltam ...

És próbálok rájönni, min kellene változtatnom...

Igen, egy két napig sajnáltam önmagam. De az nem segit. Fel kell állnom és újra kezdeni dolgokat, hogy remélni tudjak ismét. De ez időbe telik, akármit is mondasz.

Na akkor neked ezen idő alatt nem jön változás az életedbe!!!

Mert sajnálod magad!!!

Sajnos nem tudom.

Én lennék a legboldogabb, ha tudnám.

Idő!Mire,hogy sajnáld magad?

Rázd meg magad!!!!!Hajrá!!!

Álj fel és húzd ki magad,gyerünk!Szedd össze magad!

Az idő még mélyebre sodor,ha nem teszel valamit!

Idő kell legtöbbször, hogy újra tudjunk hinni és remélni...

A cikk irójának is nyilván időre van szüksége, mig belátja, hogy talán van remény.

Jelen pillanatban én is hasonlóan érzek, mint ő. Talán nem ennyire drasztikusan, de most én is úgy érzem, hogy a hit és remény nem segitettek rajtam. Sőt, a cselekedeteim sem. Ilyenkor tényleg meginog az emberben minden és nem hisz a reményekben...

De mint mondtam, idő kell hogy újra hinni és remélni tudjunk...

Így van!

Ez olyan mint a szenvedély betegek esete,Már elnézést a hasonlatért.

Míg nem ismerik fel,hogy betegek,és ők nem akarnak azon változtatni mondhatsz bár mit,nem fog semmi pozitív változás történni.

Ki kell nyitni a szemünket és hagyni,hogy a szépet és jót is meglássuk!

Ha reggel munkába menet,morcosan mész végig az utcán,olyan válaszokat kapsz és a napod is úgy alakul.De a kapun kilépve mosolyogva köszönsz rá valakire az vissza mosolyog.

Ki kell zökkeni,zökkenteni magunkat,mert még mélyebbre sülyedünk!