Ragadós dédi (beszélgetés)

Jézusom! Nem tudsz kilépni onnan?

Ennél még a zsíroskenyér, krumplistészta menüt is jobb bevállalni egy ideig!

Én tudom miről írsz!

Én öreganyámmal élek (nem én akartam), engem lassan agyvérzésig idegesít. Szerintem más már, összeroppant volna mellette! Én még bírom, de meddig tud egy ember tűrni?

Ha unatkozik, kötözködik! Hála isten már nem iszik, de 2 évig tűrtem az alkoholista életformáját. Azt hiszem, az Isten engem meghallgatott odafenn!

(nem vagyok hívő, de könyörögtem az ég felé eleget)

Nem egyszer jutott eszembe, hogy inkább megölöm magam, de valami mindig vitt tovább...:(

Ötleteket kérek tapasztaltaktól, nem leszúrást olyanoktól, akik azt sem tudják miről beszélek!

Köszönöm!

Köszönöm szépen!

A többi mamával nincs baj, ők "idomíthatóak", ez az egy nem! Mindig a legrosszabbkor hív, mondjuk mostanában másnaponta...

Egyszerűen nem ért a jelzésekből, ha meg mondom mit szeretnénk, megsértődik, de folytatja...és még én érzem magam szemétnek.

Nyugdíjasklubba jár, rejtvényt fejt, tud kötni, varrni, horgolni, de neki folyton társaság kéne!

A többi unokája lerázza, de durván. Nem veszik fel a telefont, 1 évben 1x mennek...

Én sajnálom, de már a falra mászok tőle.

Sziasztok!

Nekem nem tűnik bántónak a ragadós nagyi... Én alkesz nagyinak hívom a mamám, mert az. Cukorbeteg a gyerekem és édességgel akarja tömni. Nem engedem így mindig megsértődik....

Az én igazi mamám tavaj télen halt meh 86 éves volt. Ő tökéletes nagymama volt. Nagyon hiányzik az összes unokájának, dédunokájának, ükunokájának... Csak az volt a vágyam hogy ott lehessen az esküvőmön, hogy lássa, jó helyen vagyok. Még utána is velünk volt 4 évig:) Nagyon szeretem....

De attól még vannak ragadós, alkesz és másmilyen mamák is!!!!

Ahol nem élnek a nagyik és nem kerültek ilyen helyzetbe, amiben a fórumindító van, azok nemigen értik szerintem, hogy tényleg mennyire kellemetlen tud lenni a nagyik/dédik mindennapos jelenléte. Én próbálom szeretni a párom nagymamáját és most, hogy lett egy barátnője könnyebb is. Viszont amíg itt lakott velünk és negyed órára nem tudtam bezárkózni a szobába, mert azonnal jött, hogy beszélgessünk, az igenis borzalmas volt. Mikor kimentem a konyhába és nem tudtam főzni, mert azonnal ott volt, hogy "segítsen", de ez inkább arról szólt, hogy megmondja, hogy hogyan kell csinálni valamit, amit én is megcsináltam már százszor, az kiborító volt. Mikor nem tudtam úgy leülni a WC-re, hogy ne beszéljen hozzám az ajtón keresztül, az kellemetlen volt. Mikor elköltözött és végre csináltam volna a dolgomat, de ehelyett négy órán keresztül kellett vele telefonon beszélgetni úgy, hogy közben arra gondoltam, hogy mikor leteszem a telefont végre, akkor már semmihez sem lesz kedvem, az járt a fejemben, hogy milyen jó lett volna végezni a házimunkával, aztán felhívni őt, beszélni vele egy fél órát tudván, hogy hétvégén majd úgyis találkozunk.

Nagyon jó dolog, ha az embernek van nagymamája, az ember gyerekének van dédmamája, feltéve, ha a dédmama tudomásul tudja venni, hogy az embernek ezer és még egy dolga, tennivalója van és nem tudja minden percét a dédinek szentelni még akkor sem, ha szeretné.

Szia,

Ha az én mamikámból indulnék ki, akkor nekem is bántónak tűnne, de hidd el nem minden dédi egyforma. Az én anyai mamikám volt a tökéletes nagymamák megtestesítője! Őt csak imádni lehetett, mindent úgy tett ahogy a családjának a legjobb, igazi önzetlen szeretettel szeretett, soha nem kért sem visszaigazolást, sem valamit cserébe, Ő csak SZERETETT! A férjem nagyija már teljesen más! Őt is szeretjük, mert a maga módján valószínű Ő is szeret minket...

Tényleg nagyon idegesítő tud lenni, amikor nem csinálhatod a saját dolgodat úgy ahogy szeretnéd és akkor amikor szeretnéd, ráadásul ő mindig jobban tud mindent, teljesen más az életről kialakult kép hiszen általában van majd 50 év korkülönbség.... Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy nem szeretjük őket és ki akarjuk zárni az életünkből, de ha valami nem szívből jön és tortúrának érezzük akkor az előbb utóbb valahogy kibukik és általában ha utóbb akkor az csúnya tud lenni és mély érzelmi sebeket tud okozni. Ezért jó ezt az elején tisztázni, hogy ne bántsunk meg nagyon senkit!

"Ragadós dédi"

Hát, ez nekem picit bántónak tűnik.

Addig örülj, amíg van. Én a 4 nagyszülőmből egy nagymamát ismertem, dédit meg egyet sem.

Szia,

Hú dejavu-m van! Sajnos tuti tippem nincs, csak együtt tudok érezni veled! Én is ilyen "balek" voltam 3 és fél évig míg itthon voltam a lánykámmal! Sőt! Én minden egyes hétköznap átmentem hozzájuk, (apósom miután felnőttek a gyerekei lepattant egy másik nővel, kellett egy lakás ezért apósom anyja - a dédi - eladta az övét vettek egy nagyot és összeköltöztek 4-en: apósom, az anyja, apósom új nője és a gyereke) ha véletlen nem, akkor másnap szemrehányóan megjegyezte: tegnap nem jöttetek...

Majd jött a hétvége amikor is úgynevezett kötelező anyóslátogatás volt, ha ne adj isten vmi programunk volt láttam a fején, hogy nem tetszik neki - szólni azért nem mert szerencsére - szóval én olyan voltam mint egy bolygó hollandi én mentem mindenkihez és még le is b....k ha valami kimaradt.... Amikor a gyerek ovis lett a pénteki nap lett a dédié, ilyenkor nem vittük az oviba, hanem a férjem vitte át hozzájuk én pedig melóból hazajövet felszedtem aztán irány haza! Most 11 éves a gyerek 5-es a suliban úgyhogy nem lehet csavarogni a tanulás az első így mára elmaradtak ezek..... most a sógornőm (férjem huga)van műsoron nála van egy 3 éves és egy 4 hónapos gyerkőc! Na ő már a vidékre költözést fontolgatja, mert a dédi minden reggel 8-ra ott van! 86 éves már ő is gyerek, de ezt ő nem látja, feljön a közértből nem mos kezet, megy egyenesen a kicsihez stb... most, hogy a kissrác ovis, szinte meg van sértődve, hogy nem láthatja, ezért nem is megy mert a kicsivel nem tud mit kezdeni. Mellesleg mikor a kissrác volt kicsi vele tudott mit kezdeni. Persze én is sajnáltam, mert nálunk ő az egyetlen dédi és persze szereti a gyerkőcöket, csak az a baj, hogy az ő sajátos módján teszi, hogy csak egyet említsek tele tömi őket mindenféle édességgel, ha szólunk akkor letagadja, hogy ő nem is ad nekik..... és stikába még jobban nyomja... Na befejezem, mert könyvet is kiadhatnék ebből a 11 évből!

Viszont saját magam sorsából okulva fogadj el tőlem egy tanácsot: Nagyon higgadtan, nyugodt hangnemben, kedvesen közöld velük, hogy most már önálló család vagytok, van saját életetek amiben ők is benne vannak, de akkor amikor időtök engedi! Meg kell értetni velük, hogy ez egy tortúra és a gyereknek sem jó, nektek sem jó. Ne hagyd annyiban, mert csak még jobban a fejedre fognak nőni! Szívből kívánok sok sikert a megvalósításhoz!!!!

Ráadásul közel lakik anyukámhoz...

Fárasztó minden héten a rokonlátogatás. Ilyenkor min. 4 helyre kéne mennünk, ha igazságosak szeretnénk lenni.

Folyton megy. Utazik, rejtvényt fejt. A tesójáékhoz eljár, mégis unja magát. Van 4 felnőtt unokája, abból mi megyünk rsz.-esen, azért mert sajnálom. (De nagylevegőt veszek előtte...)