Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Rácsok mögött fórum

Rácsok mögött (beszélgetés)


13. o.andi (válaszként erre: 12. - O.andi)
2010. márc. 1. 13:47
hmm...tényleg igy volt!!
12. o.andi
2009. okt. 24. 04:57

Férjem volt börtönben,2 évig!!

Utánna belekezdett,ujra az ivásba,csajozásba!!

Köszönet meg elmaradt:-(((

2009. aug. 23. 00:09
Elnézést a helyesírási hibákért:S
10. Ildike91 (válaszként erre: 1. - Bnedora)
2009. aug. 23. 00:07
Szia én erre pont tudok neked válaszolni az én volt barátom akivel nemrég szakitottam a tököli börtönbe van és 7 hónapot vártam rá elég nehéz hozzá kell szokni :S Ha nem tudsz megkattansz ha szerelmes vagy belé akkor nagy gáz van én nem voltam belészerelmes ,csak szerettem és éreztem mellette a hejem ..nem tett súlyos dolgot és régi ügye volt. Utána kikészültem lelki problémák jöttek fel rosszulét pánik beteg lettem azóta nem emberi várni valakire és feldolgozni ,megváltoztak a dolgok elég jól bírtam de sajnos engem kikészitett főleg hogy lelkileg ő is megcsúszott és persze az ugy mén nehezebb:S Én azt mondom az ember kerülje az ilyen hejzeteket nézze jól meg kivel jön össze mert lehet ugy árzi minden rendbe van,de lehet nem tudja mibe vág bele amit lehet nem tud teljesíteni és ezzel a másikat teszi tönkre:S
2009. ápr. 19. 21:28
A férjem börtönben dolgozott.Szállitó őr volt.
2008. szept. 5. 12:56
Sziasztok! Örülök, hogy nem sokan írtatok a fórumba, mert rémelem, hogy kevés az ilyen eset. A keresztfiam azóta kintvan, szerencsére visszavették a régi munkahelyére, így már dolgozik is. Sajnos a lányát úgymond "elveszítette", mert nem mondta meg neki őszintén, hogy pár hónapig miért nem láthatják egymást. A kislány azóta szerelmes, és nagyon haragszik az apjára.
7. 70a5a27405 (válaszként erre: 4. - Bnedora)
2007. nov. 16. 23:47
Hát nagyon szorítok nektek hogy a lányka ne kerüljön azok hatása alá akik az apja ellen akarják nevelni!!
6. macska1201 (válaszként erre: 4. - Bnedora)
2007. nov. 6. 07:07
Leírok neked egy töténetet hátha egy kis reményt találsz benne!6 éve elhagytam az elettársam,10 évig voltunk együtt született 2 lányunk is,akkor 9,és 3 évessek voltak.A nagyobbik lányom hihetetlenűl ragaszkodott az apuhoz,és baromi féltékeny volt a mostani férjemre!Én nem neveltem az apja ellen soha,csak próbáltam elmondani,hogy miért hagytam el,de neki tök mindegy volt,hogy mit mondok!4 évig nem is tudott semmit az apjáról olyan szinten eltünt,aztán tavaly felbukkant,és kezdte elhordani a lányokatnem sűrűn kb 1 hónapban 1x,akkor is csak mozi,vásárlás meg ilyenek!Az idén már feltünt,hogy nekem kellett noszogatni,hogy menjen amikor apu vinni akarta őket,tudtam,láttam valami nem stimmel,de akkor még nem beszélt,nem mondott semmi olyat,hogy baj lenne,azt megjegyezte,hogy apu kicsit elvan szállva magátol,és Ő nem szereti a beképzelt embereket,úgyhogy akkor betudtam ennek.Ám az idén nyáron elvitte a lányokat,úgy hogy ott aludtak nála 1 napot,de az is azzal telt,hogy rólunk faggatózott,és engem akart apu elásni a lányok előtt,és amikor belenézett az apu a lányom telójába,megkérdezte,hogy ki az a fiú aki a [{[{[A HREF=" [link] TARGET="_blank"]}]}]háttérkép[{[{[/A]}]}]en van,majd közölte a lány ,hogy a barátja,na erre apu megmutatta,hogy milyen is valójában,tök bunkó lett a gyerekkel,és akkor bizonyította be,hogy nekem volt igazam!És folyamatosan tolta a lánynak,hogy olyan vagy mint anyád....stb.Én elmontam neki valamit ami a multban történt,mert attól tartottam,hogy apja előbb megfogja tenni,és megakartam előzni,féltem attól,hogy megutál érte,de pont ellenkezője lett,tök büszke volt rám,hogy én olyan is voltam!Szóval ne aggódj,az idő mindent megold!
2007. nov. 6. 05:35
szörnyű lehet feldolgozni egy családnak az ilyet.. először ugye azt feldolgozni, hogy mit tett az illető..
4. bnedora (válaszként erre: 3. - 70a5a27405)
2007. nov. 5. 20:11

Szia!

Nagyon sajnálom, hogy elveszítetted édesapádat, és hogy gyermekkorodban ilyen traumával kellett megbírkóznod. Sajnos az én keresztfiam van most börtönben. Talán megérdemelten, talán nem. Semmi rosszat nem tett, csak olyat találtak nála, amit tilos utcán hordani. Neki is van egy lánya, aki most 14 éves, és sajnos a nevelőapja nem engedi, hogy a családunkkal tartsa a kapcsolatot. Pedig 7 éves koráig a mi családunkban élt. Nagyon az édesapja ellen nevelik, pedig nagyon szereti őt. Remélem, később mindent meg fog érteni, hogy mi miért történt.

2007. nov. 5. 19:22

Nálunk apukám volt, a 80-as évek végén, én 13-14 éves lehettem, és nagyon hiányzott hogy nem volt addig velünk!

Sajnos már 1 éve nincs az élők sorában.

2. aac9aafc80 (válaszként erre: 1. - Bnedora)
2007. okt. 15. 19:56

Nekem apukám volt,pont akkor amikor születtem,és el is váltak,sosem élt velünk.

Aztán 13 éves voltam mikor a 16 éves pasimat lecsukták 20 évre.Szörnyű volt mivel én is hozzájárultam a lecsukásához. Nade a rendőröknek, tán csak nem,hazudok?! Tudta hogy ellene vallottam,annélkül hogy tudtam volna mit tett. Odaadtam a rendőröknek minden cuccát, mindent amit tőle kaptam,nem biztosítottam neki alibit. Később megtudtam mit tett,és mennyit kapot. Soha nem látogattam meg. Nemrég kiszabadult ,nem tudom miért ilyen "korán" és keresett anyukámnál. Jól megijedtem hogy elintéz! A párom meg hülyének nézett!

2007. okt. 15. 19:41
Szeretném megkérdezni, hogy van/volt-e ismerősötök, netán családtagotok, akik valamilyen oknál fogva rács mögé került, és azt hogyan tudtátok feldolgozni, megélni, milyen lelki tramuát okozott ez.

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2025, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook