Pszichodráma tapasztalatok (beszélgetés)

Sziasztok, Én fél éve kezdtem drámára járni, egy barátnőm ajánlotta. Nagyon jók a tapasztalataim vele. sokat segít kívülről látni a problémáimat, szembenézni félelmekkel. Tényleg érzem, hogy fejlődök. Ahová én járok, az havonta egy szombat 9-től 5ig, egy ebédszünettel. Azért ez egy elég komoly és kemény foglalkozás. Nem szórakozás, nem egy masszázs vagy meditáció, ahová csak úgy beugrunk meló után. Elég komoly elköteleződés kell hozzá. Sok a sírás, a nehéz szituáció, az indulatok. De ez kell, mert így tisztul meg a lélek. Szerintem nagyon fontos, olyan drámavezetőt találj, akivel szimpatizálsz és rá tudod bízni magadat, nagyon ki kell tárulkozni, fontos, hogy olyan valaki előtt tedd, akiben megbízol. Ahová én járok, ott nincs folyamatos becsatlakozás a csoportba. Akik elkezdik ősszel, azok járnak januárig, amikor indul az új szemeszter, akkor lehet új embereknek becsatlakozni. A csoport egy meghatározott egység, együtt működik, együtt dolgozik, együtt fejlődik. Aki nem tud beilleszkedni, az előbb-utóbb eltűnik. Ebben a módszerben csak akkor lehet fejlődni, ha az ember be tud illeszkedni a csoportjába, és a drámavezetőit is el tudja fogadni, meg a módszert is, elkötelezett és tényleg hajlandó tenni a változásért. Én már fél év után is érzem a személyiségfejlődést, de a barátnőm 2 év után még durvábban. Szerintem erre minden embernek szüksége lenne. Bár az a legfontosabb, hogy az ember megtalálja a neki megfelelő terápiás módszert. Én ezt választottam, nekem ez bevált.

esetleg valaki azota? engem is erdekelne!!!:))

sőt engem is:)

ez engem is érdekelne...