Pénzt vagy életet?.... (beszélgetés)

A helyedben összeszorítanám a fogam, és maradnék.

Fiatal vagy, most kell megalapoznod az anyagi jövőd.

Véleményem: az ember a munkahelyére elsősorban dolgozni jár és nem kvaterkázni. Nem véletlenül fizetnek meg jól! Ők is tudják, hogy amit végzel az kötött, monoton munka. (Persze, jó dolog a kellemes munkatársi kapcsolattartás, de ha a munka ezt nem engedi meg...)

Inkább letudnám a napi penzumot, aztán gondtalanul lazíthatnék, készülhetnék a másnapra.

Arról nem is beszélve, hogy a mostani helyzetben szerintem egyetlen állami alkalmazott sem érezheti biztonságban a munkahelyét.

na... azóta végiggondoltam a dolgokat, és az a másik, amiről írtam nem hangzik rosszul, mert nem kéne mellette mást vállalni ugye.

a lány, aki említette ezt a munkát, azt mondja nagyon jól érzi magát a helyen és ismeri azokat, akikkel együtt dolgoznék, és szerinte jófejek, és ott csoportban dolgoznak, oldják meg a problémákat (amit a mostani helyen egyedül kell..)

szóval most ez lett első opciós váltási lehetőség, és a TO meg a babák, ill. másodállás csak második a sorban. Holnap, ha megy dolgozni jobban utánakérdez (az sem biztos hogy még nem töltötték be...) és ha tényleg minden így van, akkor sanszos, hogy inkább ott kötök ki..

anyu elég jó érveket is felhozott még pluszban a TO+részmunka ellen... 26 éves vagyok.. kb 2 éven belül szeretnék babát, ha úgy áll a szénánk.. és bizony nem mindegy hogy mennyi lesz a gyes... szóval.. ez is egy elég nyomós érv..

mocskos, csúnya gonosz pénz... de annyi mindenhez kell...

sziasztok, köszönöm a sok segítséget!

nos, az már szinte biztos, hogy otthagyom a jelenlegi munkahelyemet... átrágtuk anyukámmal is.. van pl egy olyan lehetőségem is, hogy egy hasonló munkakörbe megyek, de máshova, ahol nem ennyire szigorú minden.. a munka szintén IT-s segítségnyújtás, de ott pl úgy van, hogy ha ebédszünet van, akkor minimum egy valakinek kell maradnia az irodában, a többiek elmehetnek ebédelni.. a munkaidő fixen 9-f6-ig, és a hívások is pontos időközönként jönnek, ez előre ki van találva... (mondjuk ezt nem igazán értem, valószínűleg nagyon más, mint amiben most vagyok..) és a fizu is hasonló elvileg..

de, csak hogy kiborítsak mindenkit :) nem tudom hogy akarom-e.. a TO mellett kell másodállás, ez tutibiztos... van közöttetek olyan, aki másodállást is vállal? mennyire bírható?

én anno suli mellett ugye babáztam mindig. reggeltől estig "dolgoztam" de szerettem és nem terhelt le annyira mert nagyon élveztem mindent. és amellett, hogy mindig mindenre igent mondtam és rengeteget mentem a babáimhoz, éreztem, hogy "szabad" vagyok.. szóval... azért még mindig dilemmázok... nem tudom mit akarok... rettenet vagyok..

még egyszer nagyon köszönöm, amiket írtatok, ez is segít, akármennyire is bizonytalan vagyok most még..valahol mélyen ez mind hatással van rám.. köszönöm!!!

A végtelenségig nem lehet húzni, ha rámennek az idegeid. Vagyis nem érdemes.

Konkrétan nekem egyáltalán nem baj, ha nem lehet szocializálódni, és az iskolát sem tekintettem barátkozós környezetnek, annak ellenére, hogy bárhol bárkivel szóba elegyedek. Magyarán máshogy értékeljük mi a jó, de hogy az eredeti kérdésre visszatérjek....

Jelenlegi anyagi körülményeimet tekintve próbálnám az időt kihúzni, de mikor érzem, hogy nem megy, akkor otthagynám, mert egy életünk van.

Én nemrég otthagytam a pluszmelón, és beolvastam rohadtul a főnöknek. Hozzáteszem, amíg amíg csináltam kétszer annyit kerestem. Jól döntöttem.

A környékről jó pár példát tudok, akik tényleg jó fizetésért (nem ennyiért én) megszakadtak. Pár év alatt kiégtek, és végül amiért dolgoztak, hogy nekik és a családjuknak jó lesz, a végére sehol sem volt. Nem minden a pénz. Kell, és jó, ha több van, de nem ér meg bármit.

Jelenlegi helyzetemben, én nem kapálóznék. Azért is mert mint írtad, nincs rossz helyed itt. Pici hiba csak annyi, hogy a többiekkel nem beszélgethetsz. Hát ha csak ennyi bajom lenne, már örülnék neki. Egy helyen megkeresel annyit, amiből lazán tudtok még félretenni is.

Másrészről a másik munka mellé, mást is csinálnod kellene. Lehet, hogy mindkettőt szeretnéd, de időben többet elvenne tőletek. Szerintem anyagilag még így sem hozna annyit, amennyit az első. Szerencsés vagy, hogy anyukád besegítene, de szerintem ez neked sem lenne jó.

Én most hagytam ott egy próbaidős melót, mert elviselhetetlen volt. Pedig nagy szükségünk van a bevételre de képtelen voltam bemenni, mert annyira gáz volt. Most úgy néz ki, jobb helyre megyek, anyagilag is jobb lesz, kedvesek az emberek. Igaz nehezebb és keményebb a munka, de én nem bántam meg, hogy eljöttem az előzőtől. Remélem a próbanap után én leszek a nyerő. Nem álmaim munkája lesz, de ez is egy lehetőség.

Szóval lényegében úgy döntesz ahogy neked jó. Én mindkettőhöz kívánok sok szerencsét! :)

köszönöm, bobomama!

okos amit mondasz, és igen, végig fogok gondolni mindent.. egyszerre vagyok beleugrós és ötször megrágós.. tudom hogy furán hangzik, de tényleg. gyorsan lelkesedek, de azért gondolkozom is.. folyton pörög most is az agyam azon, amit írtál.

Szóval abban nagyon igazad van, hogy még új vagyok, és valószínűleg türelmetlen azzal kapcsolatban, hogy jól érezzem magam az új helyen.. és igen, próbaidős vagyok, de már a mostani helyemen is ott vagyok júli 5 óta... és amellett hogy mindenki mosolygós és kedves tényleg ZÉRÓ a kommunikáció..

az ezelőtti helyemen sokkal hamarabb be tudtam illeszkedni, része lettem az egésznek, mert meg tudtunk ismerkedni, tudtunk beszélgetni..

itt volt az első hetemen egy buli pár emberrel.. elmentem, mondván, megalapozom a jó viszonyt velük.. kellemes volt, de semmi extra és semmivel nem hozott minket közelebb egymáshoz..... :(

A TO-s munkahelyre térve a "racionalizáslás" miatt anyukám is óva intett, és ezért direkt rákérdeztem, hogy nem lehetséges-e hogy leépítenek? Azt mondták hogy egészen biztosan kell ember arra a pozícióra, amire mennék.

Hmm... ez az ügyelet-dolog nem tudom milyen gyakran esik meg, ezért nem akarok róla nyilatkozni, nem látok annyira bele, de azért nem hiszem hogy azért mert ilyen előfordul, halálra lenne ítélve bármilyen iroda.. a szállodában, ahol dolgoztam, számtalanszor volt rá példa, hogy csak ott ültünk naphosszat és SEMMI nem történt, mégsem engedtek el minket.. szerintem ez egyszerű emberi hozzáállás kérdése.

azt tudom, hogy nem könnyű manapság jó állást találni.. 7 hónapig kerestem munkát sikertelenül mire jött az IT. viszont szinte azt kell hogy mondjam, hogy ha nagy gáz lenne.. visszavennének.

Annyira nem találnak embert.. (és ez szinte komikus, tudván, hogy mennyien keresnek állást..)

na, mindegy... majd igyekszem még összeszedni a gondolataimat, hogy mi lenne jó.. de azt bevallom hogy erősen befészkelte magát a fejembe a váltás gondolata...

Szerintem három dologért dolgozhat egy ember valahol:

-jó társaság

-jó fizu

-jó feladat

Tapaszatalataim szerint háromból kettőnek meg kell lennie ahhoz, hogy hosszú távon bírni lehessen.

Azért én a helyedben alaposan körbejárnám, hogy a várhatóan közszférában bekövetkező "raconalizálások", (amik nyilván az önkormi választás után lesznek), mennyire fogják befolyásolni az "álom-munkahelyet". Gyanítom, hogy az ilyen "nincs is igazán egy embernyi munka, mert elbírja egy ember is a háromét, elég ügyelni" - típusú helyeknek azért nincs évtizedes jövője. És utána gondolkozhatsz majd, hogy a közszférából hogyan evezz vissza megint egy jól fizető multihoz (ott ugyanis a hr-es az önéletrajzod alapján már kiszűrne). Én a helyedben inkább keresnék egy jól fizető és jó társasággal bíró multit. Vagy várnék még. Azt írtad, próbaidőn vagy. Ennyi idő alatt még nem biztos, hogy reálisan látod a munkahelyedet. Az elején mindenhol rossz, ha nincs eleve ismerősöd.

Szóval én azért azt tanácsolnám, kicsit jobban gondold át, mert nem mind arany, ami fénylik.

először is, köszönöm szépen a válaszokat :)

úgy tűnik, hasonlóképpen gondolkoztok, mint én :)

igen, azt már megtudtam, hogy kapnék kajajegyet is, bérletet sajnos nem. és igen, egyfolytában agyalok, hogy hogy lehetne kijönni anyagilag akkor, ha belevágnék.. Nagyjából úgy kell elképzelni a pénzügyi helyzetet, hogy a TO-n (ha nem baj, inkább nem mondanám, hogy melyik egyetem, még nem is dolgozom ott, és nem akarok senkit kellemetlen helyzetbe hozni..) szóval amit a TO-n keresnék, az pont fedezné a havi kiadásaimat, ami a hitelt és rezsit illeti. ezen felül nem is maradna pénzem.. anyukám besegít, és számított arra, hogy majd nem kell besegítenie, ha ennyire jól fogok keresni..

van egy barátom is :) nos, ő még egyetemista, de van neki is valamennyi bevétele támogatásokból meg segélyekből (állami gondozott) szóval még az is van.. ha ügyesek vagyunk akkor ki tudunk jönni ebből a pénzből.. hozzáteszem, hogy szerintem rengeteg ember jön ki kevesebb pénzből.. nem élünk luxusban, de mindenünk megvan.. és valahol ez már egy luxus...

azt hiszem, mivel nagyon élvezem a babysitterkedést, nem lenne megterhelő egy élvezetes munka után azt is vállalni.. ha mondjuk 3-4szer mennék egy családhoz egy héten, az bőven beleférne nekem, és az hozna annyit, hogy rendben legyünk...

amúgy, ti dolgoztatok olyan helyen, amit nem szerettetek? meddig bírtátok? és hogy éltétek meg, hogy nem sikerült megbarátkoznotok a helyzettel? (mert én egy kicsit szégyellem magam anyukám előtt, hogy ennyire zabszem van a seggemben...)

Hát, ahogy leírtad a második lehetőséget, én is kedvet kaptam hozzá :) Ha létezik ilyen munkahely, ne hagyd ki! Nem mindegy, hogy érzed magad a munkahelyeden, bár igaz, hogy a pénz nagyon sokat nyom a latba.

Az előttem szólók is szépen leírták: mérlegelj, hogy annyi pénzből kijönnél-e. Ha igen, ne gondolkodj, válts!

Sok sikert!

Én tuti váltanék...

A hangulat sokkal fontosabb. :o)

Mondom úgy, hogy évekig dolgoztam közalkalmazottként, tehát pontosan tudom, mit jelent...

Nívea írta, hogy kaphatsz kajajegyet...

Lehet, még akár bérletet is... Az meg már egész jó kis kiegészítés. :o)

Számolj! Ha így is meg tudsz élni, és szerinted a kiegészítő munkával nem hajszolnád túl magad, akkor válts. Fő a nyugalom. De ehhez az is hozzá tartozik, hogy anyagilag biztonságban légy, mert ha mindig ki kell húzni a következő fizuig, de te nem tudod hogyan, az is igencsak tud stresszelni.

Mérlegelj! Én is közalkalmazott vagyok, tudom milyenek a fizetések, de lehet, hogy ott kapnál kajajegyet. És az már megintcsak nagy előny lehet a döntésnél.

Szia!

Én biztos a 2. választanám, hiszen a pénz nem boldogít, de a stresszmentes, jó hangulatú munkahely és a barátok igen:)

Szia!

Nyilván a pénz is mérvadó, viszont ha a kevesebb pénzből is kijönnék, én inkább váltanék. Azért az életem java részét a munkahelyemen töltöm, és nagyon nem mindegy, hogy milyen körülmények között. számomra nagyon fontos a légkör, hiszen ez kihat a nap maradék részére is bőven. Meg aztán el lehet kezdeni keresni mást a TO mellett, sikerülhet nagyobb pénzért ugyanolyan jót is találni :)

sziasztok!

kíváncsi lennék a véleményetekre egy témában, ami az elmúlt napokban foglalkoztat.. jobban mondva a dilemmámmá vált.. Arról van szó, hogy váltsak-e munkahelyet felepénzért, de garantáltan jó hangulatért...

Jelenleg IT helpdesk-ként dolgozom egy multicégnél, nemrég kezdtem, még próbaidős vagyok, de az utóbbi napokban erősödik bennem az érzés, hogy nem ezt akarom. Röviden leírva: tökjó, hogy használhatom a nyelvtudásomat, jó a fiatalos környezet, a vállalati kultúra, az emberek kedvesek. És ha tovább maradnék megindulna a visszajelzés is, hogy hogyan dolgozom, ami fontos nekem. A pénz elképesztően jó. ebből tényleg ki lehet jönni.

DE: nehezen viselem, hogy nem nagyon van lehetőség szocializációra, hiszen egész nap telefonokat kell kezelned.. és ezt értsd szó szerint. Egész nap a fejeden van egy headset és bármikor jöhet a hívás.. így senki nem kezd el beszélgetni senkivel.. vagy hívásban van, vagy mindjárt jön a hívás alapon.. gyakorlatilag egész nap egyedül vagy, csak éppen egy csomó ember között vagy egyedül.. szintén nehéz megszokni, hogy napközben végig nagyon durván kontroll alatt vagy. 3*10 perc és 1*30 perc szüneted van, amit kb stopperrel kell nézned, mert ha túlléped, az lehúzza majd az értékelésedet... a szüneteken kívül pedig a géped előtt ülsz mondhatni "pórázon", hiszen a headset drótja talán ha másfél méter... szóval.. oké hogy nagyon megfizetik de ilyen körülmények között nekem végtelennek tűnik a napi 8,5 óra..

a másik lehetőségem: egy barátnőm az egyik egyetem TO-ján dolgozik. közalkalmazott, ergo nyilvánvalóan szar a pénz. (a mostani fizumnak a fele, tényleg.) viszont nagyon jó a hangulat, nagyon rendes a főnökség. nem szakadnak meg. persze, vannak húzósabb napok, de alapvetően ez a szorgalmi időszakok kezdetére korlátozódik, egyébként meg nem különösebben fárasztó. nagyon rugalmas minden, ha el kell menned orvoshoz nincs belőle balhé, ha nincs meló, megkérdezik ki marad "ügyelni" és el lehet menni. 8-4ig meló, pénteken fixen csak 2-ig. Garantált, hogy jól érezném magam, a barátnőm is ott van, az ő barátja is ott dolgozik, akit szintén ismerek, velük lennék egy irodában. és biztos, hogy megkapnám az állást.

ja igen, és nyáron még kb egy hónap fizetett szabijuk is van, mert nincs TO.. csak egy kis háttérmunka... emellett biztosan kéne vállalnom valamit, mivel 2004 óta babysitterkedtem, erre gondoltam.. nagyon szívesen csinálnám, és ha lenne egy fix családom, pénzben is helyben lennék..

(lakáshitelem van, ezért mindenképp fontos, hogy egy bizonyos összeget megkeressek..

Kíváncsi vagyok a véleményetekre, hogy ti hasonló helyzetben mit választanátok? a sok pénzt, de nem annyira tetsző munkahelyet, vagy a kevesebb pénzt, de nagyon jó hangulatú munkahelyet, ahonnan vidáman jöttök haza?..

mit gondoltok?