Párod elvesztése után, mennyi idő múlva kezdtél egy új kapcsolatba? (beszélgetés)

:D

nem azt mondtam,hogy öreg,hanem hogy idős..Középkorúnak mégsem mondhatom a 60 éveset-az én vagyok,a harmincas..

A nyugdíjasklub,ahová anyukám jár,pont nem iylen..az unokák és a betegségek valóban téma,de mellette a főzés,a kézimunka, és kirándulnak az országban,meg a gyógyfürdő,és van táncdélután..szóval nem az elfekvő előszobája a nyugdíjasklub,hanem pont azok mennek oda,akik még élni szeretnének.

A fürdő meg pont oylan,h anyu is mindenféle emberrel beszédbe szokott elegyedni,oda sem csak betegek és idősek járnak.

A fiatalosabb 60 éves meg nem ide ír,hogy magányos,és kér tanácsot,hanem eljár túrázni,meg salsázni,meg színházba,és pasizik,ahogy neki jólesik:)

Szia!

Néha úgy érzem, hogy a hatvanéves embereket "leírják" öregek. Öreg az országút. Nem vagyok még hatvanas, de fiatal sem. Úgy gondolom, ha megérem, hogy hatvanéves legyek nem az lesz az életcélom, hogy nyugdíjasklubban megbeszéljem volt-e székletem, vizeletem, megnézzem Juliska néni unukájait századszorra, megbeszéljem melyik vérnyomáscsökkentő a hatékonyabb. Lehet, hogy furcsa szerzet vagyok, de én nagyon jól megvagyok a harminc évvel fiatalabbal is és a negyven évvel idősebbel is. Meg is őrülnék, ha csupán olyan emberekkel tartanám a kapcsolatot akik egyidősek velem. ..ha egyszer mégis muszáj lenne így elszeparálódnom, inkább lőlenek le.

Szia!

Én is pontosan abban a helyzetben vagyok,mint te ,csak az én férjem 2 éve halt meg.Mostanában én odáig jutottam, hogy nem jó egyedül,de ugy érzem ,még mindig nem tudnék senkit elfogadni,max beszélgetni, barátkozni de ez nem elég egy kapcsolathoz.Mindenki másként éli meg,de mig büntudatot érzel,akkor még várj.

menj el nyugdíjasklubba,vagy vallásos gyülekezetbe,vagy érdeklődj a helyi művházban,családsegítőben,hogy miylen programokat ajánlanak idősebbeknek.Gyógyfürdőbe is érdemes elmenni,egyedül is,nyugodtan,ott mindenki ráérős,és beszélgetni kezdenek az emberek..anyukám 60 évesen simán elment egyedül,és hol ezzel,hol azzal jól elbeszélgetett.

És a könyvtár is jó program.

van állat a háznál 3 kutya egy cica.

A cica a párom halála után kb 2-3 nappal szegődött hozzám az utcán...

Azóta az mindég ott dorombol esténként..imádom is, mert sokat segít, hogy az ember lelkileg helyre jöjjön.

A puli kutyák meg olyanok mint az emberek,sőt..nem lehet őket hasonlítani semmihez.

Beszennyezni nem fogod az emlékét, az 100% hiszen az életnek menni kell tovább, Te még élsz, a férjed sajnos már nem. Amit az élet még ad azt használd ki, ne temesd el Magad!

Nehéz ismerkedni még fiatalabban is, egy próbát megér a találkozás, majd eldöntöd érdemel-e többet.

az igazi kérdésed ki mennyi idő alatt heverte ki, édesapám 40 évesen lett özvegy, lassan 80 lesz, de ő sosem nősült meg, de akkor ő azzal indokolta, hogy nem akar mostohát a gyerekeinek, később meg már megszokta, hogy egyedül van.

Sok szép évet kívánok még Neked!!

Nem szeretnék én férjhez menni, mert örülök a függetlenségemnek.

Csak most kicsit furcsa, hogy nincs kit istápoljak, a páromat a nap 24 órájában gondoztam..el fáradtam..és én sem vagyok egészséges, hisz a két vesém tropa.

de a gyerekeim szerint és az ismerősök szerint egyedül se jó..

És nem érzem magam egy befásult embernek..mert egyedül is elvagyok...de vannak pillanatok amikor..nagyon jó volna beszélgetni valakivel...se szüleim nincsennek már sem testvérem...így nagyon nehéz

De már ez egy félsiker, hogy itt tudok beszélgetni.

Biztos vannak itt még hasonló helyzetű emberek.

Az a helyzet, hogy barátnőim nincsennek, mert eddig nem volt időm erre.

Most, hogy páromat sem ápolgatom, itt maradtam egyedül..igaz van két gyermekem...de a fiam sokat dolgozik, lányomnem itt él.

éslefoglalom magamt, mert virágokat árulgatok...de itt a tél egyre hosszabbak az esték...szívesen mennék kirándulni..de egyedül nem merek menni.

Remélem, hogy itt a fórumon estleg találok magamnak olyan emberket, akik debreceniek, és szintén...egyedül vannak.

Az a helyzet, hogy barátnőim nincsennek, mert eddig nem volt időm erre.

Most, hogy páromat sem ápolgatom, itt maradtam egyedül..igaz van két gyermekem...de a fiam sokat dolgozik, lányomnem itt él.

éslefoglalom magamt, mert virágokat árulgatok...de itt a tél egyre hosszabbak az esték...szívesen mennék kirándulni..de egyedül nem merek menni.

Remélem, hogy itt a fórumon estleg találok magamnak olyan emberket, akik debreceniek, és szintén...egyedül vannak.

Nem voltam hasonló helyzetben, de hidd el a lelked nem hazudik. Ha még úgy érzed, hogy beszennyeznéd az emlékeket, kellemetlenül éreznéd magad, akkor várj.

A konkrét pasikeresés helyett esetleg járj el olyan helyekre, ahol vannak férfiak is.. kávézó a barátnőkkel, ilyesmi. Ha tudsz kötetlenül beszélgetni velük, esetleg benned sejlik fel az érzés, hogy akarsz valamit, felkelti valaki az érdeklődésed, akkor hajrá! Csak hallgass a szívedre! Sok sikert és gyors lelki gyógyulást!

sziasztok elvesztettem a páromat májusba, nagyon nehezen lépek túl ezen..mindég várom haza, pedig tudom, hogy ő már soha nem jön vissza.

de egyedül sem jó, nemrég ajánlottak nekem egy férfit..beszéltem vele telefonon párszor, de már ettől is bűntudatom van..

de azt is tudom, hogy 58 ik évesen egyedül sem jó...egyedül hova menjek?

de félek egy új kapcsolattól...mert a párom emlékét sem szeretném be piszkolni egy úkj kapcsolattal.

Szeretném ha tudnátok ebben tanácsot adni.

Olyan nehéz ez.

van köztetek olyan aki hasonlóan helyzetben volt?