Párkapcsolati szakítás 65 év felett (beszélgetés)

Itt az idő, hogy megpróbáld.

Sok előnye lesz. Nem kell senkihez alkalmazkodnod, akkor és azt csinálsz, amit csak akarsz.

Hallottam.

De mivel a f.i azt írta, hogy nagyon messze élnek, valószínűleg külföldön, ez nem opció.

Gondolom sem ő, sem a gyerekei nem szeretnék. Élik a saját életüket. Így van rendjén.

Az adatlapomon ez a mottóm:

"Ha mindig azt fogod tenni amit mások elvárnak tőled, az utolsó napodon elmondhatod:

-Mindenkinek tetszett ahogy éltem, csak nekem nem."

Igen, én szeretnék változtatni, mert nem érzem magam jól a kapcsolatban, de mással sem szeretnék

már együtt élni, viszont a 65 évem alatt soha nem éltem egyedül.

Látod kedves FI, ahány ember, annyi stílus, más-más életszemlélet és válasz. Én, megértettem a gondodat! Tanácsot adni nehéz, mert " nem jártam még a Te cipődben." (Talán, ha meglesz a prioritás, akkor az élet bármely szegmensében találkozhatsz a boldogsággal.)

Aztán az első blikkre flegmán odadobott véleményt, és a "kiad majd egy pohár vizet" is ugord át!

(Szerencsére meg is válaszoltak rá a jóérzésű emberek!)

Te jól csinálod, mert hagyod önálló életet élni a gyermekeidet. Nem lihegsz a nyakukba a gondjaiddal. Sőt, olybá tűnik, nem panaszkodsz a magány miatt sem, hogy ne érezzék azt "lelki zsarolásnak."

Aki viszont azt hangoztatja, hogy szeret egyedül élni, az még önmagának is hazudik. Álságos, képmutató és bizonyára nem is boldog az ilyen ember?! Csak a szép arcát akarja mutogatni! Szerintem.

Vigaszként mondanám - bár gyenge vigasz! -, hogy ha a gyerekek a közeledben élnének, akkor sem lenne izgalmasabb az élet! Hiszen Ők, aktív dolgozók! A mai világra a rohanás a jellemző. És a mai fiatalok sokkal többet rohannak, mint anno, a mai idősebb korosztály. Akik régen pedig még a "szendvics" szerepet betöltötték. Akik szaladtak a fiatalokhoz, öregekhez is helytállni.

Most már hiába kedvez az a fránya idő, és nem dirigál már! Hiába iIdő milliomos" az ember! Sokszor már vagy betegség állja el az utat, vagy már nincs hol-, kinek-, hová rohani, segíteni?! Marad a társtalan magány. ( Nem, mintha a társas magány jobb lenne)

Node az öregség is lehet szép! Meg is becsüljük! Sajnos, sokan nem is érhették meg. Ezért örülni kell minden percnek! És remény is van mindig! Ha nem jön szembe velünk, menjünk eléje! Szívből kívánom Ella, hogy találd meg magadnak, a számodra legkedvezőbb megoldást!

( És! " Most vigyázz, hogy jól csináld, Most örülj, hogy szép a nyár!" :)

Azt neked kell tudnod, hogy az "új életedben" mi a prioritás.

Ennek alapján tudsz változtatni.

Leírta, hogy a gyerekei nagyon távol élnek.

Hogyan lógna a nyakukon?

Ez aztán az érv!

Akinek meghal a párja, annak ki ad egy pohár vizet?

Szerintem minden témában lehet és érdemes tanácsot kérni. Az ember elolvassa és mazsoláz belőle, ki, ki élethelyzete, lehetőségei, akarata, kedve szerint. A véleményekből majd kibontakozik a sajátja.

A FI-nak van lakása, önálló keresete, remélhetőleg meg tud állni a saját lában, önálló életvitelre alkalmas a többi meg jön magától.

Mi a gond?Mi nem kerek a helyzetedben?

Hobby? Tánc, torna, természetjárás, kézimunka,háziállat,önkénteskedés? Ezek közül egyik sem áll közel hozzád?

Gyerekeid gondolom külföldön élnek.

Még annyi, hogy én 67 évesen is örömmel fogadok minden változást. Bár az eddigi tapasztalataim alapján senkivel nem élnék már együtt. Viszont a változások gyönyörködtetnek, főleg ha pénzem is van hozzá. 😀

A változás életünk természetes rendje. Nem kell neked se félni tőle, főleg ha mostani kényelmetlen helyzeten akarsz változtatni.