Párkapcsolati súrlódások, avagy hogy tartsuk életben a szerelem lángját a szürke hétköznapokban... (beszélgetős fórum)

en sosem hergelnem a lanyokat az apjuk ellen de a nagylanynak rosszul esik hogy az apja kisetalt az eletebol

nem ugy de a mindennapi eletbol

figyelek rajuk nagyon

szeretem oket

miattuk lett a ferjem elhanyagolva reszben

nekem legalabb itt vannak ok

sokat fogytam

valtozok kivul belul

nagyon kedvesen irsz

koszonom

remenykedek es bizom abban hogy a dontese nem volt hiabavalo

majd kialakul

csak a gyerekek miatt vagyok egy kicsit kiborulva mert latom a nagylanyomon,hogy megviseli hiaba mondja ,hogy jol van

o 12 eves

a kicsi 5 eves es valahogy jobban birja

erosebb talan

de azert most magamat akarom osszerakni

jarok tornazni es baratnozni

szoval elvagyok de faj a dolog

sajnalom,de en mar nem hiszek benne ,hogy akar csak 1 kapcsolat is mukodhet

most nem vagyok tul jo velemennyel semmirol

meg tul friss nekem,amugy pedig optimista vagyok

en feladtam mindenemet erte,talan ez volt a baj

az eletemet adtam neki erre 17 es fel ev utan kozolte hogy nem szeret

2 gyerek akik itt maradtak velem es ok is erzik a valtozast

rajtuk is csattan az hogy az apjuk mar nem akarja megoldani a problemat es elment

nincs jo tanacsom

33 vagyok es egy vilag omlott bennem ossze

tudom nem vagyok egyedul de akkor is

olvastam, h mi történt veled, és nagyon sajnálom! Már, ahogy leírtam, nálunk is (nagy) gondok voltak, most lecsillapodtak...jobban odafigyel rám a párom mint valaha, úgy érzem!

Amúgy sok mindenben hasonlítunk: egyformán szükségünk van a testiségre, közeledésre, szeretetre, együtt társasjátékozunk, sétálunk, vagy éppen tervezgetünk.

Ő egy olyan családban nőtt fel, ahol apuci volt a főnök, anyucija nem ügyelt arra, h kissé összeszedje apucit. A férjem is olyan impulzív, hirtelen haragú. ugyanazokat a viselkedési mintákat utánozza mint az apja. Én ezeket próbálom kiverni belőle!

Szerinted, mint tapasztalt nő, van remény rá? Én azt tudom, hogy az apja viselkedését nem találja jónak, sőt, tudja, h tőle vette át, s azt is, h fejlődni akar.

szerintem ez nem gond

marmint ha szetszort vagy

de azert en mar megjartam ugyhogy a kulombsegek elobb vagy utobb bajt hozznak az emberre

sajnos tapasztaltam

ismerős:) nálunk is így van. Egyke: kissé magának való:P és rendben szeret tartani mindent, sőt legutóbb attól akadtam ki, h elvette az ingét, hogy ő vasalja ki, mert én kissé gyűrődötten hagytam. Annyit ért el vele, hogy ott hagytam, hogy vasaljon egyedül s elfoglaltam magam mással. S megmondtam már neki többször is, ha csinálok valamit ne mind álljon mögöttem (mert ugye kommentál), mert akkor övé a rongy vagy bármi, amit a kezemben tartok:)..amúgy a szerencse az, hogy tényleg odaáll, besegít takarításban, főzésben.

Amúgy én is szétszórt vagyok, mint te:P...s szerintem mindig az is maradok:)

en ugy gondolom,hogy neked kell a hozzaallason valtoztani,jobban megerteni ot is

nehez egy parkapcsolat

most mar en is tudom

nagyon aranyos vagy

koszonom

sajnos neha nem jo a dolog de neha megkonnyebbulve erzem magam

ingadozik a kedelyallapotom,de amugy jol vagyok

meg friss a dolog hozza kell szoknom

15 eves korom ota melettem volt

ezert nehez nekem

Van még egy kérdésem hozzátok. Van valakinek olyan "gondja", hogy a párja rendmániás és maximalista. Néha ez nagyon jó, mert o két lábbal áll a foldon (én eléggé álmodozó és néha szétszórt vagyok) de néha ez egy átok, mivel o olyan tipus, hogy ami a szívén az a száján, így mindent azonnal kimond. Én meg persze nagyon érzékeny vagyok, azonnal a szivemre veszem. Ilyenkor kiborulok, osszeveszunk és haragszom az egész világra. Párom persze utána bocsánatot kér és nem érti miért haragszom ennyire, hisz o nem bántani akar, csak a véleményét mondja, én mégis nagyon magamra veszem...

Van valakinek hasonló tapasztalata???

nagyon koszonom

probalok optimista lenni amennyire most lehet

majd kialakul csak az a baj hogy az elet megy tovabb es ha ra is jon mar keso lesz

ezt nem gondolta at szerintem

koszonom neked

mindenki ezt mondja neki is hogy nem jol dontott,de o most hajthatattlan

en is sajnalo

Sziasztok. Orulok, hogy ennyien itt vagytok. Bocsi, tegnap nem voltam gép kozelben, apóst vittem orvoshoz.

Eggyet értek, hogy néha kell, hogy csak kettesben legyunk. Nálunk sajna ez nagyon ritkán jon ossze, mert anyuméknál valahogy nincs el a kicsikém, néha a sógornomhoz viszem, náluk nincs vele gond, nem sír utánam.

sajnos problemak mindig vannak es csak akkor oldhatok meg ha mind a ketten akarjak

kulonben valas

nallunk en akartam megoldani o mar nem

koszonom

nagyon szenvedunk mind a kettem de o igy dontott en meg elfogadtam

elengedtem

elje csak az eletet

de ne higgye hogy mashol nem lesznek problemak

amugy joban vagyunk es mindent megbeszelunk

de mindenki ugy gondolja hogy elete legnagyobb hibajat koveti el

nem tudom

talan

de lehet hogy csak jot tett mindkettonknek

majd az evek megmondjak

szia!

hát nem! de valahogy el se tudom képzelni hogy ha két ember ilyen sokáig együtt él, mégis mi hozhatja el azt hogy azt mondják egymásnak vége...??

rég nem éltek jól? nem megoldható már?

tegnap este megint átrágtuk magunkat a témán.

megértem, most már jobban!!

arra jutottunk várunk még, amíg ő is 100%an nem szeretné.

igen sokszor nehéz egymásra figyelni gyerkőc mellett, de ha érezzük hogy na most elég, akkor a gyerkőc egy pár napra megy a mamiék, és akkor csak egymásra tudunk figyelni.

ilyet elsőnek nyáron csináltunk, nyári szünet volt az oviban, és mivel mind a ketten dolgozunk, nem tudtuk a gyerkőcöt megoldani, hát ment. én féltem tőle, milyen lesz kettesben... de akkor jöttem rá, hogy igenis kell ez egy kicsit mikor csak ketten vagyunk.

azóta hogy úgy érezzük távolodunk jöhet egy kis szabi:)

úristen!

Fel a fejjel, és sok erőt kívánok neked!

De lehet jobb így, nem?

Szia

engem 2 hete hagyott el a ferjem azzal a szoveggel hogy mar nem szeret csak mint baratot

15 eves korom ota vele vagyok

most vagyok 33

2 gyerekunk van

12 es 5 eves

szerinted???????

elobb utobb a problema beekeli magat a hetkoznapokba