Párkapcsolati krízis, van erre megoldás? (beszélgetés)

Pont erre gondoltam én is. A 80 km-t kb. megfelezni, és ott bérelni egy 2 szobás lakást, a munkahelyeket nem feladni, a két ház is megmarad. Ha csak az egyiket adják ki, abból kifizetik az albérletet. Talán hónapokon, fél éven belül kiderül, tudnak-e, akarnak-e együtt élni ?

Hétvégén mehetnének a férfi házába, be lehet fejezni az építkezést, közben FI jobban megismerné a párja anyját, nagymamáját, mennyire tudna kijönni velük, ha mégis egyszer gondolkodna azon, odaköltözik-e a párjához.

40 km-ről még ha nem is kényelmesen, de el lehetne érni mindkét munkahelyet.

De ha ennyi áldozatot sem hoznak egymásért, akkor az miféle nagy, lángoló szerelem?

Ha mindkét házat kiadnák, még keresnének is. Úgy lenne korrekt, hogy az albérlet kb félúton van, hogy mindenki viszonylag könnyen meg tudja közelíteni a munkahelyét és a családját. Ha jól emlékszem, így kb 40 km lenne mindenkinek.

De persze ehhez is hajlandónak kell lenni feladni a mostani kényelmet.

Ez sem jó!

Valamelyikőjüknek akkor is fel kell adnia a jelenlegi munkahelyét, el kell hagynia a rokonokat, barátokat. E tekintetben teljesen mindegy, hogy albérlet vagy saját ingatlan. Az albérlet pedig ráadásul sokkal többe kerül, mint akármelyikőjük saját ingatlanában kezdik a közös életet. Passz!

"Még mielőtt azzal jönne bárki is, hogy nem szeretjük eléggé egymást, nos ezt cáfolom, szerintem ha egyikünk engedne akkor életünk végéig boldogan élhetnénk, de én nem merek kockáztatni, ő meg ugye."

Látod, hogy mégse.

Mivel egyikőtök sem enged, nincs megoldást. Vagy ezen a szinten marad a kapcsolat, vagy szakítás. Sajnálom.

A f.i hozta fel a gyerektémát.

44 évesen nem a gyerekvállalás elkezdésén, hanem a befejezésén kellene gondolkodni.

Írta, hogy a férfi még várna a gyerekkel. A f.i-nek viszont erre nincs ideje.

A korkülönbségtől még lehetne egy jó és tartós kapcsolat.

A leírtakból viszont nekem úgy tűnik, hogy nem ugyanazt akarják, egyik fél sem hajlandó változtatni a másikért.

Így pedig nem fog menni.

Kivétel, ha mindketten megelégszenek a jelenlegi hétvégi formával.

Figyelj, nincs HA opció.

Az az opció ebben a felállásban, hogy egyik se szereti a másikat igazán.

Egyébként mindenkinek van választása.;)

Figyelj, csak szólok, azt gondolok, amit akarok.

Ez így elfogadható?

Te azt gondolod, én meg nem.

Én sem látok hosszú távú közös jövőt. A párod valóban most van abban a korban, hogy mire befejezi a házat, akkor jöhetne a baba, és ráadásul ott a két idős nénike, akiket valószínű fel kellene vállalni, a gyerek mellett...

Te már igen, benne vagy a korban egy gyermek vállaláshoz, és a saját otthonodat is sajnálnád.

És benne van a pakliban, ha oda költözöl, hogy jön a következő probléma: adjuk el a házadat, minek áll ott magában, csak romlik az állaga... és az ára majd szép lassan belesétál az ő házának értékébe... csapda ez, egy szépen felépített csapda.

Szegezd neki a kérdést: ha nem költözöl, akkor ő hogyan gondolja a kettőtök további kapcsolatát.

Gyanítom, könnyen lemond rólad, és talál magának mást. De kérdezd meg tőle, akkor mi lesz?

Ez a végjáték. Így téged hibáztathat majd, hogy te vagy az oka a szakításnak azzal, hogy nem költözöl hozzá.

Ezt kár húzni, mint a rétest.

Ébresztő!!!

Ez nem szerelem, ez rögeszme. Nem vagytok egymáshoz valók semmilyen szempontból. Egyikőtök sem vállal kompromisszumot a másikért. Nem is akartok együtt élni, hiszen egyik sem enged a jelenlegi helyzetből. Arra jó ez a kapcsolat, hogy mindketten még több időt veszítsetek abból, amit az igazi pár megtalálására kellene fordítani.

Veszett fejsze nyele.

Az meg, hogy most nem akar gyereket, átfordulhat, amikor rájön, hogy veled nem is lehet gyereke valószínűleg. 44 évesen valószínűleg elkéstél sajnos. Azzal tisztában vagy, hogy a kivizsgálás is sok-sok hónap, onnan mire lombikra jutsz, szintén sok hónap? Most meg úgy tudom, meddőségi központban 45 felett már szóba sem állnak veled és az ilyen magánklinikáknak lőttek itthon, lehet külföldre menni fizetős lombikra milliókért, esetedben akár petesejt-donoros lombikra??? A 32 évesed ha ezt megtudja, akkor fog menekülni legkésőbb.

De, Magyarországon igenis távolság a 80 km.

Mert botrányosan rosszak az utak, nincs minden irányban autópálya, csak kátyús főút maximum.

Legtöbbünk csak 10+ éves kisautót engedhet meg magának, nem a legújabb, kényelmes, biztonságos terepjárót.

Plusz a benzin sem olcsó, a mi fizetésünkből pláne nehéz kigazdálkodni.

Ne hasonlítsd össze a nyugati világgal, vagyis tedd, de lásd azt is, hogy itthon nehezített pálya van.

Volt férjem Pécs-Kaposvár vonalon ingázott egy ideig, ez kb. 60 km távolság, ami naponta minimum 2x1 óra menetidőt jelentett. Tele kanyarral és kátyúval, és van rosszabb is. Nem szerettem, amikor úton volt.

Maradj a te környezetedben.

Egyikőtök sem tud(akar)alkalmazkodni,mert legjobb neki a saját kialakult környezete.

Ennek így nincs jövője. A helyedben én nem mennék oda, eleve két irányító, háttérben duruzsoló és láthatólag abszolút befolyással rendelkező nő mellé harmadiknak, akik mellet soha nem lesz esélyed sem. Ez a pasas is vagy marad magányos emiatt, vagy talál egy szerencsétlen balekot, aki szereti annyira, h örök másodrangúként éljen mellette, a mama szoknyája és örökös figyelő őrizete, befolyása alatt.

Szerintem engedd el. Van álomházad, munkád, életed. Én nem adnám ezeket fel egy ilyen szituért. Az odaköltözéssel te kb mindent veszítenél.

Ha jól értem, csak 9 hónapja tart a kapcsolat. Ez semmi ilyen nagy döntésekhez ! Csak a rózsaszín köd irányít benneteket, nem a reális jövőt látjátok.

Te már nagy valószínűséggel nem fogsz szülni. Néhány év, és itt a klimax.( Én 48 éves voltam, mikor kezdődött.)

A korkülönbség nem nagy , ha a srác 20 éves és a nő 32. De ebben a korban, mikor ő 32, hamarosan családot szeretne, gyerek(ek)et, különben nem is építkezett volna, számít a 12 év köztetek.

Ha nincs testvére, nagy a nyomás rajta anyja és nagyanyja irányából, hogy legyen (déd)unokájuk. Mindenáron a közelükben szeretnék őt tartani. A kívánságuk kicsit önző, de mégis érthető. Ez a férfi van két tűz között, a család vagy közted kell választania. Mikor megismert és megszeretett, még sok mindenbe nem gondolt bele, de már reálisabban gondolkodik.

A saját rokonaidról nem írtál. Senkid nincs, csak a kutyák és a házad ? A munkahelyed is jó.

Ennek a kapcsolatnak nem látom a jövőjét már pár év múlva sem, nemhogy 10-20 év múlva. Elmúlik a rózsaszín köd és vége. A párodnak legyen majd családja, gyereke(i), ez a helyes döntés.

Itt nincs más megoldás a leírtak alapján csak az az 1 opció, hogy hozzá költözöl. Azt pedig neked kell eldöntened, hogy megéri-e a srác mindazt az áldozatot, amit hoznod kell érte, ebben más nem tud segíteni.

Az érzelmi részéről a dolognak annyit, hogy szerintem hosszú távon nem működne, mert túl sok az olyan faktor ami nem ideális és mint tudjuk, ezen kívül IS nagyon kevés az a kapcsolat, ami hosszú távon jól működik. Ez a srác egyáltalán nem hangzik rugalmasnak, szerintem is szerte foszlik majd a rózsaszín köd és kemény meló lesz az egész (csak azért, mert legtöbb kapcsolat még a nehezítő körülmények nélkül is nehezen működik összeköltözés után).

Véleményem szerint azt kell eldöntened, hogy érdemes-e egy ESÉLYÉRT feladnod mindent ami fontos neked.

44 évesen már most is lekéstél a gyerekvállalásról.

A később nálad nem opció.