Párkapcsolatban élők - kommunikáció a partnerrel (beszélgetés)

Nagyon fontos a kommunikáció egy párkapcsolatban, mondhatni az egyik alappillére. Nálunk működik, de egymásra kellett hangolódnunk. A férjem nem nagyon a szavak embee, de a cselekedetei mögött megláttam a gondolatait, hogy mit miért tesz. Persze nagyobb volumenű dolgokat megbeszélünk, meg meghallgatjuk egymást. De mennyi kapcsolat megy tönkre a kommunkáció hiánya miatt... Hihetetlen, és a legtöbben nem tanulnak belőle.

Fiam lesz, de belé biztos nem fogom belenevelni, hogy nyomja el az érzéseit, gondolatait magába.

A fiúk szocializálásával van gond. Mintha nekik szégyen lenne érzelmeket megélni, hát még beszélni róla.

A fiúk kemények.

A fiúk nem sírnak.

A fiúk nem "nyavalyognak".

Így szépen leszoknak a velük született nyíltságról, kommunikációról. Mivel nehezen fogalmazzák meg még maguknak is azt hogy mit éreznek, ezért vérmérsékletüknek megfelelően menekülnek, ha megbeszélni kellene. Az egyik durva lesz, a másik csapkodva elvonul, a harmadik éjjel-nappal dolgozik, a negyedik iszik...

Szerencsére a férfiak sem mind ilyenek. Biztos vagyok benne hogy a boldog kapcsolatokban mindkét fél jól kommunikál.

Nem vagy egyedül a kommunikációs zavaroddal.

Az emberek kb. 60%-a ezzel küzd.

Aki szeretne ezen változtatni, annak az önértékelési zavarát kell kezelni, magától nem gyakran rendeződik.

Nem vagyok gátlásos, csak ez a kommunikáció.... :(

Van erre valami tréning, vagy hogyan fejleszthetném. Vagy miről beszéljek vele?

Az előzőekben is, de egy idő után sikerült feloldódnom és normális kommunkiációt kialakítani a partnereimmel.

Talán most az is lehet a probléma, hogy a mostani párom rengeteg mindent megélt már, sokkal több élet tapasztalata van. Ő 40 én 30 éves vagyok.

De nekem nem volt lehetőségem utazni, szórakozni, kipróbálni dolgokat, nem egy szinten állunk anyagilag sem.

Viszont sokat nevetünk, jól egymásra tudunk hangolódni, élvezzük az együtt töltött időt.

Sziasztok!

Segítséget szeretnék kérni...

Van egy új kapcsolatom kb egy hónapja vagyunk együtt, minden szép és jó szeretjük egymást.

Viszont nem tudok úgy megnyílni előtte ahogy szeretnék. Sosem voltam az a tipikus nő, aki éjjel nappal beszél, én csak akkor szólalok meg ha van értelme. De kezd egyre frusztráltabbá tenni, hogy csak ő beszél... amikor meg kéri, hogy most akkor én meséljek akkor meg egyenesen görcsbe rándul a gyomrom.

Mit tehetnék ez ellen? Nem szeretném elveszíteni, de érzem hogy ez így nem fog sokáig működni.

Ha van valakinek valami ötlete, szívesen várom.