Paddington, a csirke tarka pulóverben (beszélgetés)

Annyira jó volt olvasni.

Eszembe jutott mikor mi költöztünk kertes házba és mi is letojt tyúkocskákat vettünk szárnyaink alá.

Köszönöm ezt a cikket.

Nagyon kedves tortenet. Regen en is tartottam tyukokat es szinten megprobaltam a letojt államánnyal, nekem is sikerult.

Mikor ferjem meglatta a dzerencsetlen tollatlan bandát, akik egymashoz bujva remegve alldogaltak az ol sarkaban megkerdezte "honnan hoztad ezeket?! Csernobilbol??" De kitollasodtak es tojtak is jocskán. Sajnos nalunk a kutya vetett veget eletuknek. Egyetlen ejszaka alatt megolt kozel 40 tyukot. :(

Nem, és nem is erőltettük. Igaz, hogy eredetileg azért vettük, hogy majd búzán, kukoricán és zöldön változik a húsuk, és finomabb lesz, mint ha táposan ennénk... de annyira nem találták a helyüket, annyira idegen volt nekik minden, amit az új környezetben találtak, hogy kb. egy hét után véget vetettünk szenvedéseiknek.

Elég szépen mondtam???

Értem, de ha valaki hobbiból tartaná, meddig élne? 1-2 darabra gondolok.

Tudom, most a malactartás a divat, de ilyen alapon csirke is lehetne, vagy kacsa.

Egyszer ifiasszony koromban én is vettem egy pár ilyen tojóketrecből kiselejtezett fehér tyúkot. Kiraktam őket a diófa alá az árnyékba, hogy majd ott elkapirgálnak a fűben, elfekszenek az árnyékban...

Két óra múlva arra jártam, az árnyék már jóval arrébb, de a két eszetlen csak ott állt egy helyben, ahova leraktam őket... eszembe sem jutott, hogy közéjük üljek. Megfogtam, beraktam őket az ólba, tettem eléjük kaját-vizet... annyi eszük sem volt, mint egy tyúknak!

Akkor pedig olyan kár volt a cikk mellé fórumot nyitni.

Ez így pont olyan, mintha a valamikori "Író-olvasó találkozó"-ra nem megy el az író. Akkor nem kell megszervezni. :)

A ma reggeli kávéhoz ez volt az olvasmányom. :)

Köszönöm, nagyon tetszett, aranyos, megható kis történet!

💗

Miért érdekes? Nem akar trécsizni, és ennyi.

Pedig ha jönne, én is mint "csupasz gutaütött csirke" elmondanám a véleményem,

gondoskodó szeretet oltalma alatti úton járva, majdan megtalálva az oltalmazó szeretet és gyógyítás teremtésben megszabott emberi lényegem.

Azért érdekes, hogy a cikk írója, bár benéz ide a hoxára (gondolom, hogy felméri cikkének sikerét, vagy balsikerét), de egyetlen szóval nem méltatja a hozzászólásainkat.

Több mint egy éve tagja a hoxának, összesen 4 fórumhoz szólt hozzá. Mintha inkább csak a netes blogjának a reklámja miatt regelt volna és a véleményünkre egyáltalán kíváncsi.

Nagyon jól írsz, bár a végén meglepett a párhuzam a Gondviseléssel. Én is szeretem az állatokat, és minél jobban megismertem őket, annál világosabbá vált előttem, hogy ugyanúgy lelkük van, mint az embernek.

Engem pont ez (többek között) bizonytalanított el egy magasabb hatalom létezésében. Mert míg azt fel tudom fogni, hogy az emberi szenvedésnek esetleg célja van, az állati szenvedést nem tudom hova tenni, hiszen ők passzív elszenvedői sorsuknak, vajmi kevésen változtathatnak.

Jót mosolyogtam!

Nekünk 3 napja érkezett az első kakasunk Herold tegnap pedig kapott 5 asszonyt. Aztán úgy fest egy kém is van az asszonyok között 🤔 Még nem jöttünk rá, hogy egy túl nőies kakas vagy egy túl harcias asszony aki kakas módra viselkedik. 🤷‍♀️ Mellé érkezett 2 kacsa elvileg egy pár. Van 4 db lány nyuszink hamarosan kapnak egy hódolót. Mellé még 4 macskánk.

Hatalmas udvarunk van rengereg gyümölcsössel. Jövőre szeretnénk kertet.

Te ezeket hol olvastad? Egy másik cikkben? Megevésről ennyit írt:

"Kialakult hát egy mutatós állományunk, akiket főként hobbiállatok módjára dédelgettünk, hiszen – pár harcias kakas kivételével – nem tettük őket a levesbe akkor sem, amikor pihenésre váltva földi küldetésüket, nem adtak több tojást nekünk."