Ötvenen innen, és túl....bárki (beszélgetés)
Nem ismertem ezt a Petőfi verset.
Nagyon szép! 🙂
Szeresd a virágot,
És ne féltsd szívedet,
Mert, ki ezt szereti,
Rossz ember nem lehet;
Tudod, mi a virág?
A főldnek jósága;
Tudod, mi a jóság?
A lélek viràga.
Petőfi Sándor
Piroska kedves, pár hónappal vagy idősebb mint a hugom.
Lolita, a Jehova tanui...meg van a véleményem, ők máskent közelítenek a hithez. Nagyon nem tetszik, h a nök alárendelt szerepet töltenek be.
Piroska kedves milyen érdekkes a hugom Piroska, 1952 ben született.
Egyet értek veled, én is írhattam volna ezt.
Nem szoktam itt hozzászólni, de most elolvastam amit írtál.
A világ megváltozott, rossz felé halad.
Ha már nem tudunk mást tenni, mit mondunk.
Jaj édes jó Istenem.
Ha van, ha nincs, ha kimondjuk valami kiszakad belőlünk.
Nem vagyok templomjáró, de nem alszom el addig amig a saját imám el nem mondom.
Aztán hogy az út végén mi vár, majd megtudjuk ha ott leszünk.
Kedves Tumbo, tiszteletben tartom mindenki hitét. Én az embert tisztelem.
Most februarban töltöm be a 75.ik evemet.Az 50es években voltam gyerek.Szegények voltunk, hárman vagyunk testvérek.A hit alapjaira megtanítottak.
Nem erőltettek semmit, szabad akaratunk volt.A magam módján hiszek, papok nélkül.
Kell az embernek egy kapaszkodó.
Tudnék mesélni,mert mindíg megkaptam a segítséget.
Sokat gondolkodtam, h mit írjak, de ennyi elég.
Vigyázzatok magatokra, készítsetek fánkot, én azt fogok.
Nrm tudom megállni, hogy ne osszam meg veletek. Elgondolandó.
B.Molnár Márta:
"MARADJ VELÜNK ISTENEM"...
"Maradj velünk, mert már esteledik és már lemenőben a nap."
Anne Graham, - tökéletesen jól látja a hibát az életünkben. Magam is, nagyon a hatása alá kerültem.
Kiebrudaltuk Istent az életünkből, a családunkból, a világunkból. Elvesztettük a hitünket, - és felborult az értékrendünk.
Sokan felismerjük, látjuk ezt a hibát, annál is inkább, - mert a korosztályomnak, még, van összehasonlítási lehetősége. Nekünk, még volt Istenünk, és volt hitünk.
Tudjuk, milyen volt a régi, jól bevált, biztonságos értékrend, tudjuk milyen volt hinni, bízni valakiben, aki mindenek felett áll és él, - és látjuk, hogy hová vezetett a hiánya.
Mégsem tudunk változtatni rajta,...- legfeljebb csak a saját kicsi köreinkben, a saját kicsi családunkban...-
Azonban, ha mindenki megtenné, ...- megváltozhatna a világ....-
Még, megváltozhatna. Még semmi sincs elveszve egészen.
Ami Isten kiűzetését illeti az életünkből, - nagyon szomorú. Meggyőződésem azonban, hogy előbb vagy utóbb, - gondban, bajban, szenvedésben, ....vagy éppen az utolsó úton, az utolsó órában, - vagy az utolsó percben, pillanatban, mindenki odatalál, mindenki oda kényszerül hozzá.
Nincs más aki várna ránk, csak Ő, egyedül.
Ő áll az út végén.
Ő áll ott, mindent elfelejtve és mindent megbocsátva, - bárhogy éltünk, bármit tettünk, bármit mulasztottunk, vagy bármit is vétettünk ellene, és egymás ellen..
Ő áll ott, - kitárt karral.
Az élet, rövid és törékeny. Igen.
Mindenkié.
A Tiéd is.
Az évek, gyorsan elrohannak, és magukkal visznek mindent, - fiatalságot, szépséget, szerelmet, - erőt, egészséget, és az életkedvet is.
Nem győzöm elégszer leírni és elmondani.
Nem tudod mi vár rád az út végén. Senki sem tudja, senki sem tudhatja.
Te sem.
Bármelyikünkkel, bármi megtörténhet.
Veled is, velem is.
Ki tudja, mit hoz az élet, és mit hoz az öregségünk?
Csendes, békés, nyugodt napokat, éveket, vagy egyedüllétet, bezártságot, elborult elmét, magányt, szegénységet, nyomorúságot, nélkülözést, süketséget, vakságot, betegséget, Alzheimer kórt, pelenkát, rákot, esetleg berácsozott, vagy bedeszkázott ágyat.
Ki tudja?
Ki tudja?
Bármit hozhat.
Az írónőt jól ismerem, olvastam könyveit.
De jó lenne, ha a tavasz már itt lenne. De ez még csak a mézesmadzag.
Ma az alsó szintet rendbe raktam, még ablakot is pucoltam.
Tartok tőle, hogy a télnek lesz még erős visszavágása.
Vigyázzatok magatokra, élvezzétek a napsütést.
Szerintem mindenkire hatással van ez a szürke, szintelen idő.
De ma végre sütött a nap.
Örültem neki, mert ilyen fényviszonyokban könnyebben megy a kézimunkázás. Gobleint készitek.
Milyen igaz!!
Kiss Judit Ágnes: Szó
Hazádból,
hogyha még bírod,
Ne menj el, ó, magyar.
Hogy menekülj, lesz mindig ok,
És mindig, hogy maradj.
Itt áldozat, s vajon mi ott?
Bevándorló lehetsz,
Nem tudhatod, végül melyik
A súlyosabb kereszt.
Ez a föld régóta ugar,
Terméketlen, sivár,
De van még , ki zenét szerez,
És színházat csinál,
Szeret és harcol semmiért,
Mert másként nem tehet.
Hogy itt vagy, erőt ad nekik,
S ők itt vannak veled.
Lehet, hogy nem jön jobb soha,
Ki itt él, mélyrepül.
Megúszhatják a vétkesek,
S te bűnhődsz vétlenül.
Míg annyi jóval tele
A másik serpenyő,
Ha baj van, ki ne mentené,
Ami még menthető?
De itt van szükség rád nagyon,
Sötétben lenni fény,
Hogy fölemeld, ki megrogyott,
És bátorítsd, ki fél.
Maradj, mert meg kell védeni,
Kinek nincs is hova,
Legyen szegény, hajléktalan,
Zsidó, meleg, roma,
Vagy bárki más, aki alól
Kihúzták a talajt.
Légy fül, ha semmit nem tehetsz,
Ki hallja még a jajt.
Ez frontvonal, ez harcmező,
S még így is otthonod,
Rád simul minden rég bejárt
Tered, kamaszkorod.
Taposhatnak röhögve mind
Az összes elveden,
De szétolvadnak a szavak
Az anyanyelveden.
Ne hidd, hogy semmi eszközöd,
Fegyver vagy te magad,
Mind különleges ügynök az,
Ki mégis itt marad.
Maradj, tövisnek bőr alatt,
Ha bírod még, magyar,
Légy viszkető seb, mit kéz
Álmában is vakar.
Itt áldás is, másutt csak egy
Bevándorló lehetsz.
Ki mondja meg, végül melyik
a súlyosabb kereszt.
Igen, jól mondod.
Nekem folyamatosan változik, azt nem mondom, hogy 180 fokban, de változás!
És vannak pillanatok, amikor ez nem könnyű!
De akkor is a szívemet választom!
Meg kell osztanom veletek, nagyon tanulságos.
Egy nap a paraszt szamara beleesett a kútba. Az állat órákon át szánalmasan bőgött, miközben a paraszt megpróbált rájönni, mit is tehetne. Végül úgy döntött, hogy az állat már öreg és a kutat úgyis ideje már betemetni; nem éri meg kihúzni az öreg szamarat.
Áthívta a szomszédjait, hogy segítsenek. Mindegyik lapátot fogott és elkezdtek földet lapátolni a kútba. A szamár megértette, mi történik és először rémisztően üvöltött. Aztán mindenki csodálatára megnyugodott. Pár lapáttal később a paraszt lenézett a kútba.
Meglepetten látta, hogy minden lapátnyi föld után a szamár valami csodálatosat csinál. Lerázza magáról a földet és egy lépéssel feljebb mászik. Ahogy a paraszt és szomszédjai tovább lapátolták a földet a szamárra, lerázta magáról és egyre feljebb mászott. Hamarosan mindenki ámult, ahogy a szamár átlépett a kút peremén és boldogan elsétált.
Az élet mindenfajta szemetet és földet fog rád lapátolni. A kútból kimászás trükkje, hogy lerázd magadról és tegyél egy lépést. Minden probléma csak egy lehetőség a továbblépésre. Bármilyen problémából van kiút, ha nem adod fel, nem állsz meg. Rázd meg magad és lépj egyet feljebb.
Van kiút a legnehezebb bajból is,csak óriási erő és akarat kell hozzá és ami a legfontosabb a hit, hogy meg tudjuk valósítani.
Érzéseinket a körülményekre való reagálás határozza meg. Képesek vagyunk mindannyian elviselni a negatív történéseket,a tragédiákat és ha muszáj le is győzzük őket. Talán képtelennek tartjuk magunkat rá,de csodálatos belső tartalékaink vannak,amik segítenek,ha felhasználjuk őket. Sokkal erősebbek vagyunk,mint azt gondolnánk.
Néha azért zuhanunk a mélységbe, hogy megtanuljunk kimászni belőle.
Sziasztok.
Újra elindultak a dolgos napok.
Lassan minden visszatér a megszokott mederbe.
Van valaki köztetek, akinek 180 fokban megváltozott az élete?
Én idősen is keresm "magamat".
Kell találnom olyan elfoglaltságot, ami örömmel tölt el.
Jó, sokat kézimunkázom, de sajnos sem a szemeim, sem a kezem nem bírja.
DE nem hagyom abba, mert azért örömmel tölt el.
Mindenkinek nagy elővigyázattal kell megéreznie, hogy milyen irányba húzza a szíve, és utána összeszedni minden erejét, hogy azt válassza.
.,,,,
sziasztok!en is mindenkinek boldog uj evet kivanok sok-sok szeretettel.
lolita
Sok szeretettel köszöntök mindenkit, s kívánok Boldog Új Esztendőt.
Kívül, belül maradjon
Békében az ország;
A vásárra menőket
Sehol ki ne fosszák.
Béke legyen a háznál
És a szívredőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.
Arany János