Összeköltözés - vélemények? (beszélgetés)

Szia!

Végülis mennyi idősek vagytok?

Én anno nem kapkodtam el semmit, nem is erőltettem, megegyeztünk egy dátumban.

Ha neked ez fontos és mondjuk őt úgy ismered, hogy maga a felhajtás az amit nem akar feltétlen, akkor nyugodtan megkerdezheted tőle, hogy "2 hét múlva a városházán elveszel?"😁😉 Sztem itt kibújnak a dolog. És egy kérdést megér.😊

Mi a párommal 8,5 éve vagyunk együtt... ebből 5 éve együtt élünk. Még mindig csak néhai téma a házasság, gyerek. Jelenleg sajnos nincs munkám, véleményem szerint egyébként is nehéz találni, pláne ha az ember nem azt csinálja, amit szeretne. Szóval a lényeg hogy ennyi év együttélés után is csak témaszinten van jelen a közös jövőnk, azt is én hozom fel. De ez engem baromira zavar.

Amikor megemlítem neki, hogy mikor lesz esküvő, akkor mindig visszakérdez: "Mikor szeretnéd?"

Nem az a kérdés, hogy én mikor szeretném, hanem hogy MI mikor szeretnénk?!

Mondom ez nemcsak rajtam múlik, persze tudom, hogy fontos lenne az is, hogy két fizetésből éljünk meg. De egyáltalán ennek a munka témának mi köze van ahhoz, hogy megesküdjünk? Mert még a gyerekvállalást meg tudom érteni, hogy munkához kötjük.

Szeretem őt, de nagyon elbizonytalanodtam az elmúlt pár hónapban minden tekintetben... :'( arra is gondoltam ideje akkor tovább lépni, hova várjak 30 évesen?

Én pl. azt sem díjazom túlzottan, ha valaki 2 hónap után már megházasodik, de azért több mint 8 év után az ember szeretne egy magasabb szintre lépni a párjával. Én így gondolom.

Ti hogy gondoljátok?? :)

Mi bármit csináltunk anyósnak nem volt jó. Arra ment ki a játék ,hogy a férjemmel éljenek tovább ketten . 3 hónapig csak a feszültséget csinálta köztünk,illetve próbálta .

Egyáltalán nem panaszkodni akarok ,csak azért jelzem ,nem olyan egyszerű ám ez a gondozás . Hozzáteszem ,teljesen ép elméjű ,nem demens beteg.

Akkor lett volna boldog , ha mindent ő irányít.

Milyen hangnem?

Hiszen,személyesen nem beszéltünk.

Ezt érzed belőle,mert ezt akarod.

No persze az sem mindegy, mióta alkotnak egy párt. 20 év házasság után, so-so.

Exférjem szülei vidéken éltek és nem voltunk velük jóban. Őket én biztos nem ápoltak volna. Ha férj kéri segítségem, akkor max. anyagi támogatást nyújtottam volna.

A mostani páromat 1 éve ismerem. Mamika 200 km-rel odébb el. Ápolásában nem segítenék, de a páromat támogatnak lelkileg. Ennyit tudnék tenni.

Én kifejezetten a "párom szülei gondozásárol" fejtettem ki a véleményem.

Én nem várnám el a páromtól hogy ebben segítsen, fizikailag. Ha ő pl megtámogat anyagilag, akkor nagyon hálás leszek neki. De ne, ő ne fürdesse pl az én apukámat.

Ennyi volt a lényeg.

Nem hiszem hogy én ilyen hangnemben írtam neked.

De a te dolgod.

Rendben, te ilyen ember vagy, nem vagyunk egyformák.

Fogadd el.

Nagyon érdekel,hogy hol is törtem pálcát más felett.

Ha visszaolvasol,nem én voltam.

Szerintem,nincs!:DD

Én válaszoltam,mert olyan jóérzésű ember vagyok!

Igen,valóban,minden eset más!

Miért tőlem kérsz több empátiát?

Nem én írtam balgaságokat!

Elmagyaráztam,hogy a jóérzés,egy idő után már semmit nem ér.

És igen,vannak olyan élethelyzetek,amikor borul a menetrend.

Akinek válaszoltam,annak írd,hogy több empátiát:DD

Látom,nagyon jól működő kis családok vannak:DD

Neked is van még mit fejlődnöd!

Leginkább abban, hogy nem törsz pálcát azok felett, akik nem hozzád hasonlóan gondolkoznak.

Dicsérendő, amit tettél, de mindenki más helyzetben van. A legtöbb család nem tud megélni egy keresetből.

Sokan vannak, akik lakás körülményei nem alkalmasak arra, hogy még egy gondozásra szoruló embert odaköltöztessenek.

Több empátiát!

Akkor nem értesz egyet vele!

Mi majdnem 20éve együtt vagyunk!

Eszedbe sem jutna?

Hallottál már kényszerhelyzetről?

Van két ember,az egyik dolgozik,a másik otthon ápol.

az ápoló véletlenül lebetegszik,értelemszerűen a másik fél vállalja át ezeket a feladatokat

Szóval van ilyen is,és igen egy 33éves(akkor ennyi volt) fiatalembernek nem ezen kellett volna foglalkozni,de megtette,mert SZERET!

Akkor is ha napsütés van,és akkor is ha jönnek a viharfelhők.

Egy kapcsolat milyensége,és a partnerünk személyisége igazán a bajban mutatkozik meg!

Mellesleg anyukán nem tudta volna ápolnia nagyimat,mert maga is beteg volt!Ilyenkor mi van?

És nem tudnám/tudtam volna eltolni egy otthonba,csak,hogy éljem a világom

Szeretek belenézni a tükörbe,még hozzá úgy,hogy ne köpjem szembe magam,és nem mindig a könnyű oldalát fgom meg a dolgoknak!

Az utolsó két mondatodat úgy veszem,mintha nem is írtad volna!

Van még mit fejlődnöd!

Ehhez nem jóérzés kell,hanem feltétlen szeretet!

És ahogy olvasgatlak,ettől krva messze álsz!

Csáó!

Ha össze akar bútorozni a pasival 3 év után, akkor a nagyi léte nem éri váratlanul.

Pelenkázni meg még nem kell a nagyit, az első hsz-ból kitűnik, hogy kerülgetni és etetni sem kell.

Szerintem sok köztetek a korkülömbség és ebben a történetben a barátod hozzáállása a legnagyobb probléma.

Egy összeköltözés azért nem olyan,mint régen az öt éves terv.

Találd meg önmagad,végezd el az iskolát.

Ne haragudj,hogy ezt írom,de számomra az ilyen kapcsolat felesleges időtöltés. Nézz előre és hajrá!

Szerintem rátapintottál a lényegre. Átjön hozzám a párom amúgy, de néha jól esne több szabadság vele. Hogy én is akkor menjen amikor akarok és ő is akkor amikor akar.

Meg hogy ha nyaralni szeretnénk, ne kelljen leszervezni az apjával, hogy addig odamenjen. Hanem menni amikor úgy van kedvünk, amilyen gyakran van kedvünk.

Mivel azért szeretem a páromat, ezért vagyok még vele.

Igen ezek tények, igazak, változtatni nem nagyon lehet rajtuk.

Csak sajnos egy 23 éves lánynak nem ezen kéne agonizalni, hogy a pasija melyik nagymamát pelenkazza..☹️☹️☹️☹️ hanem azon hogy hova menjen szombat este bulizni, vagy melyik filmet nézzék meg este.

Ezt csak azért írom, mert ennyi idősen nem ez az álma egy nőnek. Erre ráér 40-50 évesen..gondolom ezért is nehezen érti meg a szitut.

(bevallom én 38 évesen is nehezen viselném, ha a pasim azért nem jön át mert nagymamát meg kutya...)

Gondolom, előre elrendezte a nagymamát és levitte a kutyát még indulás előtt. Ezt esetleg a nagyi állapota miatt nem lehet mindig megtenni.

A párod nem rúghat fel mindent maga körül csak azért, hogy összebújhassatok.

Sajnos idősebb korban egy elesés vagy leesés is végződhet nagyon rosszul, bizony kell mellé felügyelet. (Viszont a másik, a demens nagymama állapota sokkal nagyobb készenlétet kíván, szerintem ketten sem mindig vannak elegen hozzá a párod szülei.)

Szóval mindent összevéve, ha nem akarod a nagyit, akkor szó nélkül várnod kell még.

Eddig egy ideig nem is foglalkoztam ezzel, mert úgy voltam vele, hogy majd kialakul mi lesz a szüleivel meg én tanulok meg amúgy is, még teljen el egy kis idő, ismerjem meg még jobban. De nyilván ahogy telik az idő, az évek, egyre jobban gondolok rá, hogy jó lenne ha lakhatnék vele.

Az igaz, hogy most van egy lakótársam de a párom azt mondja, ő több fizetést akar ahhoz, hogy albérletbe menjen. Bár olyan volt már, hogy felvetette, hogy gyakrabban lenne nálam és be is száll a költségekbe de végül találtam lakótársat, meg ő ezt ideiglenesen gondolta, míg nem találok valakit. Meg, nem tudott volna annyit fizetni, mint kellett volna. Ehhez hozzájön még az is, hogy oda nem biztos, hogy jöhetne ahol most vagyok, hacsak meg nem beszélném a tulajjal és belemenne mert a tulaj lányoknak adja ki csak. Legfeljebb rá lehetne kérdezni, hátha, ha látja, hogy komoly kapcsolat és egy dolgozó ember a párom, de amúgy akkor egyszerűbb volt így megoldani. Én meg akkor nem akartam keresni új albérletet, mert olyan gyorsan költözött el az előző lakótárs, meg év közbe, macerás lett volna hirtelen találni, ráadásul jó helyen és jó árban. Meg amúgy meg is szerettem azt a környéket.

A nagymamához azért nem költöznek a párom szülei, mert nem tudnak. Otthonba meg gondolom nem akarják tenni.

Már nem is tudom írtam-e, de a párom szülei a másik nagymamát gondozzák, akit nem lehet magára hagyni, demencia miatt, képes elszökni. Már volt erre példa. Viszont elköltözni se tudtak volna vele együtt, mert vagy nem engedte eladni a házat, vagy nem bírta jól az új helyet, rosszul volt, bár elvileg amúgy is gyakran van rosszul, nemrég is amikor el akarták volna vinni legalább 1-2 hétre, akkor is rossz volt a vérnyomása, elvitte a mentő.

Otthonba nem akarta tenni a párom anyja.

Eddig ráadásul a párom apja dolgozott is. Egy másik városban.

Ami a nagymama állapotát illeti, akivel a párom lakik, ingadozó. Tud mozogni de nem tud mindent megcsinálni egyedül. Például bevásárolni, mosni, takarítani nem szokott magának. De amúgy nincs ágyhoz kötve. Bár ez változó, mert volt amikor alig tudott mozogni de egy ideje jobban van és azért a lakásban elvan. Olyan is volt már, hogy leesett az ágyról és a párom megtalálta, akkor utána nem tudott tökéletesen menni de aztán egészen helyrejött. Hát mikor milyen.

De különben a párom is össze-vissza beszélt sokszor. Volt, hogy azt mondta, hogy nem akarja ott hagyni éjszakára, meg amúgy kutyája is van. Máskor meg azt mondta, hogy megoldható ha mindent elrendez otthon mielőtt eljön. Én úgy voltam vele, hogy ő tudja de azért mondtam neki hogy tényleg csak akkor legyen ez ha nem lesz baj belőle. Szerencsére semmi baj nem volt.

Ez is egy választás.

De nem vagyunk egyformák.