Összeköltözés két hónap után? (beszélgetés)

Biztos, hogy nem veled volt/van a hiba. Beleválasztottál.

Sétál egy-két elmebeteg az utcán.

Azt hozzá kell tennem, hogy az anyja özvegy volt, és valahol a férj szerepébe "emelte" a fiát. Engem útált, pedig amikor náluk voltam, tényleg szerintem maximálisan kedves voltam Vele, és egyébként nem szoktak útálni. Az utána következő exem Anyukája kifejezetten szeretett:) szóval nem az én ketyerémben volt a hiba, utólag is beigazolódott.

Sajnos, a srácból alkoholista lett, ennyit tudok róla. Megnősült egyébként, de az biztos, hogy az Anyjához Ő is annyira kötődött, mint az anyja hozzá, szal ez a nősülés dolog nagyon felboríthatta kettejük szimbiózisát.

Egyszer kijelentette nekem, amikor együtt voltunk, hogy annyira szereti az anyját, hogy ha az anyja meghal, Ő leöngyilkolja magát. Kérdeztem, és én, nem számítok? Erre rájött, hogy létezem... szerencsére még időben sikerült szakítani vele.

De jó :)annyira jó ilyeneket olvasni. Nem azon múlik, ki mennyit vár az összeköltözéssel ésatöbbi.

Jó néhány ismerősöm úgymond együtt járt évekig, agyonrágták, túlagyalták mikor költözzenek össze, mikor házasodjanak össze, és miután ez megtörtént, hipp-hopp szét is mentek. Ez sem törvényszerű persze, de ilyen is előfordul, ennek nincs ideális menetrendje.

Köszi :))) ismerem magamat. Nem az elején vagyunk, hogy "csak" kémia legyen.

Persze, nem fogom megkérni a kezét :))) az úgy nekem sem lenne az igazi.

Szegény srác is tud az esküvőről? :) Lehet, hogy ez így együtt sokkolja :) Meg azért az az igazi, ha Ő hozza szóba, nem Te... Lehet úgy s érzékeltetni, hogy nem mondod ki...

Egyébként, ha kölcsönös, akkor jön majd úgyis magától. Csak nehogy elkapkodd a dolgot. Még nem ismered, ez még "csak" kémia. Házassághoz először magadat kell megismerned.

Szerintem sem kell évekig kínlódni, sőt, ha valóban szereti egymást két ember, az összeköltözés símán belefér akár már a legelején.

Most egyelőre köztünk van ez a távolság, de ez nem lesz örökké, viszont addig is ha azt érzem, hogy minden percet kihasználunk, hogy együtt legyünk, akkor rendben, boldog vagyok, és Vele vagyok, Vele maradok. Ha azonban az ellenkezője történik, nyilván ettől huzamosan boldogtalan vagyok, és annak mi értelme?

Ha a másik saját magától nem érez arra késztetést, hogy minél többet legyen velem és nem hiányzom, az nagyon romboló dolog lenne, és akkor sincs értelme. Egy kapcsolat ne erről szóljon.

Én elmondom, hogy hiányzik nekem sokszor, ennyi. Nem erőltetek semmit, az érzéseimet közlöm, majd a döntés rajta áll. Tudom, ha nem hiányoznék neki és hanyagolna, az iszonyúan fájna, de inkább fájjon "X" ideig nagyon, majd jöjjön egy olyan, aki tényleg szeret és velem akar lenni, mint hosszú távon benne legyek valami lanyha és bizonytalan kapcsolatnak nem nevezhető valamiben.

A szerelem táplálja a szerelmet. Egyébként az összeköltözés mellett esküvőt is szeretnék, akkor lesz teljes és kerek az életem. :) Majd meglátjuk, mi lesz.

Ami nem megy, nem kell erőltetni. Van aki csak a saját kárán tanulja meg.

Ami pedig megy, annak nem kell gátat szabni, hogy témánál maradjunk. :)

Az élet nem olyan bonyolult, csak nem érdemes túlságosan eltervezni. Aztán görcsölünk ha nem jön be...

Mi 1 hónap(január) után döntöttük el,hogy összeköltözünk. Igaz,hogy csak július elején valósítjuk meg, mert a kolira sajnos megkötöttük a szerződést. Azt bátran állítom,hogy az elhatározást azóta sem bántuk meg, sőt egyre jobban várjuk. Hogy mi fog belőle kisülni??? Nem tudom, mert nem látok a jövőbe, de az biztos,ha egy férfi erre az elhatározásra jut, akkor tényleg szeret.

Az elöző kapcsolatom 4évig tartott, de összesen 7évig ismertük egymást és mikor kérdeztem mindig azt mondogatta,hogy majd olyan 8-10év múlva talán...

Szerintem ha szeretitek egymást és minden adott akkor ne vacilláljatok túl sokat:)

Hát a távolság kontra bizalmatlanság néha nálam is majdnem rossz döntést kreált... de próbálom én is kibírni.. Előbb-utóbb eldől, hogy mi lesz az egészből..

Én nagyon bízom benne, hogy csak jó, és pozitívan fog alakulni...

Én is úgy gondolom, ha két ember szereti egymást, akkor minek évekig kínlódni egymás nélkül?

Az csak felesleges fájdalommal jár...

- és így igaz... lakva ismerni meg a másik személyt, és minél előbb ki kell derülnie, hogy hogy boldogulnak egymással, mivel egy bizonyos kor fölött már nem lehet éveket elvesztegetni a semmibe... mert sajnos az idő kereke csak előre halad, és eljár fölöttünk az idő...

Ha működik, akkor úgy is minden szép lesz, és jó...

ha meg sajnálatosan nem, akkor jobb, ha mielőbb kiderül, mielőtt évek mennek el a semmibe...

Ezt most általánosságban írtam...

Nagyon jó ötlet szerintem :) nem jó az összeköltözést hónapokig, évekig halogatni, nyilván ha két ember szereti egymást, úgy az igazi, hogy mindkettő ugyanoda megy haza :) én is erre vágyom, már vagy egy éve vagyunk együtt (lassan egy éve) és még mindig nem ugyanoda megyünk haza, túl sok a külön töltött idő és sajnos távkapcsolatban élünk, de így sem alszunk együtt mindig akkor, amikor egyébként lehetőség lenne rá. Próbálom ezt vele megbeszélni, de ha nem megy, éppen emiatt fogok kilépni a kapcsolatból.

Szerintem azt hogy két ember szereti egymást és eljut - e a kapcsolatuk arra a szintre, hogy együtt éljenek, max. fél év után el kell tudni dönteni. Ez a maximum. Összeköltözni akár egy hónap után is. Lakva lehet legjobban megismerni a másikat és azért 20 éves kor felett már lecsengett a randizgatós kamaszkor :)

Tudod, az az érdekes, hogy anyagi akadálya sem volt. A lánynak ott volt 14 milla öröksége a bankszámláján, bármikor megejthették volna a lakás vásárlást. Csak a tökilöki ment mindig.

Neked sok boldogságot!!!