Összeköltözés (beszélgetés)

Köszönöm. Megvan a boldogság, már bő 25 éve.

Egyébként nem én indítottam a fórumot :DDD

Az jó! És sok boldogságot nektek!

Mi volt a döntő momentum? Vagy miért lépet végül?

Mert már, az én párom is léphetne ide. ;)

Upsz

Lehet most mar az lenne egy *frissites* utan a kerdes, hogy:hogyan szabaduljak meg tole?

:)

Kb. ennyi idosen mint most te volt egy parkapcsolatom, 3 evig tartott, de egyikunk sem akart osszekoltozni. A mostani parommal miutan osszejottunk, en elkoltoztem otthonrol, de egy evig egyedul eltem. Persze sokat volt itt, de en meg akartam tapasztalni, milyen magamban boldogulni.

Aztan eljott az ido, es hozta a motyojat. Azota is jol megvagyunk, pedig egyszobas lakasrol van szo.

Ha meg nem erzed elerkezettnek az idot, ne eroltess semmit! Ne foglalkozz azzal, ki hogy eli az eletet. Mi is atipikusak vagyunk sok tekintetben, de csak az szamit h ti helyeteken legyetek.:)

24 évesen még én is bőves bőven anyáméknál éltem pedig volt egy öt éves kapcsolatom.

Nőnek, háziasszonynak még túl fiatal voltam, fiatalnőnek meg keztem érett lenni.

Szakítani kell, ha minden más stimmel, de nem tudjuk eldönteni hova, kihez költözünk össze?

Minda kettönk érvei tiszták és érthetőek.

Sziasztok,

Új fórumozó vagyok. Kétségbe vagyok esve. Össze fogunk költözni a párommal (munkahelyén áthelyezik egy másik országba). Nem tudom, hogy mennyire vagyok felkészülve erre. Nem tudom az ország nyelvét, ahová fogunk menni, nem ismerek senkit. Dolgozni nem fogok tudni nyelvtudás nélkül. Amúgyis most egy konfliktus miatt összebalhéztunk, egy hete nem beszéltünk, novemberben lenne a költözés. Nagyon szeretjük egymást, mindenre hajlandóak vagyunk. Csak mégis ott a félsz bennem, hogy mi lesz majd. Hogyan tudok megfelelni. Fel lehet erre készülni? Ha igen, hogyan? Tudtok néhány tanácsot, tippet adni, hogy mit tehetnék? Most akaruunk egy kutyát, hogy amíg ő dolgozik (sokat dolgozik, stresszes munkahelye van), addig legyen elfoglaltságom.

2 éve és 3 hónapja vagyunk együtt, én 21 a párom 27. Se összeköltözés, se eljegyzés..

A szomszéd tini lányt meg 17 évesen 2 hónap együttjárás után eljegyezték és odaköltözött a barátja. Igazságtalan az élet.

1 éve, 2 hónapja, 1 hete és 4 napja vagyunk együtt a párommal. 4 hónapja és 1 hete megkérte a kezem.

Összeköltözés viszont neeem. Egyrészt Ő a nagyszüleivel él, másrészt elég kicsi a lakás, harmadrészt még tanulok, nincs állásom, sem önálló keresetem, úgy meg nem lehet együtt élni, hogy csak az egyik fél fizet mindent.

Ja, és ráadásul a párom valószínűleg februártól munkanélküli lesz. :-(

Úgyhogy összeköltözés még csak fel sem merült.

Mondjuk ha csak ketten lehetnénk és lenne állásom, én nagyon szívesen..! Jó lenne már itthonról elmenni. Szeretem a szüleim, de már sok(k) belőlük egy ideje... :-)

köszi a kedves szavakat

akkor a gonosz nem csak bennem lakozik :)

najó.ezek szerint a nevelést nem úszom meg, és ha kész a kis szörny:D összeköltözésképessé válunk mindketten, hehe

Ne aggódj teljesen megértem a szőrőzésed;)

Igaz kissé más cipőben,de a közös az hogy én is összeköltözés előtt állok és én is tologatnám amíg biztosnak nem látnék dolgokat.

Nálam kicsit sok a mamika és néha tényleg "gonosz" tudok lenni.

Dehát 18 éves korom óta élem az életem...nekem nagyon furi a mamika kényesztetései:)

Ez jó hogy próbálod rávenni a közös dolgokra hogy ti csináljátok meg,de ahogy tűnik a párod is nyugodt a mamika hátterétől.Akkor gáz ha a ti otthonotokba állít be mutti így takarító szettel;)

szerintem ne kapkodj el semmit ráérsz várni....úgyis belül érezni fogod mikor jött el az idő!

már két éve a saját lakásában lakik a lakótársával (volt oszttálytárs)

az az aggasztó, hogy mikor muttika átutazóban van pesten, kitakarít szó nélkül - mindenhol.

ezeket az alkalmakat valahogy bevárja a kosz a lakásban :D

én ajánlgatom a segítségemet (nem egyszer takarítottunk az utóbbi időben közösen), de a koszolás valahogy természetesebben jön; még a saját munkáját sem becsüli meg.

hű de szőrözős lettem :)

A jelenlegi párod most hol él?Egyedül vagy anyukájával?Mert addig amíg anyukával él nem fogja ezeket a tulajdonságokat magáévá tenni,sőt ha túl sokáig a szoknyáján csücsül vissza gyűrűzik ez a kapcsolat anya és fai között, ami nem túl sok jót ígér a jövőben.

Vagy már külön van?

akkor most csavarok egyet a történeten:)

mi van, ha bennem olyan dolog is mozog, hogy szeretném, ha a fiúm megtanulna agglegényként normális (inkább tiszta mint koszos, inkább rendesnek mondható, mint rumlis) háztartást vezetni.

ez vmi rémesen önző dolog, hát nem?!:)

laktam már rendes fiú lakótsakkal...úgyhogy tudom, hogy van ilyen.

de ha ő anyu szótlan szolgálatai mellett nevelkedett, akkor én már most túráztathatom magam a jövőbeli, újdonsült "anyu" szerepére? :D

Veled egyidős lányzó vagyok, kb. 4 hónapja költöztem össze a párommal. Előtte 2 komoly kapcsolatom volt (2 ill. 5 év) és senkivel nem éltem együtt. Rátaláltam a jelenlegi páromra (1,5 éve vagyunk együtt) és mivel tudom h ő az igazi,úgy gondoltam ideje kipróbálni tudunk-e együtt élni. Hozzáteszem h cirka 60 km választott el bennünket egymástól, nem vagyok a távkapcsolatok híve úgyhogy kellett :o)Nem bántam meg.

Ne aggódj, tudni fogod ha itt az idő!

Szia!

Szerintem ez teljesen egyénfüggő, nem lehet általánosítani, van aki nem szereti lekötni magát ennyire. Ettől még nincs semmi baj az illetővel, és persze később megváltozhat ez a hozzáállás. Ha most még nem érzed hogy szükséged lenne erre, akkor ne erőltesd, valószínűleg előbb-utóbb eljön majd az az idő, mikor késznek érzed majd magad rá.

Volna egy kérdésem: 24 leszek a napokban és azt tapasztalom a környezetemben, hogy a kortársaim igyekezve összeköltöznek újdonsült szerelmükkel, vagy már évek óta együtt laknak hosszabb (felbonthatatlannak tetsző) kapcsolatban.

Bennem pedig még egy halvány szikrányi összeköltözési vágy sem dereng. Hol a hiba? :)

Természetesen tisztában vagyok az indokaimmal, de kérdés, hogy ezek feloldódnak a 1,5éves (egyébként első ilyen hosszú) párkapcsolatom fejlődésével, vagy az élet hozza...

háttérinfo: környezetem = egyetemisták, pályakezdők (ahogyan én is)

természetesen elvonatkoztathattok az esettanulmányomtól:)

előre is köszönöm a bölcsességeket