Orvos és beteg! (beszélgetés)

Előre is elnézést kérek, de amit írtál, az engem irritál.

Sok-sok szóba foglaltad a nagy semmit.

Én tapasztalatból írtam, és nem a tudás hiányzik sokszor, hanem a foglalkozás.

A várakozási időről már nem is beszélek, mert az nem orvosi, hanem előírási és egyéb hiba. De mondjuk vicces, hogy nálunk a konkrétan üres a rendelő, ha bemész időpontra, mert bár idő lenne több betegre, de a napi kvótába már nem fér bele...

Mostanában szerencsére nem voltam beteg, leszámítva egy-két apró megfázást, náthát. Úgyhogy magam nem tapasztaltam semmi ilyet, hogy nem foglalkoznak a beteggel. De hallok ilyet bőven. Ismerősök panaszkodnak az ellátásra vagy inkább a hiányára, a hosszú várakozási időkre.

Sok évvel ezelőtt volt egy komoly betegségem. Abból jól jöttem ki. Hála az orvosoknak.

Biztosan vannak még lelkiismeretes orvosok. Csak aki betegségben érintett, és nem tudnak vele mit kezdeni (vagy tényleges tudás hiányában vagy valóban csak legyintenek rá) - nyilván másként éli meg.

Az igazán jó orvosok már régen elhagyták az országot. A régebben jók kiöregedtek, az eü. egyik nagy problémája ez.

Nincs okom panaszra (ezt most lekopogom), de megértem azokat is, akiknek több van a kelleténél.

Én mondjuk mostanában azt tapasztalom, hogy tisztelet a kivételnek az orvosok egyáltalán nem foglalkoznak a beteggel, nem igazán érdekli őket, hogy honnan is ered a baj, letudják egy gyógyszerrel, vagy egy egyszerű vállrándítással, hogy éljen együtt vele, mert nem lehet ezzel mit csinálni.

Szerintem egyre kevesebb az igazán lelkiismeretes orvos, aki felé hálát érez az ember...

"Ősi és emberi megnyilvánulás,hogy az ember hálát érez az iránt, aki bajában segitséget nyújtott."

Ez mennyire igaz... <3

Amúgy nagyon szépen összefoglaltad, tetszik az írásod :)

Kb bennem is ez a kép élt (főleg mert több orvos rokon, ismerős van), amíg beteg nem lettem, sajnos elég korán egy ész nélkül alkalmazott szer mellékhatásának hála.

Az orvosaimmal fenntartott kapcsolatból erősen hiányzik a tudás, a felelősség, tájékoztatás, partnerként kezelés és még véletlenül sem ingyenes.

Ebben a véleményemben a saját tapasztalataimra, alapozva irom le véleményemet az orvos és beteg kapcsolatáról!

Betegnek és hozzátartozóinak egyaránt érdeke,hogy az orvos tanácsait megfogadják,utasitásait betartsák.

Sztatisztikák azt mutatták,hogy-különösen a gyermek és idős emberek,de felnőttek is-iskolaivégzettségüktől,intelligenciájuktól függetlenű, gyakran több mint a felét elfelejtik az orvos utasitásainak.

Ezért célszerű,hogy feljegyezzük az utasitások lényegét.Az orvosi vényen-köznapi néven recepten-fel van tüntetve ugyan a gyógyszeradagolás módja,de a vény a gyógyszertárban marad.A patikus a gyógyszercsomagolásra rávezeti az utasitást,de ennek terjedelme rendszerint nem elég ahhoz,hogy a részletes és pontos utasitás ráférjen.A csomagolásban lévő gyógyszergyártói tájékoztató pedig általában szinte nem kiolvasható apró betűkból áll, és olyan sok információt is tartalmaz,hogy azt általában a betegek elsem olvassák.

Ezért elsősorban az elrendelt gyógyszer nevét, a szedendő mennyiséget, annak napszakjait,időpontját jegyezzük fel.

Az ilyen rövid jegyzetek segitségével nemcsak sok felesleges tépelődést, és izgatott telefonálást, takarithatunk meg, hanem mindenekelőtt az utasitások elhibázásából a betegre háruló károkat is.

Ősi és emberi megnyilvánulás,hogy az ember hálát érez az iránt, aki bajában segitséget nyújtott.

Nincs tehát semmi szokatlan, vagy éppen elitélendő abban,ha a körzeti vagy más kezelőorvosunk iránt hálát érzünk,különösen akkor,ha önfeláldozó,lelkiismeretes munkájának köszönhetjük visszakapott egészségünket.

A hálaérzet és annak látható megnyilvánulása azonban nem azonos az orvos pénzbeli honorálásával.

Egészségügyi ellátásunk ugyanis ingyenes,ill.az egészségügyi ellátásért minden dolgozó ember havi keresetének egy bizonyos százalékát fizeti ki.Az orvos ebből az összegből ugyanúgy havi fizetést kap a tevékenységéért,mint bármilyen más alkalmazott.

Az orvos tehát nem szivességből végzi el a munkáját,hanem fizetést kap érte.

Ez azonban nem jogcim arra,hogy az orvost cselédnek tekintsük, és bármikor előráncigálhatnánk.Az orvosi munka nehézsége,a velejáró állandó felelősségtudat, az állandó készenlét minden emberben megbecsülést és tiszteletérzést kell,hogy kiváltson.

Ha a beteg a felgyógyulás után -de csakis ekkor- egy csokor virággal vagy más figyelmességgel hálájának jelét akarja adni, azt senki nem tiltja.

Törvényes rendelkezések azonban szigorúan tiltják és büntetik, hogy a beteg pénzt vagy más anyagi ellenszolgáltatás árán jogtalan előnyöket biztositsanak maguknak házi vagy kórházi orvosuknál azokkal szemben,akik erre képtelenek, vagy akik ezt eleve erkölcstelennek tartják!Ma már aki ad és akinek ad azt is büntetés fenyegeti!

Aki pl. a házi orvosának pénzt ad vagy más anyagi ellenszolgáltatást nyújt ,hogy őt indokolatlanul betegállományban tartsa,vesztegetést követ el, és mind a vesztegető és mind a megvesztegetett orvos büntethetővé válnak.

Ha olyan orvosra akadunk, aki akár nyiltan, akár burkoltan célzást tenne vagy éppen provokálná az őt megnem illető honorálást -sajnos ilyenek is akadnak- ne elégedjünk meg a puszta visszautasitásunkkal, hanem mint hivatásához méltatlant,jelentsük a felettes egészségügyi hatóságnak.

Remélem,véleményem hasznos olvasóim számára