Önuralom a pánik felett, de hogyan? (beszélgetés)

Megáll az eszem, hogy milyen szülők vannak. Nem szégyenlik magukat. Mi is szülők és nagyszülők vagyunk a férjemmel, de nincs az a helyzet, betegség, félelem, ami miatt cserben hagynánk a szeretteinket. Dehogy zavarnám el őket, ha kell mi is megyünk bármikor amikor szükségük van ránk. Mi is számíthatunk rájuk jóban és rosszban is.

Az a szülő, aki most a családja kárára reszket a saját már amúgy sem túl hosszú tyúkszaros életéért, ne várjon később a gyerekeitől túl sok megértést.

Természetesen az összefogást felelősséggel kell tenni, okosan és ésszel.

Nem pánikolni kell, hanem használni a józan eszünket.

A gyermekfelügyelet ügyeleti rendszerben vagy bárhogy idegennél megint kockázat. Arról nem is beszélve, hogy a bölcsis beszoktatás vége felé jártunk, amikor lebetegedtünk, egy teljes napot sem töltött még ott a kisfiam. Most meg vigyem egy teljesen idegen helyre 7-17h között napi 10 óra időtartamra. 7:30-16:30 a munkaidőm, a péntek rövidebb.

Nagyon nincs megoldva semmi. Amúgy megyei kormányhivatal a munkahelyem.

Bocsáss meg, igazad van, de a "sok mocsok paraszt mér hasznot keres" kitételben talán mégsincs.

A "mocsok paraszt" a kis haszonnal (tisztes megélhetés) is beéri, akik az árakat emelik, azok rendszerint nem a termelők.

Bocsánat, ez nem volt túl kedves. De állatira tele a hócipőm, hogy én nem mehetek dolgozni, a lakásomból kell irodát csinálnom. 3-4 órákat alszom, mert éjszakánként Kínával beszélgetünk, próbálunk vonalakat találni, hogy a kórház ellátók honnan és hogyan tudnák behozni a védőeszközöket a kórházaknak, patikáknak, és amikor 5-6 között el tudok menni vásárolni, már 2800-ért sem tudok egy kibaxott kiló húst venni.

És mindenkitől azt hallom, hogy tele a város nyugdíjasokkal, mert neki állandóan van valami házon kívül intézni valójuk. Az ismerősi körömben pedig csak tegnap 9 ember van munka nélkül.

A postás tegnap azt mondta, hogy több helyre nem engedik be. És nem jut el a pontagyukig, hogy akkor mehetnek a postahivatalba.

Már át is mentél politikába.

Most szándékosan leszek nagyon cinikus, az emberek pénze elfogy, és akkor nem lesz miből pánikvásárolni.

Az a korosztály, aki a GDP-t megtermeli, elveszti a munkáját, a cégek jó része tönkre megy, és akkor nem lesz fizetés. És nyugdíj sem, akkor majd a kedves idős emberek otthon maradnak, mert nem lesz miből naponta vásárolniuk.

Megértelek. :)

Tanácsot könnyű adni, de azzal még nem oldódik meg semmi.

Istenem, de sajnálom!:(

Egyelőre maradj táppénzen, többet nem tudok mondani, kívánom, hogy jól alakuljon a sorsod!

Hát ja. Értem én, hogy az öregek veszélyeztetettek, de akkor kidobod a gyereked meg az unokád? (nem te)

Menyem egyik barátját kidobták a szülei (értsd:ordítva közölték, hogy költözzön el pár hónapra), mert egy szállodában dolgozik.

Az a legbiztosabb, ha maradsz táppénzen. Így nem tud a munkáltatód elbocsátani. Nem tudom van-e olyan rendelet, hogy a gyermekükkel otthonmaradókra is felmondási tilalom lenne.

Az önkormányzathoz is fordulhatsz segítségért.

Hasonlóan pánikolok.

Egyedül vagyok egy 2 évessel. Márciusban vissza kellett volna mennem dolgozni, de egy bölcsiből hazahozott betegség miatt 3 hete táppénzen vagyok, de hétfőtől mennem kell dolgozni. Homeoffice nincs. Bölcsi bezárt. Testvérem nincs. Rokon nincs. Barátok mind messze Bp-en.

Apu tegnap ordított velem, hogy nem vihetem oda a gyereket ha dolgozok, mert a buszozó kollégák meg fognak fertőzni, én átadom a gyereknek, a gyerek meg nekik és megdöglenek. Nem érdekli mit csinálok, az én dolgom, oldjam meg!

Anyám meg ordított, hogy ha nem ilyen bénán mentem volna férjhez, akkor eltartanának. (Terhesen hagyott el a volt férjem, nincs vele semmilyen kapcsolat.)

Egyszerűen nem tudom, hogy mit csináljak. Nem vihetem melóba a gyereket. Tartalékom sincs. A táppénz is kevés lenne... Aludni is alig tudok, nem találok megoldást.

Aztán ha megbetegszek, pláne mi lesz a kisfiammal...

S ne felejtsd el a hangyákat sem, a méhecskéket,a legyeket és a szúnyogokat ha kikelnek, mert mind mind vírushordozó lehet.....

Jól tetted, hogy kiírtad magadból!