Önszeretet, hogy tényleg megbecsüld önmagad

Életem nagyobb részében kerültem a tükröket. Reggelente belepillantottam ugyan egy rövid időre, nehogy véletlenül nevetséges felálló hajtincsekkel menjek ki az utcára, nagyon rakoncátlan hajam van. :) A nap többi részében nem néztem meg magam, sem a kirakatok üvegében, sem a liftek tükreiben. Életvitelszerűen elkerültem minden visszanéző képet magamról.

Aztán valahol olvastam arról, milyen fontos az önszeretet. Ez egy olyan dolog, ami megerősít, megtámogat az életben, segít másként tekinteni önnön hibáinkra. A hibák nem is hibák igazából, hiszen azok is a mi részeink, velünk alkotnak egészet, nélkülünk nem léteznek igazán.

De meg lehet-e tanulni az önszeretetet?

Igen, nem kell más hozzá, mint elhatározás és tetterő. Ennyi kell hozzá és az, hogy legalább 3 hétig minden nap nézz a tükörbe és mondd önmagadnak: SZERETLEK!

Kipróbáltam. Az első napokban nevetségesnek hatott az egész. Nem éreztem semmit, csak azt, hogy ez hasztalan és felesleges, én képtelen vagyok ezt csinálni. De azért kitartottam. Észrevettem a karikákat közben a szemem alatt, az elálló füleimet, a fura szemöldökeim... Azért kimondtam, hogy szeretlek. Bár nem élveztem.

Csináltam töretlen tovább minden áldott reggel. Munkába menet mindig sokat gondolkodtam erről. Elnéztem a velem együtt tömegközlekedő embereket és észleltem, hogy egyre szebbnek látom őket. Rájöttem, hogy mindannyian szépek vagyunk, különbözőek és csodálatosak. Mindenkiben megláttam az érdekeset, a gyönyörűt, kortól nemtől függetlenül.

A második hétvégén furcsa dologra szántam el magam. Meztelenül álltam a tükör elé és úgy mondtam magamnak: szeretlek. Láttam mindent, ami nem tetszik önmagamon, de rájöttem, ezek a testrészek sem csúnyák, hisz a részeim. Elfogadom őket, az enyémek. A karikák nem olyan sötétek, a dudorok a combomon nem vészesek, az arcom összességében kedves és ha mosolygok, egészen szép vagyok.

A 21 nap után sokkal jobban éreztem magam. Úgy érzem, sikerült megértenem és elérnem az én-szeretetet. Eddig elfogadtam a kinézetem, most már szeretem. A kettő nem ugyanaz. Az arcom nem változott, mégis másként „hordom” magamon.

Mielőtt elkezdtem ezt a kihívást, azt gondoltam, hogy nem fog használni, csak egy lesz a sikertelen kísérleteim közül. De nem így lett. Sokban hozzájárult ahhoz, hogy ÉRTSEM magam. Hogy megismerjem magam. Segít a mindennapokban a pozitívumokra koncentrálni. Szeretem magam és mindent ennek rendelek alá: önmagamért teszem a dolgokat. Saját sikerem és boldogságom hajt előre. Reggelente már nem csak belepillantok a tükörbe. Van időm magamra mosolyogni és összekacsintani a saját tükörképemmel: ma is jó napom lesz, mert szeretem magam!

A szépség az, hogy meg tudod becsülni önmagad. Akkor vagy a leggyönyörűbb, ha őszintén szereted is magadat.