Karácsony illata

Kislány koromban a karácsonynak volt egy illata, amit csak akkor, csak otthon lehetett érezni. A fenyöfa, a sütik, az abrosz. Nálunk nem volt Advent, mi Szenteste reggelén öltöztettük díszbe a lakást, mert akkor volt itt az ideje. A Mikuláscsomagomban lapuló szaloncukrokat mindig nagy izgalommal örizgettem, hogy az majd a karácsonyfára fog kerülni, hiszen annak ott a helye. Szenteste reggelén pizsamában, mezítláb szaladtam, hogy végre, végre, díszíthetjük a fát, a karácsonyi abroszt felrakahtjuk, újra láthatom a karácsonyfadíszeket, a macit, a papírláncot, amit még valamikor ki tudja, mikor csináltam és csúf volt szegény, de nagy kincs volt, mert azt én csináltam. És az is felkerül a fára, mint a mikulástól kapott szaloncukor. És ez olyan boldogsággal töltött el. És mikor mindennel vegeztünk, akkor történt. Az illat, ami csak karácsonykor jön. A fenyö...az éppen sülö bejgli...a frissen mosott abrosz...

És mi van ma? Ma, november 10-én már egyre több helyen láttam, hogy rakják ki az emberek az abalkokba a fényfüzért, a kertbe állítják ki a világító rénszarvast, a kerti bokrokra piros masnit aggatnak, vagy az is kap egy fényfüzért. És nagyon sok helyen már most feldíszítik a karácsonyfát. De akkor mi marad karácsonyra? Az egész csoda, a fények, az illatok...? Addigra már mindennapossá válik, nem látjuk, nem érezzük, mert megszoktuk. Akkor hol van a karácsony illata, a karácsony csodája?

Az Advent a várakozás idöszaka. Mivel már nem otthon élek, már én sem várom meg a karácsony reggelét a díszítéssel. Hiszen pontosan ezért van az adventi idöszak. Amíg a lakást öltöztetem díszbe, addig a lelkem is elkezd öltözködni. Ez a négy hét nekem a várakozást, a felkészülést jelenti. Advent elsö vasárnapján szoktam kezdeni: koszorút készítek, ajtódíszt rakok ki. Aztán kirakom az ablakdíszeket. A harmadik vasárnap a fényeket rakjuk ki...majd negyedik vasárnap sütisütés. Aztán fadíszítés. És hopp...jönnek az illatok. Nem olyan intenzív, nem pont ugyanaz, mint otthon volt. De vannak! Mert nem szabad elkapkodni. "Mindennek megvan a maga ideje!"

Mindenkinek áldott, békés és boldog karácsonyt kívánok és jó illatokat (mert a csodákban hinni felnöttként is lehet :-D)